Északkeleti Ujság, 1912 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-22 / 25. szám
IV. évfolyam. Nagykároly, 1912. junius 22. 25-ik szám. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. — \ ___________ El úfizetési árak: Egész c-vre .......................................... 8 korona. Fél évre *?.........................................................4 „ Negyedévre .......................................... 2 „ Tarritóknak egész évre ...................................5 „ Felelős szerkesztő : NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. Szerkesztők : Suták István Csáky Gusztáv. = MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. === Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) , Hirdetések ugyanott vétetnek fel. . __ ___ Nyilttér sora 4C( fillér.___________ A főrendiház határozata. A főrendek nagy többséggel hozzájárultak az erőszakosan keresztül vitt véderőreformhoz s ezzel sanctionálták a magok részéről a Tisza-féle parlamenti csínyt. Csalódást hoztak ezzel azokra, akik bennük nagy nemzeti tényezőket hittek, ellenben igazat adtak azoknak, kik a mágnásokat szűk látkörü és szellemileg degenerált embereknek tartják. Kétségtelen ugyanis, hogy a főrendiháznak most kitűnő alkalma lett volna magának prestiget és az aristocratiának népszerűséget szerezni, ha vállalta volna az alkotmány és törvény őrének szerepét az erőszakkal szemben. Egészen józan és okos politika lett volna továbbá úgy a nemzet, mint a dinastia szempontjából is, ha a főrendiház siet reparálni a Tisza István őrült cselekedeteit. A főrendiház többsége azonban ész és gondolkodás nélkül haladt nehány kormánypárti stréber után és ezzel reá lépett arra az útra, amely az aristocratia iránti ellenszenvhez és ezzel a főrendiház reformja iránti mozgalomhoz vezet. A kormány szabadkőműves exponensei megelégedetten dörzsölhetik a kezüket, mert az utánok lépkedő mágnás had nem csak a kormányt rántja ki a bajból, de a saját vesztére is rohan. Ez azonban az ő dolguk. Utóvégre kiki saját szerencséjének a kovácsa és az úgynevezett prérót ostobaság mindenkinek saját belügye. Azonban a főrendiház állásfoglalása nem csak önmagának ártott, de ártott a nemzet és a dynastia közötti viszonynak és ártott a nálunk oly szükséges konzervatív szellemnek is. A véderőreform a dynastia érdeke. Akár hogy is vesszük elméletileg, gyakorlatban minden katonát, és minden a hadseregre költött fillért Magyarországon a Habsburg-ház részére tett adománynak tekintenek. A szabadelvü-párt soha meg nem bocsátható bűne, hogy a hadsereg ily népszerűtlen lett nálunk. Egy ilyen kérdés keresztül erőszakolása tehát az uralkodóház ellen kelt ellenszenvet, miért is épen ennek érdekében kellett volna az erőszakos ut mellőzésével a békés megoldást keresni. Tisza és társainak azonban saját érdekük volt a fő. Mit törődnek ők a Habsburgokkal, a mikor az ellenzék csak egy oly választói reform ellenében akar leszerelni, a mely az ő mandátumaikat és ezzel uralmokat veszélyezteti. A főrendiháznak azonban kellett volna e tekintetben belátásának lenni és nem áldozni fel a magasabb érdekeket a király és a nemzet közötti jóviszonyt a munka-párt pártérdekeinek. Az ellenzék saját létérdeke miatt reá van kényszerítve, hogy a hadsereg és uralkodó rovására agitáljon és e tekintetben az államfelforgató socialistákkal szövetkezzen. Könnyű mondani, hogy ne tegye ezt és áldozza fel magát, de mikor az önfeláldozása következménye az lenne, hogy Lukács \ László és társai minden 5 évben belenyúlnának az államkasszába és megvásárolnák a mandátumokat saját híveiknek és igy kormányoznák Magyarországot akkor a magasabb államérdek azt parancsolja, hogy inkább a barikádokra a socialistákkal mig tisztességes választói törvény lesz. Mindezt a főrendiház bölcsessége elkerülhette volna, ha lett volna ennek a társaságnak bölcsessége. A mai helyzetben konpromissum alapján nehány hónap alatt meglett volna törvényesen a véderőreform, de csak a választói reformmal együtt és Tisza politikai kivégzésével. A főrendiház fontosabbnak tartotta Tisza István személyét, Ő fogja megbánni. Egyben volna csak a magyarázata a főrendiház eljárásának, a mit most csak sejteni lehet, de később megállapítható. Ha a külpolitikai helyzet oly kritikus völna, hogy a véderőreformmal várni rövid ideig sem lehet. Ezt csak a beavatottak tudhatják, ezért e tekintetben véleményünket függőben kell tartanunk. Kalocsa érsekének szavai és az erdélyi és székesfehérvári püspökök váratlan visz- szavonulása megerősíteni látszanak a sejtelmeket. Erre azonban nem építhetünk semmit és igy meg kell maradnunk azon az állásponton, hogy a nemzet, az uralkodó és a konzervativizmus szempontjából mélyen fájlaljuk a főrendiház határozatát. Katholikus Testvéreink! Oly nehéz, szinte kinos, ha némán kell szeretnünk őszinte s hangos kifejezést nem adhatunk; kinos érzet, ha örömünket magunkba kell fojtanunk és el nem mondhatjuk, ami boldoggá és hálássá tesz minket. Ezt érzi, a kath. kereszténység is, mely annyi kegyelmet, annyi erőt, megnyugvást, töméntelen sok vigaszt és örömöt merít az oltári szentségből és ha imádja is tempolmaiban és énekel róla körmenetein, azért mégis úgy érzi, hogy többet kellene tennie ; érzi, hogy ennyi jóért öt világrész hódolatát egy oltáron kellene bemutatnia, hogy az emberiséget egy helyre gyűjtve világgá kellene kikiáltani mindazt, amitől szive tele van. Ezt megteheti ez idén szeptemberben WIEN városában. Itt tartják ugyanis a Krisztust imádó lelkes katholikus nemzetközi gyülekezésüket; itt ünnepük az Oltáriszentségről való nagy hitnek és a hálás szeretetnek világra szóló megnyilatkozását. Az ősi császárváros ez idén annak az imádásnak és hódolatnak lesz színhelye, melyet a szivek rejtett királyának mutat be minden „Nemzetség és nyelv, nép és nemzet“ ; színhelye lesz annak a kiáltásnak, melyet ezernyi ezren hallatnak összes testvéreik nevében, hogy „a királyi széken ülőnek, a Báránynak áldás és tisztelet, dicsőség és hatalom- legyen mindörökké.“ (Jel. 5, 13.) S hiányozhatik-e az imádók soraiból Wienben Magyarország népe, mely Szent István király hitével és hűségével csüng Krisztuson ? Hiányozhatik-e ott az a magyar nép, mely Krisztus oltára védelmében török-tatár ellen megszerezte magának a vér- tunui szeretet pálmáját ? S mikor a szomszédban térde és feje hajlik meg a Krisztust imádó anyaszentegyháznak, akkor itthon gunnyasszon, és ne hajtsa meg az Oltáriszentség előtt nemzeti zászlaját, azt a zászlót, melyet kettős kereszt, és annak az édes Anyának képe diszit, a i Krisztus anyja és az Oltáriszentség első imádója s szerelmese ?! Nem, nem; oda mi is elmegyünk; elmegyünk imádkozni, s hálát adni, elmegyünk hitünkről, szeretetőnkről tanúságot tenni! Lássa a világ, hogy Krisztuséi vagyunk s hogy szentségi szeretetéről tűzet fog szivünk ! Elmegyünk, mert szeretünk, hogy forróbban szerethessünk ! Atyáink vértanúi voltak Krisztusnak, legyünk mi hitvallói. (Prohászka.) Az Eucharisztikus Kongresszus magyar bizottsága. Egyházi részről elnökölnek és beszédet mondanak: Csernoch János érsek, Glattfelder Gyula, Mailath Gusztáv Károly gróf, Prohászka Ottokár püspökök, Ámon Pál, Buttykay P. Antal, Csambál P. András S. J., Danielik P. József C. M., Galcsek György, Halmos Ignátc, Hanauer A. István, Kanter Károly, Komarik P. István S. J., Makay Lajos, Mihályfi Ákos, Ré- vay Tibor, Színek P. Izidor, Varga Mihály. Általános tájékoztató a magyar csoport iészére: A mi a részvételt s a magyarok részére külön tartandó istentiszteleteket, értezezlete- ket illeti: Fischer-Colbrie Ágost püspök elnöknek, a középponti bizottság által kiadott füzetben olvasható, közlése kellő felvilágosítást nyújt. Az utazásra vonatkozólag úgy a magyar állam területén levő összes vasutak, mint az osztrák államvasut kedvezményt biztosítanak úgy, hogy Budapesttől-Wienig az útiköltség: Gyorsvonaton: I. osztály 23 k. 50 f., II. oszt. 15 k. 40 f., III. oszt. 7 k. 70 f. Személyvonaton : I. oszt. 16 k. 40 f., II. oszt. 10 k. 50 f., III. oszt. 4 k. 85 fillér. A gyorsvonatu III. osztály csak az esetben használható, ha az utazó különvonathoz csatlakozik, mert III. osztályú kocsik csak ilyen vonatoknál lesznek. A kedvezményes jegy váltására jogosító igazolványok a középponti bizottságnál (Országos Katholikus Szövettség), 1 korona kiállítási illeték ellenében kaphatók, de csak azoknak, a kik kongresszusijegyet váltottak. A kongresszusra 4 féle jegyet adnak ki 10, 6, 2 és 1 koronáért. A 10 koronás jegy az összes üléseken való részvételre s az összes kiadványokra, a 6 koronás az összes üléseken való részvételre, a 2 koronás egy nap ülésein való részvételre, az 1 koronás csak a körmeneten való rézsvételre jogosít. A magyar csoport jelvénye 1 koronába kerül.
