Északkeleti Ujság, 1912 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1912-04-13 / 15. szám

IV. évfolyam. Nagykároly, 1912. április 13. 15-ik szám. ÚJSÁG POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Egéfz évre Előfizetési árak: 8 Fél ívre .. .. 4 Nefvedévre 2 Tanítóknak egész évre...................... .. 5 Felelős szerkesztő : NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. Szerkesztők : Suták István Csáky Gusztáv. = MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. = Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.)------ Hirdetések ugyanott vétetnek fel. Nyilttér sora 40 fillér.______________ Parlamenti helyzet. Á komáromi választás elég rosszul sikerült beharangozás volt a kormány által napok óta hirdetett nagy parlamenti aktióhoz és az uj választásokkal való ijesztgetésekhez. Az eredmény, mely sze­rint a kormány jelöltje csak nagy kínnal tudott 29 szótöbbséget elérni a Justh párti jelölt felett, holott az általános vá­lasztáskor a kormány többsége 300-on felül volt, éppen nem biztató Khuenre nézve. A választás eredménye arra en­ged következtetni, hogy a Justh párt népszerűsége az obstruktió folytán nem csökkent, hanem növekedett és hogy egy uj választás egyenesen a malmokra haj­taná a vizet. Ezeket a consegventiákat bizonyára sietni fognak Bécsben a komáromi vá­lasztásból levonni és ezt könnyen végze­tessé válhat a kormányra nézve, mert esetleg biztosabb és célra vezetőbb meg­oldásnak találhatják a Justhék által fel­ajánlott véderő proviziumot és a válasz­tói reformot mint egy kétes kimenetelű parlamenti erőszakot nagy házfeloszlatást. Hogy Bécsben nem nagyon ipar­kodnak Khuen munkáját könnyíteni, mu­tatja az, hogy eszük ágában sincsen Auffenberg hadügyminisztert akár ideig­lenes, akár véglegesen lemondatni, da­cára annak a színes kitesékelésnek mely­ben őt a kormánypárti lapok állandóan részesítik. Hiába hangoztatják a munka­párton, hogy nekik teljesen lehetetlen Auffenbergnek költségvetést megszavazni, miután ez a bizalmat is jelenti Bécsben e szavak siket fülekre találnak és igy nem marad más hátra, mint az Auffen­berg által bizalmatlanságot a rezuloció- hoz hasonlóan jobb időkre eltenni. Ilyen sitiatióban kezdődött meg a parlament ülésezése, á melynek döntő fontosságú eseményeket kellett volna hoz­nia a magyar közélet számára. Mindenki valami nagy parlamenti actiót várt a kor­mány részéről és ismét bebizonyosodott, hogy a kormány képtelen minden eré­lyesebb actióra és a helyzet urai még mindég Justhék. Návay úgy látszik, a házszabály kezelés kérdésében erős ob­iigában van az ellenzékkel és ezt múlt­kori kisiklása után oly kézzel foghatóan éreztették vele, hogy ma már tétovázni alig mer, hanem inkább a kritikus pil­lanatban megugrik és Beőthynek engedi át helyét. Justhék azonban Beőthyvel szemben is megtudják akadályozni, hogy a véderő-javaslat napirendre kerüljön. A kormány helyzetét a parlamenti kezek csak rosszabbithatják. Eltekintve attól, hogy Magyarországon lelke mélyén mindenki lelkesedik az ilyesféléért és a parlamenti viharokról szóló színes lap- tudósitásokat mindenki a legnagyobb ér­deklődéssel olvassa és igy az obstruktió egyre népszerűbb lesz, magában a par­lamentben is magukkal ragadják a viha­rok az obstruálni nem akaró Kossuth- párt és néppárt tagjait és igy segédcsa­patokat szereznek a Justh-pártnak. A mai parlamenti helyzet alapján iehát egyáltalán nem lehet rózsnszinünek látni a kormány jövőjét és igen plaubi- zilis az a feltevés, hogy a kormány rö­vid idő alatt ismét csődbe jön és megint felszire kerül az egyetlen megoldás, a választói jogreform mielőbbi létesitnse. Nagykároly város közgyűlése 1912. ápril, 4. Nagykároly r. t. város képviselőtestülete, f. évi április hó 14-én d. e. 10 órakor a vá­rosháza tanácstermében rendes közgyűlést tart, melynek tárgysorozata és a bizottsági ülés jog­ügyi és pénzügyi bizottságának javaslata a kö­vetkező : Polgármester eseményi és statisztikai jelentése az 1911. évet illetőleg. A városi tiszti nyugdijügyi bizottság 1911. évi jelentése. Az önkéntes tüzoltó-testüiet 1911. évi jelentése. Tudomásulvételét, 4. pontjának kihirdetését ja­vasolja a bizottság. Tudomásul szolgál továbbá, hogy az 1911. évi városi zárszámadás még el­készíthető nem volt: erre a hó végéig halasz­tást javasolnak. Az 1911. évi gyámpénztári számadás megvizsgálása. Tudomásul vétetik. Az áll. polg. fiú- és leányiskola épí­tésére beadott ajánlatok felett döntése. A pol­gári fiú és leányiskola építésére beadott aján­latok közül az I. csoportból: a föld-, kőműves és elhelyezési munkára, ácsmunkára, tetőfedő munkára, szobrász munkára, padozat munkára, Sivatagon. Fáradtan vonszolom magam odébb Lelkemnek kietlen, nagy sivatagján. Köröttem néma, sivár pusztaság Árnyékot nem ád sehol lombos ág, Hol megpihenhetnék úgy néha napján. De volt idő — emlékszem, — mikoron Lelkem végtelen nagy virágos kert volt. — Akkor még folyt szemeim patakja, Ajkamnak még volt akkor jajszava, S lelkem akkor mégsem volt ily kiholt. De mióta elvették a jajszót, A bút bánatot, enyhét adó könnyeket, Mióta szivem, ha fájdalma van, Csak némán vonaglik haldoklóan, — Sivár pusztaság égeti telkemet. S S néha, mikor csalóka Délibáb Elcsigázott lelkemnek oázt mutat, A felhők fölött színes szivárvány Eltűnik ... én újra megyek árván S fáradtan járom a sivatagokat. Re'dl Jenő. Két feleség. Vuics Pózának húsz lánc földje volt, az egész falu természetesnek találta következőleg, hogy Pázó állandóan részeg. Mert úgy van az valamiképpen, hogy a szegény ember borba fojtja a bánatát, mivel nincs semmi kilátás rá, hogy vagyont szerezzen a semmiből, a gazdag pedig iszik, mert van mit elinnia. Pázót is, bár innen volt még a harmincon, majdnem tönkre tette a jólét, meg az unalma s amikor megjelent a dudás muzsikán, rend­szerint dülöngélt egy kicsit. A tánchelyen a Kirtyánszki lányok voltak a legszebbek, az ő szépséges szemsugarukért mártogatták egymásba a legények a bicskát. Sugár nővésü, széles vállu lányok voltak, egy­formán is szépek s akadták, akik csak futóla­gosán gyönyörködve bennük olykor összeté­vesztették őket. A huszholdas Vuics Pázó azonban tébbet mondhatott nekik, mint valamely ágról szakadt, jóllehet Pázó egyet hajtott állandóan. — Tetszel nekem, teSzavéta! Ha egyszer egészen elmegy az eszem és már nem tudom, hogy mit csinálok, te leszel a feleségem. Kirtyánszki Szavéta megriszálta a derekát, úgy kellette magát kacérkodva, aztán beleha­rapott az ajka szélébe, ami bizonyos megfon­tolást jelent. — Ugyan, mi az ördögöt csinálnék én olyan férjjel, aki nem tudja, hogy mit csinál ?! Erigy haza, Pázó, aludd ki magad, mert sze­retnélek egyszer már józannak is látni. — Mindegy — motyogta a legény — egé­szen mindegy. Azért mégis csak te leszel a fe­leségem, vagy legfeljebb Miléva. Miléva a másik Kirtyánszki leány volt, épp úgy tudta riszálni a derekát, akárcsak Szavéta, táncban csak olyan fáradhatatlan, orcafehérsé­gében hajszálnyira ugyanaz. Ilyenkor közelebb billegett a legényhez és a szemébe vágta a maga'pillantását, hogy Pázó ettől még bizonytalabbnak kezdte maga alatt érezni az anyaföldet. — Voltaképpen melyikünk tetszik neked jobban : én-e, vagy a néném ? Vuics Pázó motyogni kezdett, a gondola­tait szedte rendbe, jobban mondva csak akarta mert azok teljesen feldúlva, nekisziíajodva úgy száguldoztak, mint a szétkergetett csorda. — A fene tudja, de nem én. Bizony iste­nemre mondom, hogy nem tudom. Öreg Kirtyánszki Omár, édesapja a leányok­nak, szegény zsellérember létére nem bánta volna, ha valamiképpen eldül már a probléma: akár igy, akár úgy. Kezdtek a gyerekek a ter­hére válni s mi lesz belőlük, ha lehunyja a szemét. Azonfelül válogatósak voltak a kisasz- szonykák, a maguk fajtájához nem akartak menni, mert minden leánynak van olyan bolondos vágya,

Next

/
Oldalképek
Tartalom