Északkeleti Ujság, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-09-23 / 38. szám
2-ik oldal. gyár választók nagy • részének sem kell a legszebb programm sem, ha nincsen benne a 48., nem az elv, csak ez a szó, mert hát a magyar a quótát is szívesen emeli, ha közben húzza a cigány a fülébe a bűvös nótát az ő politikai tudományát, hogy: „Kossuth lova megérdemli a zabot.“ A szatmári kiállítás, Annyi készülődés, annyi várakozás s oly sok munka után végre megnyílt a Szatmárme- gyei Gazdasági Egyesület jubiláns kiállítása. — Nevezetes aktus ez nem csak az egyesület, de Szatmárvármegye történetében is. Nagy so- ciális előnyei vannak 's a kiállítás maga majdnem kulturtényező. A megnyitásról az alábbiakban számolunk be. A kormány részéről Kazay József földmi- velésügyi államtitkár, Szomjas Lajos földmive- tésügyi miniszteri tanácsos, Micseh Endre kereskedelemügyi miniszteri tanácsos, Fáy Viktor földmivelésügyi miniszteri titkár, Lénk Jenő és Juhász Jenő segédfogalmazók jöttek le a kiállításra, akiknek társaságában volt SzFassy Zoltán, az 0. M. G. E. és a Gazdasági Egyesületek Országos Szövetségének kiküldöttje, valamint dr. Drukker Jenő a Szőllögazdák Országos Egyesületének igazgatója. Az állomáson dr. Vajay Károly polgár- mester fogadta és üdvözölte őket, majd a püspöki palotába hajtattak, ahol a bérmauton levő püspök képviseletében Szabó István kanonok, pápai praelátus látta őket vendégül. A Kossuth-kerti kioszk nagy terme zsuffo- lásig megtelt a vármegye előkelő közönségével. Az első széksort a vármegyei mágnás asszonyok töltötték be. A vármegye tisztikara élén llosvay Aladár alispánnal, a város hivatalnokai dr. Vajay Károly kir. tan., polgármaster vezetésével jelentek meg. A társegyesületek részéről megjelentek : a Szabolcsvármegyei Gazdasági Egyesület, Bereg- megyeí Gazdasági Egyesület, Kisvárdai Gazdakör. Debreczeni keresk. és iparkamara képviseletében Szentkirályi Tivadar elnök, dr. Rác Lajos titkár jelentek meg. Nyíregyháza város részéről Janeszky Endre gazd. intéző, Mősz Béla aljegyző. Országos kertészeti egyesület: Angyal Dezső, Koppély Géza. Mea culpa. Szerettelek ... s te szerettél engemet. S most ablakodnál állva, bűnömet bánva, „Mea culpázva“ verem mellemet. Lelked tiszta volt. . . fertőzve enyém. S te úgy hallgattál rám . . átok fakadt nyomán, Porban a bálvány. . s nincs, nincs már remény. Szálltál velem a mocsár mélyére . . . Nem volt már Istened s besszennyezve lelked, Préda lett tested bárki kényére . . . Könyörögtem . . . nem ezt akartam én! Az átkos korszellem megzavarta eszem, Tisztulj meg velem, s légy újra enyém. Kacagtál. . . én Istent említettem . . . S fúriává válva, átkozódva, szidva, Istent tagadva űztél el engem! Az estimát mondom el helyetted Itt ablakodnál állva . . . s bűnömet bánva, „Meg culpázva“ verem mellemet. Re'dl Jenő. Asszonyok. Irta: Csáky Gusztáv. 1. Az özvegy. A halottat eltemették. Már az utolsó vigasztalók is elmentek s a fiatal özvegy most először maradt egyedül abban a lakásban, melynek minden legkisebb zugához egy szerelmesen eltöltött házasélet emlékei fűződtek. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG. A díszközgyűlést gr. Teleky Géza elnök nyitotta meg. — Meleg szavakkal üdvözölte a kormány küldötteit, a társegyesületek, testületek képviselőit, a megjelent vendégeket és elhalt elnöktársainak jelenlevő családját. Rámutatott beszédében arra, hogy az egyesületnek kevés tagja van és a kormány segítsége nélkül nem lehetett volna ezt a kiállítást sem összehozni. A gazdaközönséget, melynek ez az egyesület minden erejével előmozdítja az érdekeit, tömeges belépésre szólítja fel. Az elnök éljenzéssel fogadott beszéde után Kazy József államtitkár állott fel szólásra és őszinte magyar szívvel köszönetét, mondott az elnök meleg üdvözletéért. A kereskedelmi és földmivelésügyi miniszterek legbelsőbb, legőszintébb üdvözletét tolmácsolja s csatolja ezekhez saját üdvözletét és jókivánatait, valamint azon óhaját, hogy az 50 éves egyesület minél nagyobb mértékben tudj i előmozdítani Magyarország gazdasági érdekeit. Szilassy Zoltán az 0. M. G. E. és a Gazdák Egyesületének Országos Szövetségének tiszteletét, üdvözletét, elismerését tolmácsolta. A díszközgyűlés ezután következő része elhalt, nagynevű halottak emlékének, a kegyeletnek voft szentelve. Elsőnek Csaba Adorján főispán mondott megható, kegyeletteljes, meleg beszédet, amelyben az Egyesület volt elnöke, gróf Károlyi György emlékének adózott hálával. A zajosan 'megéljenzett beszéd után dr. Böszörméhyi Emil emelkedett szólásra és báró Vécseyjózsef érdemeit méltatta. Majd dr. Falussy Árpád emlékezett meg Domahidy Sándorról, beszédében kiemelve annak az egyesület életében tett fáradhatatlan munkálkodását. A zsuffolásig megtelt terem közönsége lelkesen ünnepelte a szónokot. Majd Dr. Vajay Károly kir. tanácsos, polgármester üdvözölte ezután a város nevében a miniszteri képviselőket és vendégeket. Dr. Damokos .Andor felolvasta a Szat- mármegyei Gazdasági Egyesület 50 éves működésének történetét. Ennek végeztével Gr. Teleki Géza elnök a díszközgyűlést berekesztette. A közgyűlés- közönsége ezután elindult a kiállítás megtekintésére. Micseh Endre kereskedelemügyi miniszteri tanácsos Szentkirályi Tivadar keresk. és iparkamarai elnök vezetésével megtekintette az ipari kiállítást. A miniszteri tanácsost az iparosság nevében Tankóczy Gyula főkapitány, az I. fokú Körülnézett a lakásban s az egyedüllét ismét a fájdalmas csapás felé terelte gondolatait. Nagyon magányosnak, nagyon elhagyatottnak érezte magát. Visszagondolt a lezajlott két napra. — Istenem 1 Mit is csináltam volna, szegény gyönge asszony, ha teljesen magamra maradok ? — gondolta magában. Szerencsére egy házibarátjuk, megboldogult férjének egy igaz barátja mindenről gondoskodott, hogy a szegény asszonyt bánatában mi sem zavarja legalább a temetés utánig. O gondoskodott a gyászjelentésről, a temetésről, az asszony gyászruhájáról és arról a sok kisebb és nagyobb elintézni valóról, a mi egy ilyen gyászos alkalommal felmerülni szokott. Az özvegy tekintete az asztalra tévedt. Egy csomagot pillantott meg rajta. Kibontotta. Gyászszegélyü levélpapír és boríték volt benne. — Á jó, házibarát, a figyelmes lélek még erről is gondoskodott. Az özvegynek valami meleg sugár hatolt a leikébe. Milyen jól is esik ilyenkor egy igazi jő barát. Úgy érezte, hogy ezért hálával tartozik. Letörölte könnyeit, kivett a dobozból egy gyászos szegélyű levélpapírt és — szerelmes levelet irt a figyelmes házibarátnak . . . II. A játék. Szenvedélyes, izzó lelkű, sáppadt képű költő udvarolt a világ legszebb asszonyának. Természetes, hogy a világ legszebb asszonya egy öreg bankárnak, vagy más hasonló milliomosfélének volt a felesége. Talán még az is természetes, hogy az asszonynak emellett 38-ik szám. iparhatóság vezetője fogadta, üdvözölte és kérte, hogy hasson oda a miniszteri tanácsos, hogy a szatmári iparosok azon áldozatkészségéért, amelyet a kiállítással szemben tanúsítottak, annak idején elismerésképpen rekompenzációt kapjanak az államtól. A miniszteri tanácsos tüzetesen megtekintette az ipari pavillon minden egyes kiállított tárgyát, bemutattatott magának minden kiállítót és a legnagyobb elismerését feieztete ki a látottak felett. A debreceni kereskedelmi iparkamara a kiállítást állandó erkölcsi támogatásban részesítette, a mai megnntón elnöke és egyik titkára képviselték. Továbbá számos ezüst kamarai érmet adományoz az ipari csoport Számára. Pénteken délután tartandó bírálatra pedig Dr. Rácz L. s.-titkár vezetésével bíráló-bizottságot küld, melynek tagjai: Dávidházy Kálmán, Vámos Károly, Varjassy Imre és Giczó Lajos kiváló debreceni iparosok. Délben a Kossuth-kerti kioszkban nagyszabású bankett volt, amelyen többszázan vettek részt és számos felköszöntő hangzott el. Míivészház. A művészeti klikk, amely stréberekből» üresfejü és üreslelkü akarnokokból művészeket s ezek silány termékeiből művészetet csinált, megtörő félben van. A művészet felparcellázott és kisajátított berkeibe ismét visszatér a múzsa és őrködni fog irra, hogy a szentélybe kufá- rok többé be ne hatolhassanak. A klikk-uralom alá helyezett magyar művészetet a Müvészház néven alakult lelkes mü- vésztársaság tisztítja meg ettől a salaktól. Alighogy megalakult nemes céljával a fővárosban, máris vidéki szakosztályokat állít fel, hogy sokszorozott figyelemmel őrködjék a művészet fölött. Folyó hó 19-én Nagykárolyban is megalakult ez a szakosztály. A mozgalom Csaba Adorján főispánnak, Debreceni István polgár- mesternek, Jenser Mihály rajztanár festőművésznek és Kónyay Elemér a Müvészház mü- tárosa, mint központi kiküldöttnek köszöni megindulását. Kónyái Elemérnek a megalakulásnál elmondott beszédéből ismerkedtünk meg a Müvészház nemes irányainak speciális részeivel. Nemcsak a művészetre akar felügyelni ez a testület, hanem vezetni akarja a művészetnek a közönséggel való érintkezését is. 20 korona tagdijat fizetnek csak évente a tagok s ezért barátja is volt. De akár természetes, akár nem, mindenesetre — volt. Az asszony bolondította a fiatal és érdekes költőt, mert az csodaszép verseket irt hozzá s ez tetszett, hizelgett az asszonynak. Nem akart vele komoly barátságot kötni, leg- kevésbbé pedig visszonyt; hanem azért hitegette, hogy továbbra is tetszeleghessen az izzó szerelmes strófákban. A fiú halálosan szerelmes volt és lángoló tollal irta a verseit. Már nem is tudott másról és máshoz irni, csak ahhoz az észbontóan szép asszonykához, akinek egy csókjáért minden percben meghalni is kész lett volna. S az asszony flirtelt vele. Már suttogni is kezdtek a gonosz nyelvek valami visszony- féléről annyira, hogy a költőre féltékeny lett a — ne tessék félni, nem a férj, hanem a — huszárfőhadnagy, aki bejáratos volt a szép asszony szalonjába. — Amint fülébe jutott a pletyka a költőről, meg a szép asszonyról, rohant a huszárfőhadnagy az asszonyhoz és megkérdezte, hogy mi igaz a mende-mon- dából. Az asszony nyugodtan az órájára nézett. — Most fél négy. Öt perc múlva itt lesz az én kis lantosom a legújabb versével. Mindennap elhozza nekem azokat a szép verseket, amiket hozzám ir s ez nekem nagyon tetszik. Leültek szorosan egymás mellé és várták. Nemsokára feltűnt az érdekes sáppadt arcú költő. Az asszony rászorította a szép, üde, piros száját a főhadnagy feketebajusszos ajkaira és csókolta, csókolta vadul, eszeveszetten, mig csak nem hallotta a kopogtatást az előszoba ajtaján. Akkor rámutatott a kis mellékszoba ajtajára. A főhadnagy elvonult éshallga-
