Északkeleti Ujság, 1912 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1912-10-26 / 44. szám
* IV. évfolyam. Nagykároly, 1912. október 26. 44-k szám. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Egész évre Előfizetési árak: 8 korona.1 Felelős szerkesztő : NEMESTÓTHI SZ/BÓ ALBERT dr. Félévre •• 4 „ , Szerkesztők: Negyedévre 2 „ Suták István Csáky Gusztáv. Tanítóknak egész évre ...................... 5 „ MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY. '1 Hirdetések ugyanott vétetnek fel. —y ___________ Nyilttér sora 40 fillér. f ki adóreformról. Alig néhány hónap választ el az uj év beköszöntétől, amely reánk, magyarokra előrelátaatólag vigasztalan helyzetet fog hozni. Az általában nehéz gazdasági viszonyokat, melyek az ez évi kedvezőtlen termés és a szomszédos Balkán államainak forrongása folytán mindegyre súlyosbodnak, csak fokozni fogják elvisel- hetetlenségükben a január elsején életbelépő uj adótörvények. Több újítást teremt ez az adóreform, így az eddig osztályozott kereset-adó helyett kereseti adó fog életbelépni, a mely a jövedelem nagysága szerint százalékban van megállapítva. Ilyen kereseti adót tartoznak majd fizetni a kereskedők, iparosok, művészek és ügyvédek az első évi tiszta jövedelmük után. Ezt a jövedelmet esetleg birság terhe alatt kötelesek lesznek bevallani; a bevallásból feltétlenül ki kell tűnnie az előző év tiszta nyereségnek, melyből csak a fizetett lakbér, üzletbér, adósságok után fizetett kamat, árubeszerzésre, yagy alkalmazottak fizetésére fordított összeg vonható le s igy áll elő az adóalap. Nem lehet tehát a nyereségből leszámítani a háztartásra, ruházatra, élelmezésre, családtagok, vagy cselédek fentartására kiadott költségeket. A törvény részletesen intézkedik azon címekre vonatkozólag, melyek az adóalap megállapításánál figyelembe veendők. Egyúttal szigorúan megszabja azon bírságokat, melyekkel az adóalanyokat büntetikvalótlan jövedelem bevallásesetén. Másik változtatás az általános jövedelmi pótadónak eltörlése folytán az uj jövedelemadónak létesitéséből állt elő. Ezt a jövedelemadót minden adózó köteles lesz fizetni tekintet nélkül arra, hogy másféle adót is fizet. Itt az adókulcs nem százalék szerint van meghatározva, hanem megállapított összegű határok között a jövedelem után ugyanolyan nagyságú adó lesz fizetendő. Kezdő határ : 1000 korona jövedelemig az adó 06 % lesz. Az adóemelkedés a jövedelem nagysága szerint halad, de nem arányosan úgy, hogy progresszív irányú. Ezen adónál is bevallás alapján fog történni a kivetés. Külön foglalkozásonként vannak részletezve a törvényben az adóalap mi- némüségére vonatkozó megállapítások. A háztulajdonos az előző évi házbér után fizet jövedelemadót, az üres lakások után, ha azok bejelentettek, minthogy jövedelmet nem hajtottak, nem fizetendő ez az adó sem. A földbirtokosoknál az adóalapot a gazdaságban mutatkozó tiszta nyereség adja. A kereskedőknél, iparosoknál és a szabad pályán működő adózóknál a kereseti adó nagyságára megállapított jövedelem a mérvadó. Hivatalnokok és alkalmazásban lévők csak jövedelmi adót fognak fizetni ; azonban az adóalapul szolgáló jövedelemhez ezentúl a lakásbért is hozzáadják. Tőkések a kamatjövedelem után fizetnek adót. Újítás van még az adók természetének megváltozásához mérten az adó- kivetésné] s a behajtásánál. De nagyon meg van nehezítve az adóalanynak helyzete még az uj adóbevallásnál is, mert az eddigi nyomtatványok helyett sokkal részletesebb lapot kell kitölteni. Ezt a bevallást a hozzá nem értő emberek részére ugyan az adóhivatalok, vagy faluhelyen a jegyzők tartoznak az adóalany bemondásai alapján kitölteni, de a felelősség ezekért az adózót terheli, aki köteles bevallásáért az adókivető bizottság előtt helytállani. Ugyancsak az 1913. év január elsejétől kezdve emelik fel az eddig5°/o-os betegápolási adót 10%-ra. Mondanom sem kell, hiszen azt mindenki már eddig is érzi, hogy az államgazdaságnak ez a nagymértékben szaporodó követelése nagyon sok egyénre, családra, vállalkozásra nyomasztólag, bé- nitólag fog nehezedni. Eddig is a Jókai által elnevezett „adósróf“ sok nyomorúságnak vált okozójává. Gondolok a sok kivándorlásra, anyagi tönkrejutásra. Ha ez az ujesztendővel érvényes adóreform volna az első nagyobb követelése az állampolgársággal szemben a főhatalomnak, talán elviselhető volna a terhe. Azonban ez csak láncszeme annak a sor igénynek, mely már a dohánydrágulással, Az óra. Irta: Hottner Grefe. Jensen Kurt lehető legkellemetlenebb kedélyhangulatban ült irodájában. Mióta nyaralásából hazatért, először nyitotta fel nagy vasszekrényét és a belső kis rekeszt, a melyben feleségének pompás ékszereit szokta tartani — legnagyobb meglepetésére üresen találta. Pedig az iroda és a vasszekrény kulcsát magához vette elutazása napján, mikor autón a fővároshoz közel fekvő nyaralójába robogott. Erre egész pontosan emlékezett, hiszen csak tizennégy nap előtt történt. És egyáltalában nem felejtette el a nyaralóban töltött első estét. Dagob'ert fia akkor gyónt meg neki mindent. A könnyelmű fickó ismét sok adósságot csinált. Sohasem birt kijönni főhadnagyi fizetésével és azzal a jelentékeny évjáradékkal, melyet apjától kapott. Jensen Kurt gyorsan határozott. Ugyan kifizeti a becsületbeli adósságokat, de a fiúnak ki kell lépni a katonai szolgálatból és szakítani eddigi életmódjával, valamint a sportemberek könnyelmű társaságával. El azzal a haszontalan urfival Amerikába, még pedig a lehetőségig üres kézzel. Éljen meg saját erejéből. Nem fog törődni vele, ha éhezik, nyomorog, vagy ha el is pusztul a tengeren túl . . . Kemény szavakat vágott a feleségéhez és keserű szemrehányásokkal illette őt. Ugyanis az asszonyt okozta leginkább, hogy a fiú olyan lett, mint amilyen. Pedig épp oly joggal okozhatta volna önmagát is, hiszen alig gondolt annak nevelésével. Mert előtte csupán a pénzszerzés lebegett teljes életében, mialatt feleségével és gyermekével jóformán mit sem törődött. Jensen ur másnap tovább utazott a hegyek közé. A természet nagy csendjében azután sok dolog világos lett az előtt az ember előtt, aki egész életén keresztül vakon követte a „munka és kötelesség“ hangzatos jelszavait. De leszámolást tartott önmagával is. Ismét annak a szegény fiúnak látta magát, akit tá- nonc korában folyton ide-oda lökdöstek és megaláztak. Már akkor felébredt lelkében a rettenetes szomj a legnagyobb földi hatalom: a pénz után. És ez a szomjúság korbácsolta őt egész életén keresztül. Az vitte őt felfelé és tette azzá, ami volt: gezdag emberré, több hatalmas gyár tulajdonosává. Ez a szomj vezette őt feleségéhez, aki főnökének egyetlen leánya volt. Hogy mélyebb érzések füzték-e őt a csinos és igen fiatal leányhoz, azzal nem törődött. Számolt és számtani feladatába teljesen beleillett a tapasztalatlan gyermek szerelme. Megkérte, férje lett és az asszony már az első évben megajándékozta egy fiúval . . . Jensen Kurt mélyen felsóhajtott. Először gondolt arra, hogy igen, mindez megtörtént, mindezt átélte, de tulajdonképen ismeri-e azt az asszonyt, aki most már majdnem huszonhat éve élt oldalán ? Nem, nem ismerte őt! Csak akkor este pillantott először leikébe, midőn teljes erejével a fiú pártjára kelt. Akkor fedezte fel, hogy mennyi erő, szeretet és szenvedély lakik ebben az asszonyban! . . . A kandalló párkányán álló rokokó óra felriasztotta a bankárt ezüst csengésű verésével. Hirtelen megrettent. Hogyan, mi történt vele? Hiszen csak tizennégy napig szokott járni s arra biztosan emlékezett, hogy elutazása előtt megállt. Már akkor fel akarta huzni. De aztán arra gondolt, hogy nem érdemes, mert úgyis elmarad tizennégy napig. így hát nem húzta fel. És most az óra mégis vert, de azután rögtön megállt, mialatt a kandalló mellé helyezett pénzszekrény üres rekesze sötéten meredt feléje. Jensen idegei megfeszültek. Igen, hol az órakulcs, a melynek rejtekhelyét csak néhány beavatott ismeri: ő, az asszony és . . . Dago- bert, aki előszeretetlel szokta volt gyermekségétül felhúzni a régiséget. Ebben a pillanatban lépett be kikelt arccal Hóim, az öreg szolga, akit távolléte alatt a ház felügyeletével bízott meg a bankár. A jó ember elég gyakran megrázta az iroda ajtaját, de egész idő alatt sohasem vett észre gyanúsat. — Jensen ur, — szólalt meg — őnagy- sága épen most érkezett haza! A gyáros felállt. — Tudja már az esetet? — kérdezte bizonytalanul. . Hóim a fejét rázta. — Még eddig semmit! . . . Őnagysága
