Északkeleti Ujság, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-09-16 / 37. szám
2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG. 37-ík' szám rendszer mellett minden törvényhatóság a kormány kegyét keresi. De értéktelen a határozat azért is, mert a kormány semmit sem kezdhet vele. A obstrukció tudja, hogy ha ő kerül hatalomra, az obstrukció által olyan bizalmat kap a megyéktől, amiiyent csak óhajt, tehát nem hederit a határozatokra. A kormány parolázhat ugyan velők a viszonyokat nem ismerő külföldi sajtó előtt, de már a jól informált bécsi irányadó köröket nem vezetik félre ezek a határozatok. Egyetlen értelműk volna, hogy a munkapártnak látszólagos erkölcsi alapot nyújtsanak az erőszakra á la november 18, de hát hol van az ilyen lépéshez szükséges elnökség és pártegység, ügy Berzeviczy, mint Lukács a maga érdekei szerint jár el és nem Tiszát szolgálja, tehát követelhet a vármegye azt amit akar, nem az obstrukció fog letörni, hanem ő töri le a kormányt és a munkapártot. A néppárt éppen azért nem vesz részt az obstrukcióban, és nem vett részt Szatmárvármegye állásfoglalásában sem, mivel mindebben csak a hatalomért való tülekedést és nem elvi harcot lát. Akiknek nincsenek elveik, mint a munkapárt már t. i. politikai értelemben vett párt programmjuk és azok, a kiknek volnának, de megvalósíthatatlanok, mint a 48-asok, azok veszekedjenek a hatalomért, a néppárt ellenben halad a maga utján, csendben agitál és szervezkedik, hogy ha majd üt az uj választás törvénybeléptének nagy órája, egy kis meglepetéssel szolgáljon a tisztelt magyar politikai világnak. Á nagy gyűlésről. Vármegyéről vármegyére tárgyalják a híres verseci áliratot. Szatmárvármegye közgyűlése folyó hó 12-én tárgyalta ezt a nevezetes kérdést. Csak ezt- A többivel egy árva lélek Sem törődött. És megszavazta a vármegye az év, ha más oldalról nézzük, hosszú nyolc évi haláltusa. A másvilági élet nem bánt, mert nincs. Legalább én nem hiszem. Különben tudod, hogy atlietista vagyok. Hanem az bánt, hogy nem tudom mikor jön. Ha azt mondanád, hogy holnap biztosan végem lesz, én nyugodtan nézek elébe. De ez a bizonytalanság borzasztó. Azért sietek mindennel. Ha valamit tervbe veszek, sietek a kivitelével, mert meglehet, hogy holnapután, meglehet, hogy holnap, vagy ma már vége lesz az egész tragikomédiának. — Nagyon néha bánt az elmúlás gondolata. Az is csak azért, hogy nyomtalanul eltűnők a feledés homályában. A testem feloszlik, a lelkem szétoszlik és még csak ür sem marad a helyén ... És mindez velem történik, ki ha ép fizikummal szülétek, most az emberek miliárdjai rettegnék még a szemem pillantását is — vagy Mesiásként imádnának s még a lábam nyomát is csókkal halmoznák el 1 És ha ki. .. — Megint vér ... Az én vérem. Én bünhödök az apáim bűneiért ... a véremmel. Az én őseim közül való volt az, kiről följegyezték, hogy jókedvében máriásokat harapdált széjjel. S most nekem kell megbünhödni azért, hogy az ő utódai könnyelműen elfecsérelték az ősi erőt. Ilyenkor bosszút szeretnék állni valakin .. . De kin ? Hát a nőkön! Azok tettek azzá ami vagyok . . . — Ezek a vérszivó lepkék. Hogy bolondulnak utánam! — A bárgyúk. — De hisz ez természetes. Hogy tudnának ezek a másodlagos lények ellentállni az én delejes lelki erőmnek, mivel a világot tudnám sarkam alá taposni! S azt hiszik, hogy ők szeretnek belém. Pedig deátiratot, megszavazta az obstruáló ellenzék letörését. Igaz, hogy ez vajmi keveset fog használni, de mégis valami; egy csöpp a tengerben. A közgyűlésen Ilosvay Aladár ellenezte a az átirat megszavazását. Beszédéhez Földes Béla dr., Falussy Árpád dr. és Jékey Zsigmond csatlakoztak szintén az ellenzék mellett fogla'va állást. A javaslat mellett Domahidy István és N. Szabó Antal emeltek szót s az 99 szótöbbséggel, 169 szavazattal 70-nel szemben megszavaztatott. N. Szabó Antal kir. közjegyző, bizottsági tagnak a javaslat mellett elmondott és úgy a közgyűlésen, mint azóta szóban és Írásban sokfélekép pertraktált beszédét az alábbiakban közöljük: Tisztelt közgyűlés! Versec város törvényhatósági bizottságának a parlamenti küzdelemnél jelenleg alkalmazott ellenállási és tárgyalási módszer ellen hozzánk intézett átiratára nézve az önkormányzatunkat megillető politikai felszólalás jogánál fogva magam is időszerűnek és helyén valónak látom azt, hogy a vármegyei törvényhatóság, mint a nemzet intelligensebb elemeinek és a parlament után az állami élet legerősebb politikai faktorának közvéleménye nyilt állást foglaljon el e kérdésben s véleménye által hatni törekedjék azon irányban, hogy a közkivánalom kialakulása után a törvényhozás további működése akadálytalanul tovább folyjék. A politikai küzdelem mezején a tisztességes harcnak első szabálya az, hogy mindenik félnek meggyőződése és irányelvei kölcsönösen tiszteletben tartassanak. Ezen kölcsönös tisztelet mellett a vitának tárgyilagos mederben kell folynia és a szellemi érvelések harcán túl bármilyen politikai vagy erkölcsi erőszaktól tartózkodni kell, mivel ez már a szellemi küzdelemnek lealacsonyitására s végeredményében a küzdő felek forradalmára vezet. Ma a törvényhozás termében ilyen forradalmi tünetet látok, mert ottan az ellenzék olyan fegyverekkel harcol, amelyek sem a komolyságnak, sem a tárgyilagosságnak a medrében el nem tüihetők. Végre is számot kell vetni azzal, hogy a jelenlegi kisebbségben levő ellenzék nincs jogosítva és nem is bir semmi alappal arra, hogy az úgynevezett hazafiasságot egyedül magának sajátítsa ki. Tartom én úgy magamat mint'a 67-es pártot mindig oly hazafinak, mint a minőnek mahogy. Én parancsolom, szuggerálom be nekik, hogy szeressenek. Különben mit szeretnének rajtam? Talán ezt a roncsot? — Aztán jön a bosszú. Aáikor a szerelem extázisába esnek, akkor megtízszereződött erővel vaskapocsként szorítom mellemhez fejüket, hogy megmozdulni sem tudnak s úgy súgom a fülükbe: „ . . . Hallgasd . . . hallgasd csak mint zakatol, sivit, hörög itt bent. Ne gondold, hogy a szerelmes sziv felzaklatott lüktetése teszi. Nem ... A gyilkos kór rombol itt bent . . Hogy menekülnének, tépnék ki magukat karjaim közül — de nem lehet. Aztán megmutatom a küzdelemtől ajkamra fölbuggyanó vért: „nézd, ha idáig nem hittél szavamnak. A halál már rózsákat fest ajkamra.“ S minden vergődésük dacára rászoritom ajkukra, hogy szinte abból is kiserked a vér. — Ilyenkor látnád milyen gyávák, önzők, nyomorultak a nők. Mint válik a legszebb arc furiaszerü lárvává. Mint válik hamuszinüvé a legrózsásabb arc, mikor a fülükbe súgom: „Most már enyém leszel örökre. Velem fogsz te is elpusztulni. Velem jössz te is a kárhozatba s ott fogjuk folytatni az [őrült vad tobzódást. Én édes szerelmesem . . .“ — De már mehetünk. Le akarok otthon még egy keveset pihenni, mert holnap jön sorra a kis excelencné. — Hahaha,— akis jégcsap. A társa föl akarta segíteni, de magától ugrott fel. Rágyújtott egy cigarettára s ruganyos léptekkel haladt tova, egy szemközt jövő csinos mosónőnek megcsipdesve az állát . . . Rédl Jenő. gát az ellenzék letűnt uralma alatt a nemzet irányában bebizonyította. Azért mert a kissebbségben levő ellenzék a véderő törvény reformálásának kérdésében a többség álláspontjától eltérő nézetben van, nincs* jogosítva olyan fegyverekhez! illetve olyan módszerhez nyúlni, amely a törvényhozás természetes munkáját megakadályozza és ezzel az állami élet nyugodt folyását lehetetlenné teszi. Bármiképen vélekedünk a képviselőválasztások harcáról, tény az, hogy a nemzet közvéleménye az ellenzéki uralom folytonos egyenetlenségei és eredménytelen, vagyis semmi közjogi vívmányt hozni nem tudó uralma után vágyott mé: egy olyan nyugvó pontra, ahol a belkormányzati étet nagy szükségeit és feladatait a múlt idők kipróbált emberei által megoldásra vinni remélte. _ Államszervezeti viszonyunk, a continenlá- lis hatalmak mai helyzetében, az Ausztriával fennálló kapcsot egy olyan köteléknek teremtette meg, amelyre fennmaradásunk és fejlődésünk érdekében szükségünk van s a melyért tehát nem zárkózhatunk el áldozatok hozatalától is. Ilyen természetű kérdésnek tartom én* a; véderőreformot, amelyet előbb-utóbb csakugyan; meg kell oldani s mivel a belkormányzati élet további nyugodt fejlesztését csakis ezen reform; elintézése után remélem, nem találom indokoltnak, sőt nemzetünk jövő fejlődésére nézve; egyenesen kockázatosnak tekintem azon parlamenti harcot, mely a technikai obstrukcióval a; törvényhozás működését semmivé teszi. Harcoljanak érvekkel és szellemi fegyverekkel s ha azokat ily utón érvényre juttatni; nem is tudják, lelkiismereti kötelességeiknek a. nemzet irányában eleget tettek, de a semmiféle szabálylyal és az élet törvényeivel össze nem fér, hogy az állami életnek a törvény alkotásban nyilatkoyó működése erőszakos eszköj zökkel megakadályoztassék. Magam részéről semmiféle erőszaknak barátja nem vagyok és igy a házszabályok törvénytelen utoni szigorítását nem helyeslem, de, ha a jelen parlamenti forrongás el nem fogadható eszközeivel úgy is tovább folyik, higyjék meg uraim, reá ragad a többségre is az erőszak kényszere s ha ma még a többség erőszakának alkalmazása nem népszerű, mindazok, akik a kisebbség erőszakát elítéljük, rövid idő múlva a többségnél azt mint ultimuvátiót nemcsak elfogadjuk, de helyeselni is fogjuk. Én tehát azon nézetben vagyok, hogy a, nemzet intelligentiájának közvéleményét kifejező törvényhatóság és ezek között a mi közgyűlésünk is politikai megnyilatkozásával egyenesen hivatva van oda hatni, hogy a törvényhozás, működésében ma uralkodó felfordulás szűnjék meg és a rendes életműködés álljon helyre. Azért is kérem a közgyűlést, hogy a verseci átiratot tegyük magunkévá és azután haí- sonló szellemben írjunk fel az országgyűléshez.. A közigazgatási bizozíság ülése. Szatmárvármegye közigazgatási bizottságai szeptember hó 15-én d. e.„ 10 órakor tartotta havi ütését, melyen a főispán távollétében Ilosvay Aladár alispán elnökölt. Az ülést megnyitván jelenti, miszerint elmaradásukat kimentették: Piachy Gyula, Jékey Sándor, Falussy Árpád dr. és Madarassy Gyula bizottsági tagok. A felolvasott alispáni jelentésből kitűnik, hogy a vármegye személy és vagyonbiztonsága a lefolyt hóban - kielégítő volt, fegyelmi eljárás megindítása csak egy esetben mutatkozott szükségesnek, mely Képessy László főszolgabírónak Fényes Gusztáv nevű Írnoka ellen, el is rendeltetett. Az Amerika-felé való kiözönlés határozottan kedvező irányba tereltetett, mert mindössze 160-an kértek a lefolyt aug. hóban útlevelet, melyből 121 ki is lett adva. Visszavándorolt 44 személy. A távollevő pénzügyigazgató helyett Papp Kálmán referálta az ügyeket. Jelentéséből kiemelhető, miszerint aug. hóban befolyt 033,442 K állami és földadó, 2211 K hadmentességi. 85,756 K bélyeg és illeték és végre 16,942 K ital és fogyasztási
