Északkeleti Ujság, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-12-23 / 51. szám
« IH. évfolyam,___________s ______________________Nagykároly, 1911. december 23. 9 és zakkeleti újság. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre .......................................... 8 korona. Fél évre .........................................................4 „ Negyedévre .......................................... 2 „ Tanítóknak egész évre .. ___ „ 5 „ Felelős szerkesztő: NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. Szerkesztők : Suták István Csáky Gusztáv. = MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. = Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) ' Hirdetések ugyanott vétetnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. __________ Ka tholikus autonómia. A kath. autonómia Ígérete az, amivel évtizedek óta nyugtatják meg a kormányok a kath. közvéleményt abban a tekintetben, hogy a kath. vallás érdekeit is szivükön viselik. Hogy azonban ez csak egy üres Ígéret, amely ha megnyugtató hatását megtette, be nem válta- tik, nem pedig a ^ormányok komoly szándéka, azt igazolja, hogy a kath. autonómia dacára annak, hogy megvalósításának útjában mi sem áll, még ma sincs meg. Hosszú időn át az volt a magyarázata az antonomia késlekedésének, hogy Rómában és a püspöki karnál vannak a nehézségek és voltak merészek oly kormányok állítani, amelyek az egyházpolitikai reformok kérdésében nyíltan szembehelyezkedtek Rómával. Ha csakugyan ott lett volna a nehézség, akkor az a kormány, amelyik a kath. autonómiát meg. akarta volna valósítani, szembehelyezkedhetett volna Rómával, ahogy szembehelyezkedett az egyházpolitikai kérdésekben annál is inkább, mivel nem is nagyon kellett volna szembehelyezkedni. Mikor ez a mese elvesztette a szavahihetőségét, akkor belekerült ugyan a programmba a kath. autonómia, de úgy, hogy mindig akadtak nála sürgősebb ügyek, melyeket a parlamentnek előbb kellett letárgyalni és ezen sürgős ügyek között olyanok is voitak, melyek obstruk- ciót és olyan parlamenti helyzetet teremtettek, melyek a kath. autonómia ügyét ad graecus calendus tolták ki. Ezt az ujabbfajta játékot a kath. közvélemény jóhiszeműségével Apponyi Albert találta ki és most Zichy János folytatja. Illetve ne vádoljuk ezt a két jámbor; lelket, akik sokkal naivabbak, hogy sem ilyesvalamit kitalálnának, hanem mondjuk, hogy ők lettek felültetve ésbünbak- kul odaállítva a két ravasz liberális róka Andrássy és Khuen által. Mellékes azonban, hogy ki a mestere az újabb perfi- dánák, elég az a tény, hogy a kath. autonómia folytonos Ígéret dacára nemcsak nincs, hanem annak megvalósulása, miután a teljesen kilátástalan véderőreform utáni sorba helyeztetett, beláthatatlan időre elhalasztatott. Hogy az autonómia kérdésével ilyen játékot mernek űzni, annak oka a katholikusok gyengesége, akik nem tudnak kellő erővel a sarkukra állani, ha érdekeikről van szó s akik engedik magukat lebeszéltetni s jogos álláspontjuktól el- térittetni. A kath. automia ügyének ezen vajúdása mutatja azt, hogy a katholikusok- nak Magyarországon politikai képviseletre szükségük van, mert a többi pártok képtelenek ezen jogos igényt kielégíteni. Az autonómia, ahogy más felekezetet, úgy a katholikusokat is kétségtelenül megilleti. Még csak klerikálisnak sem mondható, hanem ellenkezőleg concessio a hierarchia részéről a laikus elem számára. Ennek dacára nincs az országban politikai párt, a néppártot kivéve, amelyik komolyan sikra szállna az autonómia érdekéért. Apponyi Albert és Zichy János eleget verik a mellüket, hogy milyen jó katholikusok. A kath. nagygyűlésen nagyon szép frázisokat hallunk tőlük, de ha tettre kerül a sor mindig megretirál- nak a liberálisok előtt. Éppen igy tesznek elvtársaik, akik a választók előtt nem tudják eléggé hangsúlyozni kath. meggyőződésüket és az autonómia fontosságát, a parlamentben azonban csak helyeslőleg tudnak bolintgafni a folytonos halasztásokhoz. Itt volna az ideje, hogy végre a katholikusok türelmének vége szakadjon és érthetően adják tudtára az illetékes tényezőknek, hogy a komédiának végét óhajtják látni és Ígéret helyett az autonómiáról szóló törvényjavaslat benyújtását kívánják. Ilyen tudtára adás azonban csak a választások alkalmával bir suly- lyal, ott pedig sajnos a pénz beszél és nem az elv és meggyőződés. Kath. au- tonomiatehát akkor lesz,mikormegvalósul a választói reform. Karácsonyi rege. Szeretet ünnepén Hullongó hópelyhek Fagytól dermedt földre Leplet készítenek, Vakitófehéret, Soksorosat, lágyat, Hogy az alvó csira Alatta nem fázhat. Szeretet ünnepén Angyali szó zendül Vig gyermekajkakon Távolból, közelből; Szárnyatlan angyalok Örömcsacsogása Kikeleti fényt csal Zöld fenyőfa-ágra. Szeretet ünnepén — Hajh! — nincs vidám lárma Egy elszomorítón Csendbeborult házba, Ahol tavasz óta Picinyke száj kéri, Hogy kis húga hozzon Karácsonyfát néki. Szeretet ünnepén Aranydió, alma, Cukorkák özöne A fenyőt lehajtja ; Érintetlenül rezg Csillagszóró tüzbe, Mert mennybe visszaszállt, Aki oda tiizte. Szeretet ünnepén Pityeregve várja, Mikor jő el hozzá A ngyalhugocskája. — Biztatjuk szelíden . . . Pedig a világon Sehol sincsen ilyen Szomorú karácsony! Károlyi Tóth Lajos. A boldog ember. Még tizenhét éves volt, mikor beleszeretett egy baba-arcú, feketehaju, fekete és villogó- szemü zsidólányba. Az adta tulajdonképen a kezébe a tollat, mert őhozzá irta legelső, naiv, szerelemtől áradozó verseit. Már akkor úgy tervezte, hogy belőle vagy nagyon gazdag, vagy nagyon hires ember lesz és akkor elveszi a lányt. Együtt tervezgették, milyen boldogok is lesznek ők akkor . . . Boldog ifjúi álmok. Hiszen ha minden úgy történne, mint ahogy azt tizenhét éves szerelmes szívvel kigondoljuk, akkor talán nem volna a világon egy boldogtalan, meghasonlott ember se. Legtöbbször egyáltalán nem úgy történik s ha részben be is válik, akkor is az marad el belőle, ami a legkedvesebb volt és jön hozzája uj, ami bizton a legkeserübb lesz. Yele is igy iörtént. Ő még a tanulmányainál beleütközött a sors útjába. S az egész másfelé vezetett. Apja szegény hivatalnok ember volt és anélkül is súlyos anyagi körülményei most annyira megnehezültek, hogy nem birta a fiút beküldeni nagyobb városba, hogy az utolsó évvel az alapot, az érettségit megszerezze. A fiú aztán beállt napidijasnak. Hol itt, hol ott dolgozott, aszerint, amint itt vagy ott volt épen szükség kisegítő munkásra. Otthon pedig ábrándozott, irt es gyűjtötte a garasokat. Közben a lány egyre szépült és egyre hidegebb lett iránta. Kétségbeesve rohant ilyenkor haza és újra nekifeküdt a könyveknek. Végre a pénz is összegyűlt. Izgatott, lázas készülődések között utazott el s egy pár nap múlva boldogan, érettségivel jött haza. Ujjongva rohant vele a lányhoz, ime, egy fokkal megint közelebb jutottunk a boldogsághoz, A lány mosolygott és örült. Legalább a fiú igy vette észre. Nemsokára elbúcsúzott a lánytól és elment, elvitték önkéntesnek. Ezalatt a lány atyjának, ki egyszerű posztókereskedő volt, az üzlet utáni jövedelme nagyot emelkedett. A lánynak kezdtek otthonn hozományt összerakni. A nagyobbik fiú is, ki eddig önerejéből tartotta fenn magát és készült az orvosi szakra, most kényelmesen tanulhatott.
