Északkeleti Ujság, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-09-23 / 38. szám
38-ik szám. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG 3-ik oldal. minden irányú útbaigazítást, tanácsot és művészi irányú támaszt Kapnak a központtól. A napokban megkezdődik a taggyüjtés s csak annak befejeztével hívnak össze az alapítók uj gyűlést, amelytől kezdve olyan művészeti s igy kultur-élet megindulását várjuk Nagykárolyban és Szatmármegyében, amely hatással lesz talán egész társadalmi életünkre. Majdnem minden intelligens embernek éreznie kell a most megindult mozgalom szükségességét s igy valószínűnek tartjuk, hogy az városunkban nem fog sikertelenül indulni arra az útra, amely hivatva van egész gondolkodásunkat és szellemi életünket uj irányokba tolni. A tűzoltók nagygyűlése. Folyó hó 17-én tartották meg vármegyénk tűzoltói évi gyűlésüket Nagybánya ősi falai között. Városunk tűzoltósága is képviseltette magát amennyiben megjelentek: Demidor Ignác, Papp Imre, Timkó József, Csanálosy József, Erdey Zsigmond, Molnár Ignác, Diczig Béla, Török István, Major Hermann, Járay József, Rácz Károly, Bochtold Lajos, Szikszay Antal, Netreba János, Gábriel Ignácz, Szigety József, Halhóber János, Gere Károly önkéntes tűzoltók. 9 óra 15 perckor robogott be a vonat a nagybányai pályaudvarra, hol a nagybányai kincstári bánya zenekara és a nagybányai tűzoltóság fogadta az érkezőket nagy ünnepséggel. A pályaudvarból rendekben, zene, kürt és dobszó mellett a torna terem udvarára vonultak, hol Rónay, nagybányai főparancsnok lelkes beszédet intézet hozzájuk és üdvözölte egész Nagybánya város közönsége nevében. Ezután a tornaterembe vonultak, hol a legjobb szórakozás mellett egyikmásik tűzoltó — mig az asztalok a tízóraihoz elkészültek — a nyújtón produkált egy-egy ügyes mutatványt. Vall órakor hideg felvágottal és igen jóizü kenyérrel megrakott asztalhoz ültek, ami mellé csakhamar egy néhány sörös hordót is megcsapoltak, amelyek jóizü elfogyasztása után megtekintették a főgimnáziumot. 11 órakor csapatonként a városháza udvarára vonultak, hol megtekintették a tűzoltói felszereléseket. 7212 kor kezdődött a gyűlés dr. Fa- lussy Árpád szövetségi elnök elnöklete alatt. A közgyűlésnek két kiemelkedő pontja volt. Az egyik, hogy a vármegye kötelezze a községeket a szövetségbe való belépésre. A másik .pont, hogy a Tűzoltó Tisztek Országos Egyesületének kérvényét, — amelyben az egyesület segélyt kért, — elutasította de egyszersmind elhatározta, hogg felkéri az összes tűzoltó testületeket, hogy a Tűzoltó Tisztek Egyesületét, sem anyagi, sem erkölcsi támogatásban ne részesítse, nehogy az erők szétforgácsolódjanak, mert mindaz, mit a Tűzoltó-Tisztek Egyesülete megígér az már rég meg van az országos szövetségben. A gyűlés befejezése után rendekben, a szaii.láriak kivételével az Almer gőzmalomhoz vonultak, hol kezdetét vette a gyakorlat, amely abban állott, hogy képzeletileg a gőzmalom emeleti raktára kigyuladt (amit egy kis füsttel helyettesitettek). A toronyban őrködő tűzoltó azt hivén, hogy a malom tényleg kigyuladt a laktanyára megadta a vészjelt, mire a szatmári tűzoltók két kocsival robogva a vészhelyre indultak és Szőllősy szakasz parancsnok vezetése alatt tömlők és létra segítségével hozzáfogtak a mentési munkálatokhoz. A szatmáriak után a nagybányai tűzoltók mutatták be a vízvezeték igénybe vételével ugyancsak az Almer gőzmalom elleni támadásukat. Itt látszott meg a két támadás között az óriási különbség. Mig a Szatmáriak tömlővel dolgoztak, amely igen nagy emberi erőt vesz igénybe, hogy erős vizsugárral dolgozhassanak, addig a bányaiak a vízvezeték igénybe vételével egy kis emberi ügyeséggel egy pillanat alatt erős sugárral dolgozhattak, a fiatal csapat Rónay főparancsnok vezetése alatt mutatta be igazán meglepő ügyességét. E két támadási gyakorlat után kürt és dobszó mellett a Klastrom mezőre vonultak, hol a szatmáriak kiváló kiképzés mellett iskola szerelést és gyors vissza szerelést végeztek. Ezután a fehérgyarmatiak végeztek páratlan ügyességgel ugyancsak iskola szerelést és gyors visszaszerelést. E szerelések elvégzése után tűzoltóink az István Király szállóba vonultak, hova 3U2 órakor érkeztek. A gyönyörű nagy étterem szépen és Ízlésesen megteritett asztalai körül csakhamar helyet foglaltak, cigányszó mellett fogyasztották el a jobbnál-jobbizü ételeket. Ebéd alatt Dr. Falussy Árpád mondott hatalmas és lelkesítő beszédet, utána Torday Imre és sorra többen. 3/*4 órakor egyesek a vonathoz mentek, ame- nyiben az eső esett és oly borongós volt az idő, hogy a vezetőség a hétfői kirándulást elhalasztotta. Ebéd után dacára, hogy az eső esett a legtöbben a város nevezetesebb helyeit keresték fel. Este 8 órairor a városi színházban Uránia előadás volt, mely Ádám István ur előadásával kezdődött, ki a gyakorlatból meritett tapasztalatokkal a hallgatóság figyelmét mintegy félóráig lekötötte. Ezután a vetített képeket, a mely leginkább a tűzoltást és a tűzoltók ügyességét ábrázolták szemlélte a szép számmal megjelent közönség a legnagyobb figyelemmel. Körülbelül 11 óra lehetett midőn a tanulságos előadás után tűzoltóink kiérdemelt nyugovóra tértek, hogy kipihenjék a nap fáradalmait. Voltak ugyan, kik még az étterembe vonultak, — mely egy épületbe volt a színházzal, — hogy egy kissé szórakozzanak, mely szórakozás később a legjobb hangulatban ért véget. Reggel azaz hétfőn az idő oly borongós volt, hogy tűzoltóink, kik mégis átrándultak volna Felsőbányára, a 6 órás vonattal visszatértek. De o t maradt egy kis csapat: Papp Imre, Diczig Jenő, Erdey Károly, Molnár Ignác és Csanálosy József, kik Rácz József ottani polgártársnak voltak egész nap vendégei. — E kis csapat reggel 8 órakor Rácz József ur vezetése mellett megtekintette a regényes fekvésű, hatalmas, nagy kiterjedésű Ligetet, 9 órakor szakadó esőben a veresvizi m. kir. Sveicer segéd altárna lejáratát tekintették meg. 11 órakor útjukat tovább folytatva megtekintették a m. kir. kereszthegyi bánya telepét, a Lobkovicz altárnát. E bánya telepen, illetve a zúzó telepen Klie Ignác felőgyelő ur vezetése és magyarázata mellett, megszemlélték, hogy hatalmas gépek segítségével hogyan mossák ki a bányából a földszintre jövő óriási nagy kövekből az aranyat. Fogadja Klie ur e szives magyarázatáért a legnagyobb köszönetünket. 1 órakor tértünk vissza Rácz ur családi otthonába hol a szeretett házi asszony Ízléses ételekkel megteritett asztal mellett fogadott benünket. E kedves vendégfogadásért fogadja Rácz ur valamint kedves családja a igaz köszönetünket. 3 órakor kocsira ülve a vonathoz hajtattunk honnan 4 órakor vonatra szálva a legjobb kedvvel és felejthetetlen emlékekkel, gazdag tapasztalatokkal indultunk vissza városunkba, mig nótáktól kiszáradó torokkal, a boráról nevezetes Nagysikárló mellett vezetett el utunk, hol a jókedv mámorának adóztunk és vig nótákkal folytattuk utunkat egész városunkig. Csanálosy József. HÍREK. V A tatai várban. Hol hajdanán a harci mének Toporzékolva nyeritének : A pályán már hogy megfutamiták, Körben járnak a versenyparipák. Hol hajdanán deli leventék Csatázva értek naplementét: tózott. — A költő belépett. Ragyogott az arca és remegett a keze amikor átnyújtotta az uj versét tartalmazó újságot, amelyen még friss volt a nyomdafesték. Szemei lázban égtek, amikor a múzsájára tekintett. Valami vallomás féléket dadogott s a kifejező beszédes szemei valóságos izzó verseket szavaltak hozzá. — Az asszony megsimogatta a szomorú, sápadt arcot és kegyes mosolylval olvasta át a szép költeményt. — Holnap mit ir? — kérdezte aztán kíváncsian. — Feleljen, asszonyom, csak egy kis szót a verseimre, egy választ a vallomásaimra és akkor . . . Kipirult az arca, szavakat keresett. Az asszony félbeszakította. — Jöjjön ide hozzám s aztán megérti a válaszomat. Magához szorította a fiú szép fejét, mélyen a szemébe nézett, finom kis kezeivel megsimogatta sürü fürtéit és egy lehelletszerü csókott adott a homlokára. •— A szegény ábrándos fiú azt hitte, megőrül a boldogságtól. Felkapta a kalapját ránézett az asszonyra az egész ideális, nagy leikével és azt dadogta: „Most beleírom a versembe minden csöpp véremet, a szivem minden tüzét, az egész lelkemet . ..“ — És kitámolygott. Izgatottan lépett be a főhadnagy. — De az ördögbe is, ennek fele sem tréfa! Az asszony mosolygott. — Ó, ti csirkeeszü férfiak ! Hát még mindig nem ismertek bennünket? Nekünk kell agy nagyon komoly férj, aki sokat keressen, egy ilyen kis pörgebajuszu, csinos huszártiszt, aki nagyon szeressen és egy érdekes, lehetőleg költői hajlamú gyermek, aki a játékszerünk legyen. Kacagott hozzá vidáman, csengőn. Aztán odavonszolta a fess főhadnagyot az ablakhoz, átölelte a nyakát és nevetve mutatott a hazarohanó költőre, aki lázasan, futva rohant haza, hogy megírja talán a világ legszebb költeményét ... a világ legszebb asszonyához . .. III. Két levél. „Nagyságos Asszonyom! Úgy irok, mintha erről, amit most elmondok, már sokszor beszéltünk volna. Meg vagyok ugyanis győződve arról, hogy ez Nagyságos Asszonyom előtt sem idegenszerü. — Ön, Asszonyom boldog, vagy legalább is annak látszik férje oldalán. Nem fogok kertelni, őszintén beszélek. Szeretem. Imádom! Várjon Asszonyom, ne tépje még szét a levelet. Olvassa végig. Teljesen tisztában vagyok szerelmem súlyával s ép ezért irom a jelen sorokat. Tudom, hogy szeretnem nem volna szabad s hogy szerencsétlen vagyok, amért megszerettem egy olyan nőt, akihez már jogokat nem formálhatok, mert már a másé. — De minthogy véletlenül megismerkedtünk, talán még véletlenebből megszerettem s különösen minthogy szívesen látott a tár-1 saságában, ez a szerencsétlen szerelem teljesen akaratomon kívül fejlődött bennem tovább már leküzdhetetlen hatalmas érzelemmé. De én megakarok küzdeni ezzel is. Ezt akarom tudomására hozni. — A veszedelem igazi súlyát csak akkor kezdtém észrevenni, amikor ön feledt lázas beszélgetésekben, amelyek nem szóltak szerelemről s amelyekbe mégis bele- öntöttem egész lelkemet, láttam, hogy az ön lelke hogyan forr össze lassan, de hatalmasan az enyimmel s éreztem, hogy ez sokáig igy nem tarthat, mert vagy Önt, vagy a családját ez a fejlődő szerelem szerencsétlenné fogja tenni. Mint jellemes férfi azt választottam, hogy magam maradok szerencsétlen, de boldognak tudhatom legalább Önt, Asszonyom. Ma este indulok, hogy soha többé ne lássam s néhány nap múlva tagja leszek az afrikai idegen légiónak. Ezzel búcsúzom. De még kérek valamit. Emlékül, talizmánkép csak egy sort írjon, ennyit Ingalább : „Isten vele !“ Kezeit csókolja: Sz. V.“ * „Kedves Vilike! „Isten vele?“ Miért? Nem! Inkább; Isten hozta! Nem akarom, hogy elmenjen. Maradjon! Hogyne menne már el éppen akkor, amikor végre kinyögte, hogy szeret! Egyes egyedül vagyok itthon, az uram a gyerekekkel kiment a szőlőbe . . . Magára gondolok . . . Várom . . . Csókkal, öleléssel várom az én kis bohó, ideális, nagylelkű Vilikémet. Szeretni fogom és maga nem megy sehova. — Jöjjön! Csókolja! Margit . . .“ : : Modern és tartós : : plissézés és gouvlérozás. : : Nagykároly, : : Széchenyi-utca 4. sz., a róm. kath. fiúiskola mellett.
