Északkeleti Ujság, 1912 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1912-10-12 / 42. szám

IV. évfolyam.

Nagykároly, 1912. október 12.

42-k szám.

ÉSZAKKELETI ÚJSÁG.

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP.

Előfizetési árak:

Egész évre ............................................ 8 korona.

Fé

lévre ................................., .. .. 4 „

Negyedévre ....................... .. .. 2 „

Tanítóknak egész évre

.................................5 „

Felelős szerkesztő :

NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr.

Szerkesztők :

Suták István Csáky Gusztáv.

= MEGIELENIK MINDEK SZOMBATON. =

Uj vasutak.

A csütörtöki megyegyülésen a vármegyére nézve nagy jelentőségi határozatok hozattak. A láposvölgyi vasútra 200000. A börvely—fehérgyarmati 400000. A halmi—bikszádira 200000. A nagy- károly—nyírbátori 150000 és a nagy- károly—peéri vasútra 50000 korona hozzájárulás és mindezek fedezésére 3°/o uj vármegyei pótadó szavaztatott meg.

Ezen vasutak gazdasági jelentősége a vármegyére nézve első rangú és hivatva van minden irányban újabb lendületet adni.

A láposvölgyi vasút a szatmár—felsőbányái vasút folytatása. A vármegyének ugyancsak két községét Laczfalu és Szakálosdombot érinti, de Szolnokdoboka megyének két jelentékeny járását a Kal- ponokmostorit és magyarláposit oly ösz- szefüggésbe hozza a vármegyével, hogy annak forgalmát egészen ide tereli. E forgalom jelentékeny lesz, mivel e két járásban virágzó marhatenyésztés és óriási mennyiségű kiaknázatlan erdő terület van. E vasút legközvetlenebbül Nagybánya érdekét szolgálja, de közvetlen kihatással lesz Szatmár városára is, melynek üzleti világa számára a vállalkozásnak uj teret, nyit meg.

A börvely—fehérgyarmati vasút talán a legfontosabb valamennyi között és éppen e körülményt indokolja a nagyösszegű hozzájárulást. A vasúttal kapcsolattal megoldatik a matolcsi hídnak évek óta vajúdó kéfdése, mely a vármegye közlekedésének valóságos nyilt sebe. Tudvalevőleg Matolcsnál az év jelentékeny részében a kompon való közlekedés lehetetlen s igy a vármegyének egyik nagy forgalmú útvonalán, mely már ki is van kövezve szünetel a közlekedés, a fehérgyarrtiati járásnak négy községe a járási székhelytől el van vágva, Matolcs község lakosai pedig kiknek földjei nagyrészt a Szamos túlsó oldalán vannak gazdálkodásukban vannak megakasztva. E hidat a vármegyének előbb- utóbb megkellett volna építenie és ez a várható állami hozzájárulás mellett is egymaga 400000 koronával többet emésztett volna fel.

A hidon kivül e vasút másik nagy gazdasági jelentősége, hogy közepén metszi a lápot és az ott lévő nagy termőerejü földterületnek gazdasági kihasználását, amely ma a járhatatlan utak miatt igen korlátolt óriási mértékben fokozza. A börvelyi kendergyárnak, mely ma a vármegye egyik legjelentékenyebb mező- gazdasági ipartelepe a vasútra mulhat- ian szüksége van és ezen felül lehetővé válik Börvelyben egy keményítő gyárnak felállítása, amely ismét a vármegye mező- gazdaságának fog egy uj és jelentékeny jövedelmi forrást nyitni.

Harmadik jelentősége a vasútnak,

Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.)

Hirdetések ugyanott vétetnek fel. : 1

Nyílttér sora 40 fillér.

______________

hogy a fehérgyarmati járást a várme, székhelyével közvetlen összeköttetés.oe hozza és a járásnak Budapestre irányuló személyi és áruforgalmát gyorsabbá és olcsóbbá teszi. Az uj vasúton ugyanis 38 kilométerrel rövidebb utón és több mint egy óráVai gyorsabban fog lehetni Fehérgyarmatról Budapestre eljutni.

A halmi—bikszádi vasútról az a téves felfogás uralkodik, hogy az a vármegye egy részének forgalmát a vármegyétől elvezeti. E felfogás azért téves, mert a vonalon a forgalom csak átmenetileg érinti Ugocsavármegyét, mivel azonban Halmitól a fővonal a vármegyébe vezet, a forgalom csak is mi felénk irányulhat. E vasút hivatva van az avasi járásnak úgy a vármegyével, mint az országgal jobb összeköttetést létesíteni, mint, amelyet a mai Szatmár— bikszádi vonalban ennek keskeny vágányu volta miatt bir. Hivatva van a vármegye első fürdőjét Bikszádot könnyebben és kényelmesebben megközelíthetővé tenni és ez által a forgalmát emelni, továbbá az avasi járás gyümölcsben és fában gazdag, északi részét a kereskedelem számára megnyitni.

A Nagykároly—nyírbátori vasút a vármegye közlekedési politikájának hibáját teszi jóvá. Ez a hiba a Nyíregyháza—Nyírbátor—Mátészalkai vasút építésének elnézése volt a helyett, hogy a vármegye annak idején a Wahrman hir

A tolvaj.

Irta: Berkes Imre.

így nem élhetek tovább, — gondolta magában Livius s szomorúan csókolta meg gyermekeit és legvégül a feleségét. Mindennap igy távozott hazulról s igy senki sem sejthette otthon, hogy Livius a halálba készül. Az előszobából még egyszer visszafordult, aztán, hogy eszébe ne jusson tervének megváltoztatása, gyorsan elsietett. A legjobb barátjához készült, azzal akart örökre leszámolni.

Revolverét még egyszer megvizsgálta s látta, hogy rendben van. Akire ezt rásüti, az jajszó nélkül pusztul el.

Mig napokon át konokul és erőszakosan vitatkozott vele az élet, most szabadon féktelenül száguldott a fantáziája. Embervolta lázadozott benne, valami, ami nélkül értéktelen az emberi külső s Livius úgy érezte, hogy neki most tennie kell valamit embervoltáért, mert különben nincs tovább joga arra, hogy megcsókolja gyermekeit és a feleséget.

Egy nagyértékü aranyóra tűnt el a hivatalból. Egy hónapja, hogy kutatják, s ma mindenki azt suttogja, hogy ő a tolvaj. Senki ezt még szemébe nem mondta, de talán már a szolga is ő benne sejti a tolvajt. S aki vádolja, gyanúsítja rágalmazza, az a legjobb barátja, hivatali kollégája, akivel egy szobában dolgozik.

Hogy a botrányt elkerüljék, eddig följelentést sem tettek.

Livius bement a hivatalába. Minden restanciáját elintézte, a szolgának kifizette az elfogyasztott cigaretták árát, becsukta a fiókjait s távozott.

Még ődöngött az utcákon, aztán elment a barátjához.

— Itthon van János ur? — kérdezte a cselédtől.

. — Itthon.

— Egyedül ?

— Igen ?

— Itt a névjegyem.

A barátja csodálkozó arccal jött elébe. Kelletlenül fogadta, szivarral kínálta meg s kissé ijedten méregette,1 mit keres itt ez az ember, akitől az utóbbi hetekben teljesen el- hidegült. Természetesen azonnal az eltűnt órára gondolt, a gyanújára, amelyet minden tartózkodás nélkül hangoztatott s arra a meggyőződésére, hogy senki más nem lehetett a tolvaj, csak Livius. Különben meg sem vádolta volna.

Livius leült s a szivarja füstjét sürü go- molyagban eregette ki a száján. Először csak a hivatali vakációkról beszélt, meg egyéb apróságokról, de amikor látta barátja arcán, hogy az kissé megnyugodott, az ajtóhoz ugrott, ráfordította a kucsot, a zsebébe tette s ráförmedt a rágalmazóra:

— Egyedül vagyunk?

— Egyedül, — dadogta ez és hirtelen meglepetésében értelmetlenül bámult Liviusra.

— Hát akkor ülj le, — parancsolta Livius.

— Megőrültél ? — kérdezte János, de azért leroskadt a székre.

Livius odaált elébe.

— Tudod, — mondta — én a bírósághoz nem fordulok. Amíg színtisztán kiderül, hogy a tolvaj nem én vagyok, addig hónapok, sőt talán évek is eltelhetnek. Erre én nem vállalkozom. Hogy évekig egy ilyen rettenetes vád súlya alatt görnyedjek, hogy ne merjek kimenni az utcára, hogy nyugodtan le ne nyelhessek egy falat kenyeret, hogy a gyermekeimet meg ne csókolhassam a jóbarátom rágalma miatt, nem, ez nem élet, ezt az életet nem akarom folytatni. Te megöltél engem s én most megöllek téged. Ez az igazság.

— Betörsz a lakásomba és . . . ?

— Hát te mit tettél? Te a lelkembe törtél be s elraboltad onnan a hitet és az élet élet lehetőségét. Mondd, mi a kegyetlenebb, az amit én mondok most neked, hogy meg fogsz halni, vagy az, amit te tettél nekem egy hónap óta ? Erre felelj!

Livius egyébként fáradt és elcsigázott arca most vörösen lángolt s két apró szeme mint két hajszálfinom tőr fúródott barátja arcába. János még nem volt egészen tisztában azzal, hogy tulajdonképen káprázat-e ez, vagy valóság, ami vele történik, hogy ez az egyébként csöndes, gyámoltalan, koldus fickó ilyen vakmerő fenyegetéssel ijesztgeti, ezért még kissé bamba rémülettel és elképedten nézte az önmagából kikelt Liviust.

— Felelj! — ismételte meg Livius.