Északkeleti Ujság, 1912 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1912-11-09 / 46. szám
IV. évfolyam. Nagykároly, 1912. november 9. 46-ik szám. Északkeleti újság POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egtesz évre ................................ Fé lévre .......................................... Ne gyedévre ................................ Ta nitóknak egész évre..................... 8 korona4 „ 2 „ 5 „ Felelős szerkesztő : NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. Szerkesztők : Suták István Csáky Gusztáv. = MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. = Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.)------ Hirdetések ugyanott vétetnek fel. .... ______ _______Nyilttér sora 40 fillér.________ Mon archiánk és a Balkán! Kétségtelen dolog, hogy a monarchiának és pedig sokkal inkább a magyar, mint az osztrák felének elsőrangú érdekei vannak a Balkán félszigeten. — Ezen érdekek a történelem tanúsága szerint csaknem egy idősök a magyar királysággal. Kálmán király óta, aki Horvátország meghóditásával hazánknak utat nyitott az Adriai.tengerhez, nem múltéi egy évszázad sem, amelyben a magyarságnak a Balkán félsziget valamely népével háborúja ne lett volna. Ha" eltekintünk is azon közbeeső időszaktól, amelyben hazánknak önvédelmi harcot kellett folytatni a Balkán felől előnyomuló törökök ellen, a Balkán félsziget eseményei lépten-nyomon szükszégessé tették, hogy a 16. század előtt a magyar királyság a 18. századtól fogva pedig az osztrák-magyar monarchia fegyveres kézzel is beleavatkozzék a Balkán ügyeibe. A Balkánon való érdekeink nem annyira a területi viszonyokban a szomszédsági fekvésben találják indokukat, mint inkább a néprajzi viszonyokban. A Balkánon lakik több olyan szláv népfaj, ’ királyság TvarainaL—Minden erősebb szláv állam alakulás a Balkánon visszahat rnireánk és veszélyezteti államunknak a biztonságát, amennyiben szükségképen törekszik ami állami épségünk rovására is saját fajrokonaival való egyesülésre. Teljesen elképzelhetetlen ugyanis, hogy ha akár egy nagy Horvátország, akár egy nagy Szerbia alakulna meg a Balkánon, hogy az nem szítana forradalmat a mi hor- vátjaink és szerbjeink között és nem törne reánk alkalmas pillanatban fegyveres erővel, hogy a saját fajzataikkal lakott területet tőlünk magához ragadjon. Ezt a veszedelmet régi magyar királyok felismerték és nem szűntek meg az ilyen államalakulásokat minden erővel megakadályozni és hogy teljes biztonságban legyenek a Balkán-népeket meg is hódítani, ami Nagy Lajos királyunk alatt végre is lett hajtva s ettől fogva Szent István koronájának országai közé számítjuk a Balkán északi felének apró országait annyira, hogy királyunk szivében hivatalosan is kifejezésre is juttatjuk. . Ez a helyes és okos politika ismét aktuálissá vált akkor, mikor a török birodalom gyöngülése folytán a Balkánnépek ismét életre keltek. A magyar királyság helyett ugyan ekkor már az osztrák-magyar monarchia állott, azonban ennek érdekei ugyanazt a politikát követelték, mint amelyet a régi magyar ki rályok folytattak, mert a monarchia má- '"TiT sik felében is sok volt a szláv elem és mert a magyar határok védelme kölcsönös érdeke Ausztriának is. Sőt az érdekek még^ növekedtek az által, hogy időközben Északon az orosz birodalom képében egy hatalmas szláv állam alakult, amely rendkívül növelte hazánk és a monarchia számára a szláv veszedelmet és egyenesen összeroppantásával fenyegette az esetre, ha a Balkánon egy erős szláv állam kialakul, mert ez esetben két tűz közé kerültünk volna. Midőn tehát 1878-ban Kernhíiller Konstantinápolyi nagykövetünk a monarchia fegyveres erejének latba vetésével Konstantinápoly kapuja előtt álló orosz és bolgár hadsereget megállította az osztrák államférfiu tényében tulajdonképen az ősrégi magyar politika került vissza a történelem színpadára, amely politikát azután egy magyar ember, gróf Andrássy Gyula folytatott s a berlini kongresszuson teljes sikerre vezetett. Nem lehetett ugyan megakadályozni független Balkán államok kialakulását, de sikerült ezeket oly határok közé szorítani, hogy egyelőre reánk nézve veszélyesekké nem válhattak. A szerbek és bolgárok csak egy része jutott állami önállósághoz, mig más része török alattvaló maradt, úgy, hogy nemcsak a nagy szerb álmok nem valósulhattak meg, de Én magam a meghívottak között lévén ennél az ebédnél, hozzátehetem, hogy a hír hamis volt, mert Pezowsky gróf öngyilkosságot követett el. Ez a Pezowsky mindig érdekelt. A föld- aivelésügyi miniszter mutatott be neki egyszer operaház előcsarnokában. És csakhamar én egyik habituéje lettem azoknak a hires keddi Ideknek, amelyeken az akadémia tagjai, a jiitikusok, nagy pénzemberek, művészek és lires színésznők én táncosnők vettek részt. Ezen z estén éppen balján ültem, mellettem az ugy- evezett Három-Csillag foglalt helyet, a negyed, él és egész világ kedvelt bonvivantja. A gróf jobbján a szép Claudina trónolt, a milánói Scala táncosnője s Pezowsky egész a dessert behozataláig bolondos ajánlatokat sugdosott füleibe. Felhasználtam az alkalmat, hogy néhány meghívott életrajzát kértem Három-Csillag űrtől. — Azt akarod tudni — kérdezte ő — hogy ez a bagolyarc, amelyet a virágok csaknem elfednek előlünk, mily jellemet takar? Fé- elmetes kritikus ő, de nem tudja senki, hogy szerencsétlen tibofobiában szenved, az az hogy I a nyomtatott betűtől. Nem bir olvasni. Furcsa olog ez, olyan, mintha egy boxoló bajnokról ízt állitanók, hogy a kezei hiányzanak, vagy mintha valamelyik festő vak lenne. Gazdasszonya által olvastatja fel magának a megkritizálandó könyv címét és tartalomjegyzékét s erre himezi eszméinek rózsáit, horgany betűkben s a Dictionnaire analogiqu-ből kilopott citátumokkal tarkítja azokat. — Ez a finom, fehérhaju ur, ki jobb szemében hordja monokliját, Untéi generális. Jókedvű, mert jó bort kapott, de várd meg, mig a volneyt behozzák. Bizonnyal tudod, hogy a Pezowsky volneyja rettenetes. Abban a pillanatban elborul arca s ő maga haragossá válik majd. Olyan harcos ez, aki a rossz bort még háborúban sem fogadja el. —- De lásd, amott az a szép, ősz szakállas arcot. Ez moraliste. A turkesztáni csatában gyönyörűen viselkedett. A tűzben is kiváló, békében pedig valósággal fenomenális ! Valamikor Kiewben voltam, ahol ő parancsnokolt egy csapat kozák fölött. Egy este bizonyos távolságra a várostól egy étkező helyiségbe tértünk be, hogy cigányzenét hallgassunk. Minden asztal ei volt foglalva s durván taszigáltak bennünket. — Várjon csak ! — mondta ő nekem. Egy órával később egy kozáksvadrony érkezett oda és a vendégekre célzott puskájával minden katona. Egyszerre megtisztult a vendéglő, a cigányok nekünk muzsikálták. Három órakor már az asztal alatt fetrengtünk. Öt óra felé három ember, élén egy tiszttel, jelentette nekünk, hogy az őrnagyot a kormányzó maga elé rendelte. Ez utóbbi teljesen elbutitva a bortól, a xilofon .hangjától és' mindentől, ami az éjjel lejátszódott, elkiáltotta magát : — Na, gyermekeim, előre ! Jeges mosakodás ! A kozákok levetkőztettek bennünket s jég-
