Északkeleti Ujság, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1911-09-23 / 38. szám

2-ik oldal. gyár választók nagy • részének sem kell a legszebb programm sem, ha nincsen benne a 48., nem az elv, csak ez a szó, mert hát a magyar a quótát is szívesen emeli, ha közben húzza a cigány a fü­lébe a bűvös nótát az ő politikai tudo­mányát, hogy: „Kossuth lova megérdemli a zabot.“ A szatmári kiállítás, Annyi készülődés, annyi várakozás s oly sok munka után végre megnyílt a Szatmárme- gyei Gazdasági Egyesület jubiláns kiállítása. — Nevezetes aktus ez nem csak az egyesület, de Szatmárvármegye történetében is. Nagy so- ciális előnyei vannak 's a kiállítás maga majd­nem kulturtényező. A megnyitásról az alábbiakban számo­lunk be. A kormány részéről Kazay József földmi- velésügyi államtitkár, Szomjas Lajos földmive- tésügyi miniszteri tanácsos, Micseh Endre ke­reskedelemügyi miniszteri tanácsos, Fáy Viktor földmivelésügyi miniszteri titkár, Lénk Jenő és Juhász Jenő segédfogalmazók jöttek le a kiál­lításra, akiknek társaságában volt SzFassy Zol­tán, az 0. M. G. E. és a Gazdasági Egyesü­letek Országos Szövetségének kiküldöttje, vala­mint dr. Drukker Jenő a Szőllögazdák Országos Egyesületének igazgatója. Az állomáson dr. Vajay Károly polgár- mester fogadta és üdvözölte őket, majd a püs­pöki palotába hajtattak, ahol a bérmauton levő püspök képviseletében Szabó István kanonok, pápai praelátus látta őket vendégül. A Kossuth-kerti kioszk nagy terme zsuffo- lásig megtelt a vármegye előkelő közönségével. Az első széksort a vármegyei mágnás asszonyok töltötték be. A vármegye tisztikara élén llosvay Aladár alispánnal, a város hivatalnokai dr. Vajay Károly kir. tan., polgármaster vezetésével jelen­tek meg. A társegyesületek részéről megjelentek : a Szabolcsvármegyei Gazdasági Egyesület, Bereg- megyeí Gazdasági Egyesület, Kisvárdai Gazda­kör. Debreczeni keresk. és iparkamara kép­viseletében Szentkirályi Tivadar elnök, dr. Rác Lajos titkár jelentek meg. Nyíregyháza város részéről Janeszky Endre gazd. intéző, Mősz Béla aljegyző. Or­szágos kertészeti egyesület: Angyal Dezső, Koppély Géza. Mea culpa. Szerettelek ... s te szerettél engemet. S most ablakodnál állva, bűnömet bánva, „Mea culpázva“ verem mellemet. Lelked tiszta volt. . . fertőzve enyém. S te úgy hallgattál rám . . átok fakadt nyomán, Porban a bálvány. . s nincs, nincs már remény. Szálltál velem a mocsár mélyére . . . Nem volt már Istened s besszennyezve lelked, Préda lett tested bárki kényére . . . Könyörögtem . . . nem ezt akartam én! Az átkos korszellem megzavarta eszem, Tisztulj meg velem, s légy újra enyém. Kacagtál. . . én Istent említettem . . . S fúriává válva, átkozódva, szidva, Istent tagadva űztél el engem! Az estimát mondom el helyetted Itt ablakodnál állva . . . s bűnömet bánva, „Meg culpázva“ verem mellemet. Re'dl Jenő. Asszonyok. Irta: Csáky Gusztáv. 1. Az özvegy. A halottat eltemették. Már az utolsó vigasztalók is elmentek s a fiatal özvegy most először maradt egyedül abban a lakásban, melynek minden legkisebb zugához egy szerel­mesen eltöltött házasélet emlékei fűződtek. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG. A díszközgyűlést gr. Teleky Géza elnök nyitotta meg. — Meleg szavakkal üdvözölte a kormány küldötteit, a társegyesületek, tes­tületek képviselőit, a megjelent vendégeket és elhalt elnöktársainak jelenlevő családját. Rá­mutatott beszédében arra, hogy az egyesület­nek kevés tagja van és a kormány segítsége nélkül nem lehetett volna ezt a kiállítást sem összehozni. A gazdaközönséget, melynek ez az egyesület minden erejével előmozdítja az érde­keit, tömeges belépésre szólítja fel. Az elnök éljenzéssel fogadott beszéde után Kazy József államtitkár állott fel szólásra és őszinte magyar szívvel köszönetét, mondott az elnök meleg üdvözletéért. A kereskedelmi és földmivelésügyi miniszterek legbelsőbb, leg­őszintébb üdvözletét tolmácsolja s csatolja ezekhez saját üdvözletét és jókivánatait, vala­mint azon óhaját, hogy az 50 éves egyesület minél nagyobb mértékben tudj i előmozdítani Magyarország gazdasági érdekeit. Szilassy Zoltán az 0. M. G. E. és a Gaz­dák Egyesületének Országos Szövetségének tisz­teletét, üdvözletét, elismerését tolmácsolta. A díszközgyűlés ezután következő része elhalt, nagynevű halottak emlékének, a kegye­letnek voft szentelve. Elsőnek Csaba Adorján főispán mondott megható, kegyeletteljes, meleg beszédet, amely­ben az Egyesület volt elnöke, gróf Károlyi György emlékének adózott hálával. A zajosan 'megéljenzett beszéd után dr. Böszörméhyi Emil emelkedett szólásra és báró Vécseyjózsef érdemeit méltatta. Majd dr. Falussy Árpád emlékezett meg Domahidy Sándorról, beszédében kiemelve an­nak az egyesület életében tett fáradhatatlan munkálkodását. A zsuffolásig megtelt terem közönsége lel­kesen ünnepelte a szónokot. Majd Dr. Vajay Károly kir. tanácsos, pol­gármester üdvözölte ezután a város nevében a miniszteri képviselőket és vendégeket. Dr. Damokos .Andor felolvasta a Szat- mármegyei Gazdasági Egyesület 50 éves működésének történetét. Ennek végeztével Gr. Teleki Géza elnök a díszközgyűlést berekesz­tette. A közgyűlés- közönsége ezután elindult a kiállítás megtekintésére. Micseh Endre kereskedelemügyi miniszteri tanácsos Szentkirályi Tivadar keresk. és ipar­kamarai elnök vezetésével megtekintette az ipari kiállítást. A miniszteri tanácsost az iparosság nevében Tankóczy Gyula főkapitány, az I. fokú Körülnézett a lakásban s az egyedüllét ismét a fájdalmas csapás felé terelte gondo­latait. Nagyon magányosnak, nagyon elhagya­tottnak érezte magát. Visszagondolt a lezajlott két napra. — Istenem 1 Mit is csináltam volna, szegény gyönge asszony, ha teljesen magamra maradok ? — gondolta magában. Szerencsére egy házibarátjuk, megbol­dogult férjének egy igaz barátja mindenről gondoskodott, hogy a szegény asszonyt bána­tában mi sem zavarja legalább a temetés utá­nig. O gondoskodott a gyászjelentésről, a teme­tésről, az asszony gyászruhájáról és arról a sok kisebb és nagyobb elintézni valóról, a mi egy ilyen gyászos alkalommal felmerülni szokott. Az özvegy tekintete az asztalra tévedt. Egy csomagot pillantott meg rajta. Kibontotta. Gyászszegélyü levélpapír és boríték volt benne. — Á jó, házibarát, a figyelmes lélek még erről is gondoskodott. Az özvegynek va­lami meleg sugár hatolt a leikébe. Milyen jól is esik ilyenkor egy igazi jő barát. Úgy érezte, hogy ezért hálával tartozik. Letörölte könnyeit, kivett a dobozból egy gyászos szegélyű levélpapírt és — szerelmes levelet irt a figyelmes házibarátnak . . . II. A játék. Szenvedélyes, izzó lelkű, sáppadt képű költő udvarolt a világ legszebb asszonyának. Természetes, hogy a világ legszebb asszonya egy öreg bankárnak, vagy más hasonló mil­liomosfélének volt a felesége. Talán még az is természetes, hogy az asszonynak emellett 38-ik szám. iparhatóság vezetője fogadta, üdvözölte és kérte, hogy hasson oda a miniszteri tanácsos, hogy a szatmári iparosok azon áldozatkészségéért, ame­lyet a kiállítással szemben tanúsítottak, annak idején elismerésképpen rekompenzációt kapja­nak az államtól. A miniszteri tanácsos tüzetesen megtekin­tette az ipari pavillon minden egyes kiállított tárgyát, bemutattatott magának minden kiállítót és a legnagyobb elismerését feieztete ki a lá­tottak felett. A debreceni kereskedelmi iparkamara a kiállítást állandó erkölcsi támogatásban része­sítette, a mai megnntón elnöke és egyik titkára képviselték. Továbbá számos ezüst kamarai érmet adományoz az ipari csoport Számára. Pénteken délután tartandó bírálatra pedig Dr. Rácz L. s.-titkár vezetésével bíráló-bizottságot küld, melynek tagjai: Dávidházy Kálmán, Vá­mos Károly, Varjassy Imre és Giczó Lajos ki­váló debreceni iparosok. Délben a Kossuth-kerti kioszkban nagy­szabású bankett volt, amelyen többszázan vet­tek részt és számos felköszöntő hangzott el. Míivészház. A művészeti klikk, amely stréberekből» üresfejü és üreslelkü akarnokokból művészeket s ezek silány termékeiből művészetet csinált, megtörő félben van. A művészet felparcellázott és kisajátított berkeibe ismét visszatér a múzsa és őrködni fog irra, hogy a szentélybe kufá- rok többé be ne hatolhassanak. A klikk-uralom alá helyezett magyar mű­vészetet a Müvészház néven alakult lelkes mü- vésztársaság tisztítja meg ettől a salaktól. Alig­hogy megalakult nemes céljával a fővárosban, máris vidéki szakosztályokat állít fel, hogy sok­szorozott figyelemmel őrködjék a művészet fölött. Folyó hó 19-én Nagykárolyban is meg­alakult ez a szakosztály. A mozgalom Csaba Adorján főispánnak, Debreceni István polgár- mesternek, Jenser Mihály rajztanár festőmű­vésznek és Kónyay Elemér a Müvészház mü- tárosa, mint központi kiküldöttnek köszöni megindulását. Kónyái Elemérnek a megalakulásnál el­mondott beszédéből ismerkedtünk meg a Mü­vészház nemes irányainak speciális részeivel. Nemcsak a művészetre akar felügyelni ez a testület, hanem vezetni akarja a művészetnek a közönséggel való érintkezését is. 20 korona tagdijat fizetnek csak évente a tagok s ezért barátja is volt. De akár természetes, akár nem, mindenesetre — volt. Az asszony bolondította a fiatal és érde­kes költőt, mert az csodaszép verseket irt hozzá s ez tetszett, hizelgett az asszonynak. Nem akart vele komoly barátságot kötni, leg- kevésbbé pedig visszonyt; hanem azért hitegette, hogy továbbra is tetszeleghessen az izzó szerel­mes strófákban. A fiú halálosan szerelmes volt és lángoló tollal irta a verseit. Már nem is tudott más­ról és máshoz irni, csak ahhoz az észbontóan szép asszonykához, akinek egy csókjáért min­den percben meghalni is kész lett volna. S az asszony flirtelt vele. Már suttogni is kezdtek a gonosz nyelvek valami visszony- féléről annyira, hogy a költőre féltékeny lett a — ne tessék félni, nem a férj, hanem a — huszárfőhadnagy, aki bejáratos volt a szép asszony szalonjába. — Amint fülébe jutott a pletyka a költőről, meg a szép asszonyról, rohant a huszárfőhadnagy az asszonyhoz és megkérdezte, hogy mi igaz a mende-mon- dából. Az asszony nyugodtan az órájára nézett. — Most fél négy. Öt perc múlva itt lesz az én kis lantosom a legújabb versével. Minden­nap elhozza nekem azokat a szép verseket, amiket hozzám ir s ez nekem nagyon tetszik. Leültek szorosan egymás mellé és vár­ták. Nemsokára feltűnt az érdekes sáppadt arcú költő. Az asszony rászorította a szép, üde, piros száját a főhadnagy feketebajusszos ajkaira és csókolta, csókolta vadul, eszeveszet­ten, mig csak nem hallotta a kopogtatást az előszoba ajtaján. Akkor rámutatott a kis mellék­szoba ajtajára. A főhadnagy elvonult éshallga-

Next

/
Oldalképek
Tartalom