Északkeleti Ujság, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1911-09-16 / 37. szám

Nagykároly, 1911. szeptember 16. 37-ik* szám. IH. évfolyam. Északkeleti újság POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. í) L í & Előfizetési árak: Egész évre Félévre .......................... Ne gyedévre Tanitóknak egész évre .. 8 korona. | 4 „ 2 „ Fi Felelős szerkesztő: NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. Szerkesztők : Suták István Csáky Gusztáv. = MEGJELENIK MINDÉN SZOMBATON. = Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) Hirdetések ugyanott vétetnek fel. Nyilttér sora 40 fillér.________ Az obstukció a vármegyeházán. (TV. Sz. A.) Szatmárvárniegye 48-as gyászmagyarjai megint elfelejtették egy napra a quotaemeiést, házszabályreviziót, császárjubileumi üdvözlést, és úgy gya­korolták a keddi megyegyülésen a ha­zafias lármázást, mintha a fenti dolgok nem történtek volna, mintha ők ma is tisztességes lények volnának, kik a becsü­letről beszélhetnek, nem pedig a politika olyan existentiái, kik Bécsnek füttyentésére rendelkezésre állanak, persze megfelelő ellenérték mellett. Ennek a társaságnak méltó vez>, j — ki lehetne más — Falussy Árpád ex- főispán ur hatalmas beszédet mondott. Nagyobb hatás kedvéért még kolozsvári Emke beszédének egy részét is megis- ismételte. Gyönyörű frázisokat hallottunk a magyar hazáról, melyeken keresztül azonban érezték a helyzettel ismerősek a fájdalmat, hogy ezt a hazát Bécsnek nem « szónok liferálhatja és az érette járó »...icokat nem ő vághatja zsebre. A politikusok könnyen felejtenek, a 48-as politikusok még könnyebben, Fa­lussy Árpád ur legkönnyebben. Egészen elfelejtette például, hogy kormánya és pártja 1908. decemberben megszavazta az osztrák császár jubileumi üdvözlését és ő, mint főispán és bizalmi ember, so- lidáris kell hogy legyen kormányával és pártjával, vagy le kell mondania, miután pedig nem mondott le, acceptálta az üd­vözlést és azonosította magát vele. Elfelejtette továbbá Falussy ur, hogy elnöklete a!aít ki sem mondhatott a szó­nok egy nevet, már jött a rendreutasítás és a szómegvonás. Ő személyeskedett és gorombáskodott, akárcsak az endrédi kisbiró, amit a legjobban illusztrál, hogy még a túlzásig nobilis Csaba Adorján is kénytelen volt rendreutasitani. A másik eredeti vezéralakja volt a gyászmagyar tábornak llosvay Aladár al­ispán. Nagyon imponált magának a ku­ruc szerepben, melyet most a hatalom­mal szemben mint tisztviselő vallott. Szó sincs róla, ez magában imponáló volna, mint imponáló volt a nemzeti ellenállás idejében, ha nem volna közben három év, amely alatt a 48-;;s hatalom érdeké­ben az alispán ur is akárhányszor fel­húzta a kuruc dolmányhoz a sárga bu- gyogót. Gondoljunk csak szereplésére, a Majos-ügyben,' melyben oly szégyen- teljesen kapitulált a vármegye a bécsi akarat előtt és az aradi vesztőhely meg­váltása ügyeben hozott gyászmagyar ha­tározatra, nem feledve némely felterjesz­téseket, hogy bizonyos fellebbezést azért utasítson el a kormány, mert a felleb­bező néppárti. Péchy István, Mangu Béla, Kerekes Zsigmond is nemzetihősködtek. Nem veszélyes dolog. Valamint elnyomójukat, Majos Károlyt segítettek rehabilitálni, valamint megszavazták a quotaemeiést és házszabályreviziót, úgy megszavazták a katonai javaslatokat is és letörik a balpárti obstrukciót, ha megint hatalomra kerülnek. Egynémely 48-as azt is.hangoztatta, hogy a munkapárt némely tagjai ellen­tétbe jönnek a koalíció alatt tanúsított azon magatartásukkal, hogy az egyes bizottságokban akkor is helyet foglaltak. Tudíunkkal a . megyei bizottságok nem képezik az uralkodó párt monopóliumát, de ettől eltekintve épen Falussy Árpád ur volt az, a ki néppárti szövetségeseit kizárta a bizottságokból, ellenben a sza­badelvűeket nemcsak megtartotta, hanem valósággal kereste kegyeiket. Ennek az actiónak müneve is volt, mely ekként hangzott: „A régi kor értékes ele­meinek bevonása“ ; különben pedig egy utánjárás volt, hogy lehetne a kellemet­lenkedő néppárt és a konzekvens 48-asok helyett 67-es lére feleresztett uj 48-as pártot szervezni a húsos fazék alapján. Becsületére legyen mondva Szatmárvár- megye hatvanhetes urainak, nem voltak kaphatók erre a célra. A mungó tábor győzött és persze nagyon büszke győzelmére. Mint erkölcsi sikert el kell ismernünk, de reális érté­ket nern tulajdonítunk neki. Ha más kormány jön, más lesz a vármegye több­ségének is a határozata, mert a mai Álmodozás. Délceg özvegyember magas homlokára Csókolva legyintget hajának hulláma; Öreg ember, mégis karja acélszilárd, Feje fürtjének az idő alig árt. Éjfélfele, mikor testem lepihenhet, Ágyamból kiemel a tarka képzelet, Zsibbadt idegimen édes érzés fut át, Bejárom házának minden zegét-zugát. Ösztökélő vággyal tudakolom sorját S beszédje fonalát sodorintom tovább; Hallgatag örömmel tapasztalom rajta, Hogy életmódját másként nem akarja. Néma türelemmel vigyázom a végit: Vájjon tőlem milyen fogas dolgot kérd itt ? Nagyot lélekzem, mert két nefelejcs-szeme Az elégedettség sugarával tele. Ámde bepillantok szive legmélyébe, Az a vágy szundit benn, amely az enyémbe... Hiszem, a jó Isten engedi megérnünk: Édes apámmal majd egy hajlékban élünk. Károlyi Tóth Lajos. Az apák bűnei. Két fiatal ember siet végig az utcán. Az egyik hatalmas marciális alak, széles vállakkal, bronzszinii arccal. A másik épen ellentéte. — Magasságra nézve talán még meghaladja a má­sikat, de keskeny vállu, beesett mellű, törékeny­ségig sugár termet, ovális sápadt arc s a félig lehunyt pillák alól vagy végtelen közöny, vagy olthatatlan szenvedély sugárzik elő. Éjjeli három óra. A hold fantisztikus óriásokat varázsol az utszéli fákból. — Itt-ott pislog még egy gáz­lámpa. A sápadt arcú mind nehezebben követi társát, lábait alig vonszolja, melle zihál s végre szédülten kapaszkodik meg egy sürgönypózná­ban. Heves köhögési roham fogja el. A másik megfordul s ijedten ugrik barátja mellé s kar­jaiba fogja. — Ugy-e mondtam, hogy maradj otthon. Minden éjjel egy évet von le életedből. Mire való ez az esztelen életfecsérlés ? De az Istenért Viki, mi van veled? . . . — Semmi . . . semmi. — Csak ... ez a . . . régi szamárság. — Már jobban vagyok. Nézd vér . . . Az én vérem. — Te iszonyodol ? Látod én már megszoktam. — De kérlek ve­zess egy pádhoz. — így. — Köszönöm. — Látod neked nincs igazad, hogy megrósz. — Nekem élni kell. — Élni. — Nem a betegszo­bában vegetálni és prizniceket venni . . . nem, ez nem élet. Hanem élni úgy, mintha száz évre volnék teremtve . . . szeretni . . . má­morba futni . . . nem karbolszagot, hanem a test, a bűnös női test páráját szívni be . . . ez az élet. — S látod nekem sietnem kell. Tizenhat éves voltam, mikor kimondták rám a halálos Ítéletet ... el fog pusztulni. Előbb vagy utóbb az mindegy ... de elpusztul. Egy specilista azt mondta, hogy tiz évig még elhúzhatom. Az a körülményektől függ. Már csak két évem van hátra. Sietnem kell. Élni . . . lázas gyor­sasággal. Mielőtt elpusztulok, ki akarom venni a magam részét. Tiz év alatt ötven évet élni... Itt megint egy görcsös roham jött a sok beszédtől. A megerőltetéstől két piros folt ült ki az arcára. S most egészen jól nézett ki. Szép volt. Szivfacsaróan szép. Társának, amint ezt a mellre csukló gyönyöiü Adonis főt nézte, a sirás fojtogatta a torkát. íme a nők bálványa. . . . Íme a női szivek Napóleonja, — a vere­séget sohsem szenvedett hóditó, kinek útját mindenfelé leigázott, legázolt női szivek jelzik. Ki szépségével és szikrázó szellemével fáklya­ként vonult végig az éjjeli világon, maga köré csábitva az ezer és ezer szines lepkét. A Na­póleon gyönge pillanataiban . . . mikor a jövő homályában látja a vég ... a Szentilona-sziget körvonalait. Fölemeli fejét s bágyadt, fátyolozott han­gon újra beszélni kezd : — De azért ne gondold, mivel ilyen köny- nyen beszélek a halálról, hogy nem borzasztó azt mindig mellettem tudni. Ez a lefolyt nyolc

Next

/
Oldalképek
Tartalom