Északkeleti Ujság, 1912 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-04 / 18. szám
2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG. 18. szám. meggondoljuk ezen gyűléseknek eredményeit, ha szem előtt tartjuk, hogy még kedvezőtlen körülmények között is oly országokban, ahoi a katholikusok kisebbségben vannak, mily hatalmasan nyilvánult meg a katholikus együttérzés, bizonnyal belátjuk, hogy ezek az eucharisztikus kongresszusok a katholikus hitéletnek legelevenebb kifejezései. A bécsi kongresszus f. é. szeptember hó 12—15-ig fog lefolyni. Tehát oly időszakban, amikor a népesség minden rétegénék élénk részvétele várható. És épp ezekben a napokban egyúttal nagy történeti események emlékei újulnak fel emlékezetünkben. 1683 szeptember 12-én indult el Sobiesky János lengyel király a szent áldozás őnnepélyes vétele után hadseregével Kahlenbergből Bécsbe, hogy a várost a hitetlenek támadása ellen megvédje. E győzelemnek pedig szerencsés következménye volt Buda várának visszavétele és Magyarország végleges felszabadítása a török iga alól. És szeptember 15-én ünnepli az egész katholikus világ Mária nevenapjának ünnepét, amelyet XI. Ince pápa ama dicsőséges események emlékével kötött össze. A kongresszus napjai tehát nemzeti ünnepnapok is. j Miképp maradhatnánk tehát mi el inne : ?í Miképp mulaszthatnék mi el a hála és a sze-l retet köteles adóját leróni a legfelségesebb Oltáriszentség iránt. Számtalan esetben felismerői immár, mennyire szükségünk van a Mindenható áldására. A szorongattatás és veszély napjaiban az ő oltalma volt a mi reménységünk ; az ő vezetése nélkül eltévedtünk volna a helyes útról. Bizonnyal nem fogunk habozni és örömmel jelenünk meg a huszonharmadik nemzetközi eucharisztikus világkongresszuson, amely a mi felséges nagy uralkodónk Védnöksége alatt Bécsber tartatik meg, hogy ott Isten bőséges áldását drága hazánkra leesdjük. Az ünnepek programmja, bár véglegesen még nincs megállapítva, főbb pontjaiban mégis megjelölhető. A nyilvános üléseken az összes résztvevők számára előadásokat tartanak. Az egyes szakosztályokban kisebb hallgatóság előtt tudományos kérdések kerülnek megvitatás alá. Ünnepélyes isteni tiszteletek és kiváló egyházi szónokok szent beszédei emelik az ünnepélyek fényét. A jelenlevők testületileg járulnak a szent áldozáshoz és végül a kongresszust hatalmas eucharisztikus körmenet zárja be, amely gazlóan kemény vonás a jellemen, a gyémánt ereje, melyen csodálkozunk, melyen szerszámmal nem győzünk, hanem csak önnönerejével. A bátor jellem valóságos történelmi tény. Ritkán tűnik fel, de akkor korszakot alkot, a mártírok korát, az ember és lélek óriások epokáit. Az ilyen igazságos, független, jó, bátor, szóval az erkölcsös jellem a legvalódibb egység. Ha hozzáadom fizikai évemhez, erősebb, gazdagabb vagyok, tökéletes vagyok. Nemcsak én, de erősebbek, gazdagabbak lesznek általam enyéim, családom, a hitves, a gyermekek. És ha ezt az erkölcsös jellemet, ezt az egységet beállítom a magam korába, korom emberei, eszméi, vállalkozásai közé, gazdagabb lesz korom, ragyogóbb az eszme, erősebb a vállalkozás, melybe beletüztem a hibátlan becsületet, a jellem diadémját. Ez lesz a legvalódibb élet- elixir, mely a nagyokban óriás gondolatokat kelt, honmentő gondolatokat és az Isten gondolatait, a kicsinyekben pedig bámulást, lendületet, biztosságot ébreszt és mindnyájunkat a jellemesség irányába terel. Az erkölcsös jellem a legvalódibb egység, a tökéletes ember egysége. Minden tehetségünket, az egész embert kívánja és leköti. A jelle- mes ember nem keresi, alig is ismeri az élet kloákáit és ez a szervezet épsége a jövő nemzedékeknek is. Van-e keményebb akarat a jel- lemesénél ? Horác ezt magasztalja: a jellemes embert impavidum ferient ruinae, nil mente quatit solida — éjen és jégén át, ha ég és föld összeroskad, félreértések, gúny, megvetés^ dacára is önmagát követi a jellemes ember. És az elvek nem születnek jeges északon, az elveket meleg érzések forralják ki. Kérdezem tehát, biztosabb, hivebb szivet lehet-e gondolni, mint a jellemes emberé? Az Ó-szövetség költője pedig, a Szentlélek Isten, az ő zsidó költészet nyelvén a csodák közé helyezi az erős asszonyt, a férfiút, aki szennyfolt nélkül jár; az ilyen megmarad — mondja — megmarad rninddagon feldíszített utakon, a harc és a győzelem hajdani helyein vonul át. A magyarországi résztvevők számára meghatározott templomok vannak fentartva. Az önállóan alakult magyar bizottság a legnagyobb körültekintéssel fog mindenben eljárni. Á bizottság élén ő eminenciája Vaszary Kolos hercegprímás és ő cs. és kir. fensége Izabella főhercegkisasszony állanak. Üléseinken Bécsben a magyar katholikusok leghivatottabb képviselői előadásokat fognak tartani és isteni tiszteleteinken a magyar püspöki-kar tagjai az Oltáriszentségről szent beszédet fognak mondani. Aki a eucharisztikus kongresszuson részt akar venni, az az Országos Katholikus Szövetség központi irodájában (IV. Ferenciek-tere 7., Ili. lépcső, I. 8.) jelentkezzék s a tagsági diját is odaküldje. Ez valamennyi ünnepélyre 10 korona. Ennek fejében a jelentkezők az összes ülésekre szóló belépőjegyet, továbbá jelvényt, útmutatót Bécs számára és a kongresszus ál- ,tal kiadott iratkákat kapnak. Ha valaki jelvényt lés nyomtatványokat nem kíván, úgy a jegyért 6 koronát fizet. Aki pedig csak egy napot szentelhet az ünnepségnek, az 2 korona lefizetése ellenében jogot nyer, hogy az illető napon minden ülésen résztvehessen. Azok, akik személyes megjelenésben akadályozva vannak, a kongresszus résztvevőivé válnak, ha a tagsági jegyet megváltják, mert ezzel a kongresszus célját Így is szolgálják. A magyar bizottság, úgy a magyar államvasutaknál, mint az összes h. é. vasúttársaságoknál közbenjárt és a résztvevők számára mérsékelt menetjegyeket biztosított. A bizottság gondoskodik azon résztvevők elszállásolásáról is, kik ez ügyben hozzá fordulnak. Magyarország katholikusai! Lehetőleg nagy számmal vegyetek részt a bécsi eucharisztikus kongresszuson. Valljátok meg nyiltan hiteteket és mutassátok meg, hogy ti méltányoljátok annak mérhetetlen jelentőségét id ig való, mint örök boldogságotokra. Emelkedjetek a mindennapi élet gondjai felé és se- regesen gyülekezzetek a legmélyebb tisztelettel és áhítattal a legfelségesebb Oltáriszentség köré, amely titeket isteni üdvözítőtökkel egyesit. Úgy tekintsétek közreműködéseteket, mint örvendetes Ígéretét annak, hogy az összes müveit katholikus nemzetek remélhetőleg már a közeli jövőben Budapestet, Mária országának székesfőváörökké ideálnak, embernek, aki fogalommá lett, a bátorság, az áldozatos erény fogalmává. * * * Tk.! Arról az oromról, melyre felvezettem évek óta folytatott előadásaimban nagykárolyi szives hallgatóimat, engedjék meg, hogy széttekintsek egy pillanatra. Egy-egy kor, melynek szeme a külsőségeken pihen, jellemekben gazdag nem lehet. Nem tudhat nevelni jellemeket. És a mi korunk e tekintetben rettenetes derout. Ha én azt mondom valakiről: ügyes causeur, fess dáma vagy férfin, csinálja a divatot, kellemes, ügyes táncos vagy talán hogy tudós, hogy művész, hogy feltaláló, ez elragadtatásba ejti a mi embereinket. De ha azt mondom egy emberről: ez jellem, az emberek egy kicsit fáznak, egy kicsit félnek, egy kicsit összelapulnak. Á jellem az rövidáru lett, még ezek közt is ócskaság, a melyre az emberek á Iá baisse, értéken alul játszanak. A mai ember gondolata átlag ez: a csikóim, az aeroplán, az automobilom, a részvényeim, a kanapém ezek kenyeret és nyugalmat adnak, de mit csináljak a szép jellemmel, a harmonikus egyéniséggel ? Megvan a kompániám, meg van az újságom, a keresetem, az erkölcsi javakkal miért törődném ? Egyenesen az élet iránya ilyen. Az újság, regény, divat, az utca, a nevelés rettenetesen dolgoztak egy évszázad alatt. Ezek az emberi élet és erkölcs baissie i, akik alacsony árakon verik az ideált, a jellemet, a jellembeli és erkölcsi nagyságot. Ez a vásár, az az óriási és végzetes va banque, melyet a 19-ik század csinált, nem termelhetett más nemzedéket, mint erőtlent, gerinctelent, önzőt, melynek szemhatárán nem áll a jellem fogalma. Ezért futkos a mi világunkban annyi fél ember, akik mindent kerestek, csak magukat nem keresték soha. Akik önmagukat kiképezni nem tudták s befejezetlenül rosát fogják kijelölni az eucharisztikus kongresszus szinteréül édes hazánknak dicsőségére és mindazok épülésére, akik apostoli küldetésüknek tudatában vannak. Május elsején huszonnégy órára elszünetelt a munka majdnem mindenütt. A gyárak kéményei nem ontják a befütött kazánok füstös gőzeit. Meg- áHott a gépek zakatoló kereke. — A nagyvárosi életnek kormos képű proletárjai lerakták szerszámaikat melyekkel a kenyérmezőkön a mindennapiért harcolnak. A munkás-zubbonyt ünneplő köntös váltja fel s a hétköznapi gondolatok helyett ünnepi érzelmek dagasztják a munkás-kebleket. Áll az ünnep, de nincsen ünnepelt. Mert a munkások nem Istent ünnepük. Nem munkaadójukat. Sem valami kiváló már- tyrjuk vagy vezérük emlékét, sem pedig valami magasztos eszméket nem ünnepelnek. Hát mit ünnepelnek? Nagy csoportokba verődve, felvéve az erőszakos ünneplés komolyságos ábrázatát, elvonulnak az utcákon, felkeresik a szabad természet zöldülő otthonát, az ébredező nagy életű természetet s szónokaiknak lehetetlen eszmékkel dobálózó beszédeit hallgatják. E szónoklatok értelme mind oda irányul, hogy az ébredő természet példájára ébredezzék a munkásság is, álljon harcba jósorsának biztosításáért, tömörüljön a szebb és biztatóbb jövendő sikeréért. Elismerjük, mert el kell ismernünk a munkásság, az úgynevezett proletárság mozgalmainak jogosultságát. A régi, immár elavult társadalmi berendezkedés eddigi stylje már nem illik belé a rohanó modern idők harmóniájába. A mindennapi betevő falatért két erős kezével dolgozó emberrel számolni kell, annál is inkább, mert az ő keze-munkája adja meg a szellemi munkában fáradozóknak, az úgynevezett intelligens osztálynak a kényelmes existenciát. Mint Menenius Agrippa meséjében a lázongó emberi tagok tényleg a külsőleg alig észrevehető munkában elfoglalt gyomor táplálására munkálkodnak. A munkás tényleg azoknak dolgozik leginkább, a kik a szellemmel kereskednek. Az épitő, cipész, szabó, kézműves stb. mind az intelligencia számára dolgozik. Az intelligens maradtak. Akik hivatásukat, foglalkozásukat nem tudták betölteni lélekkel, egyéniségükkel, jellemük szépségével. A kalandorok a politikában, a henyék nagy hivatalukban, az önzők abban a korban, mely tátongó sebeit mutatja s önzetlen, fáradhatlan, óriási erőket és jellemeket követel. Azért, tk., mindazon egyesületeket, melyek az erkölcsi javak és értékek alapján egyesülnek vagy csak valamennyire is értékelik ezeket, kimondhatatlanul megbecsülendőknek kell tartanunk. Nem a vallásos egyesületeket értem csak. Kaszinóinkban, sportegyesületeinkben, sőt pénzintézeteinkben is kimondani s elvül azt követni, hogy csak szórakozás, erős izom vagy gyarapodás a cél, ez a mi világunkban merő gri- mász. Ez talán jó volt igy régen, de az idő változott s a népmentés, a nemzeti ideálokra való nevelés, az emberiség eszményeihez való vezetés kitűzött célja és erkölcsi alapok nélkül egyiket sem érdemesíteném polgárjogra, egyikre sem merném bízni az emberek vezetését, akiknek első rendeltetésük, hogy kialakítsák magukat egyéniségekké, jellemekké, isteni képmássá. S csak igen természetes, hogy teljes meg- indultsággal tekintek épen az Oltáregyesületre. Urak ! Hölgyek I Ez az egyesület egy nagy Sur- sum corda a mi világunkban. Jeligéje a szép élet, a tiszta egyéniség, célja az ideál, az Isteni és tökéletes emberi, foglalkozása a munka és az Ur imádása, ereje az Isten teste-vére, bevé- tele-kiadása az Urnák mérlegén pihen. Mivel a mi világunkban van elég szellem s egyéniség, aki jellemmé lehet, az Oltáregyesületnek az a feladata, hogy ami az egyéniségekből hiányzik, azt nyújtsa nekik az Isten közelségének diadalmas érzését akként segítse megteiemteni azt a világot, melynek középpontja, legszebb müve a jellemes ember.
