Északkeleti Ujság, 1912 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-04 / 18. szám
IV. évfolyam. Nagykároly, 1912. május 4. 18-Ik szám. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG POLITIKAI ÉS TÁASADALMI HETILAP. Előfizetési árak: ¡Egészftévre .......................................... 8 korona. £é lévÉ ..............................................4 » |Negygtievre .......................................... 2 „ Tanittknak egész évre ....................................5 „ • UFé Ne Felelős szerkesztő : NEMESTÓTH1 SZABÓ ALBERT dr. Szerkesztők : Suták István Csáky Gusztáv. = MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. —— Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM,-" („KÖLCSEY-NYQMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) ./- Hirdetések ugyanott vétetnek fel. i , ____________Nyilttér sora 40 fillér.______________ A 48 alkonya. A"',delegáció tanácskozásában igen figyelemre méltó momentum a 48-as pártok viselkedése, a mely markánson mutatja ,azt a dekandentiát, melyen e pártok vannak, illetve, a mely irányban lentartóztathatlanul haladnak. A Kossuth-párti Désy Zoltán bizalmatlansági indítványt nyújt be Auffenberg hadügyi miniszter ellen. A nagy ágyú .azonban csak puskaporral van töltve és csak az a rendeltetése, hogy nagyot szóljon, komolyan azonban, az indítványozó sem akarja a hadügyminisztert bántani, mert hiszen alig sütötte el a nagyhangú, de ártatlan fegyvert, sietve leszerel és visz- sza vonul. A Justh-párt pedig, mely hazafias radikálismusban a választó közönség előtt Kossuthékot is túl licitálja, valóságos tojás-táncot jár a Désy indítványa körül. Szónokaikon látszik a kétségbeeső erőlködés, hogy .a. hadügyi miniszter kegyét valahogy ne kockáztassák és a 48-as pártállásuk valamelyes külszínét mégis megóvják. Ide jutottunk tehát. Az egyik 48-as párt csak mutogatja az .öklét a hadügyminiszternek, de siet a munkapárti vezér Tisza István kérésére., még ezzel az ijesz- getéssel is felhagyni, a másik 48-as párt pedig egyenesen utazik az átkos közönséges kormány egyik miniszterének a kegyeire. Mindez azt teszi, hogy a 48-asság, hova tovább csak külszíne lesz a 48-as pártoknak egy külső hazafias máz, mely- lyei korlátolt és alacsony szellemű nívója választó-közönségüket félre vezetik, valójában pedig iparkodnak első sorban kormányképesek és Bécs előtt kedvesek lenni, hogy alkalom adtán a húsos fazekat, melynél három évig oly jól érezték magukat, ismét kezükbe kaparhassák. Mindkét pártnak a választóreform kérdése nyújt reményt á hatalomra jutásra, csakhogy két egymással ellentétes módon. A Kossuth-párt a választói reform megakadályozásában ért egyet a munka-párt zömével és rhiután a reform elejtését Bécs a véderőjavaslat liferálá- sához köti, e tekintetben nyújt titkos segítséget Tiszának, remélve, hogy alkalom adtán a munkapárti radikális elemek helyett őt veszik be a kormánypártba. A justh-párt ellenkezőleg a véderő-javaslatot obstruálja és a választói reformot iparkodik szőnyegre hozni, hogy ezzel megbontsa a munkapártot és a munkapárt radikális elemeivel együttesen alakíthasson kormányt. Az ország felvilágosodott közönsége már rég megszűnt becsülni a függetlenségi pártokat és hova tovább több és több embernek nyílik meg a szeme. Reméljük a delegációban lejátszódott komédia sokban hozzá fog járulni ahhoz, hogy e felvilágosodás még szélesebb körre kiterjedjen. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Becsben. A múlt évi madridi eucharisztikus világ- kongresszus elhatározta, hogy legközelebbi összejövetelét folyó év szeptemberében Bécsben tartja meg. Minden rangú és rendű osztály az egész katholikus világból résztvesz a gyülekezeten, hogy felébressze hitét a legfelségesebb Oltári- szentségben jelenlevő Ur Jézus Krisztus iránt és hogy az Úr Jézus Krisztussal való legbensőbb életközösséget megerősitse. „Eucharisztikus“ a kongresszus neve, mert a legszentebb eucharisztia, a legfelségesebb Oltáriszentség a kongresszusnak célja és középpontja. Meg kell erősítenünk hitünket a legfelségesebb Oltáriszentségben jelenlevő isteni üdvözítőnk iránt. Meg kell őt vallanunk az egész világ előtt. Meg kell edzenünk mindennemű rangú és korú hivőben a katholikus életet, a katholikus élettevékenységet a szent áldozás vétele által. Hitgyönge korunkban már valóságos élet- szükségletet, hogy ily összejövetelek révén a gyöngék hitét felébresszük, a csüggedőkbe pedig hitvallói bátorságot öntsünk. Harminc évvel ezelőtt merült fel ily kongresszusok eszméje. Első Ízben Liliében valósult meg és onnan indult diadalmas kőrútjára az egész világra. Már 21 tüntető felvonulás csatlakozott ehhez, amelyek közül a jeruzsálemi és a római, a londoni és kölni, a mohtreali és a madridi örökké felejthetetlenekké maradnak. Ha A jellem. A nagykárolyi Oltáregyesület ünnepén 1912. febr. 2-án felolvasta Dr. Wolkenberg Alajos. Az életbe egyéniségeket kell beállítani. Mert az élet nem mozi, nem babaszinház, hanem nagy probléma, melyet meg kell oldani, vagy rém, amelylyel szembe kell nézni. Azért az élet csupa — gerinc — embereket, egyéniségeket kiván. Mi együtt, tk., évek során át az egyéniség legfőbb alkotóit, az egészséges vért, szervezetünk alaperejét, szivünket, a lelki ismeretet vizsgáltuk, hogy mindenre ráépíthessük azt, ami az egyéniség legjava, a jellemet. Megvallom, részemről bizonyos önmegtagadás szükséges ahhoz, hogy koromnak ezer baját, önütötte sebét látom, melyekről beszélnem, melyek ellen a lelkiismereteket megmozgatnom lehetne és kellene, ellenkezőleg ma is olyan kérdést válasszak, melyben látszólag kevesebb az élet, a gyakorlatiság a hevület. De nekünk vizsgálódásaink után a jellem kérdése az ormot képezi, a kristályos, átlátszó levegőt, a tüdőt nyitó, vért frissítő ormot. — Csak néhány lépés, tk., hágjunk ide a magasba ! * * * Sokan foglalkoztak a jellem kérdésével. Ciceró kristályosodott akaratnak mondja, Ficher a céltudatos szellemi életet érti alatta. A francia lélektanárok a magas műveltséggel azonosítják, Kant és Schopenhauer ellenben nem szűnnek bizonyítani, hogy a jellem közönséges állati ösztön. Nekünk a legmélyebb lélektani igazságokat is igen gyakran a józan közfelfogás reve- lálja helyesen. A közfelfogásban a jellem az emberi egyénnek azon sajátos tulajdonságait jelenti, melyek őt a többiektől megkülönböztetik, a minők az uralkodó Ízlés, hajlam, érzés és akarásmód; jelent továbbá erőt, kitartást, egy nyomon járást a gondolkodásban, állhatatosságot az elhatározásokban, rettenthetetlenséget a szenvedések között, egyszóval azt az egyöntetűséget jelenti, mely az ember személyiségének legjava, kivánata. A jellem tehát egységet jelent. Azt az egyetlen elvet, mely éppen én bennem van, egyedül bennem; az egyén egységét, amely szerint az egyénnek cselekedetei nem mások cselekedeteinek utánzata, hanem a saját cselekedetei, amelyekbe beleszövi az egyén gondolkodása, érzülete fenkölt járását, akarása súlyát. A jellem egységet jelent, elmúlt életünknek egységét; a napi kedv, lemondások, Ítéletek, indítékok egységét; a külső és belső erőknek, melyek reánk hatottak, mióta öntudatosan cselekszünk, egységes eredményét, mely anyira a mienk, annyira tulajdonunk, hogy szinte külön erő, mely a müösztön gyorsaságával és biztosságával dolgozik újabb Ítéleteinkben, cselekvéseink, elhatározásainkban. A jellem egységet jelent, közönséges szóval igy mondjuka megszokások egységét. Amit valaha éreztünk, gondoltunk, akartunk, a mire törekedtünk, annak nyomai mind megmaradnak, azok gyürüzeteket alkotnak, mondhatnám, a lélek pántjait, melyek az egy nyomon járó cselekedeteket adják, de egyúttal az erőfe- szitéseket is kibírják. A jellem maga az egység még abban a tekintetben is, hogy ritka sajátossággal a tökéletest jelenti. Szoktuk mondani, hogy az ember durva lelkű, irigy, feketelelkü, de sohasem mondjuk s csak igen ritkán írjuk, hogy rossz jellemű, hibás jellemű ember. A lélektan ugyan ismer erkölcsös és erkölcstelen jellemet, de a nyelvszokás csak az erkölcsről mondja, hogy jellem, csak a tökéletesről, a kin megakad szemünk, ezt mondjuk: ez jellem, ez jellemes •ember. A jellem erkölcsössége abban van, hogy kitűzött célok felé fut, elvek szerint" mozog, sőt ideálokat ismer; ezeknek nyomában jár, a The- mistoklesek, Fabiusok, Deák Ferencek, Zichy Nándorok nyomaiban. Az Isten nyomain, az Üdvözítő a szentek nyomain. És azért a jellemnek vannak bizonyos erényei: a függetlenség, mely minden külső kényszer vagy kisértő gondolat ellenére is a maga elveit követi. Egy másik erénye a jellemnek az igazságosság, mely jogokat ad és a magáét őrzi. A jóság, mely az embert megszeretteti s melynek lényege, hogy magát föláldozza a közért, még ha az önérdek ege leszakadna is. Végül a bátorság; ez kivá-
