Északkeleti Ujság, 1910 (2. évfolyam, 1-54. szám)
1910-04-16 / 17. szám
II. évfolyam. Nagykároly, 1910. április 16. 17. szám. 7 7 POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre ....................................... 8 korona. Félévre ........................................ .. 4 „ Negyedévre • 2 „ Tanítóknak egész évre •• 5 Felelős szerkesztő: NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. Szerkesztők : Suták István Csáky Gusztáv. = MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. = Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, HÉTSASTOLL-UTCZA 12. SZÁM. („KÖLCSEV-NYOMDA" R.-T. NAGYKÁROLY.) •" Hirdetések ugyanott vétetnek fel. ........ _____________Nyilttér sora 40 fillér._____________ A választások haszna. (S. I.) Egyik fővárosi lap érdekesen jellemezte azt a közgazdasági fellendülést, mely a választások nyomán jár. Hangoztatta, hogy a kortes eszközök leghatalmasabbja a pénz milliókban kerül a nép kezei közzé s a választások után valóságos jólét fakad. Na ez elferdítése a tényeknek s nem jól ösmeri a falak tömkelegé között sá- padozó ujságiró a népet, a választásokat, ha azt hiszi, hogy a kortes pénzek bármily kis mértékben is elősegítenék a nép vagyonosodását. De ettől eltekintve, ha tényleg hozzá is járulna a vagyon- beli különbségek némi kiegyenlítéséhez a választási czélt szolgáló pénz, nincs mit örülni, mert aránytalanul nagyobb az erkölcsi veszteség, mint az anyagi nyereség. De kinek jövedelmeznek a választási pénzek? Elsősorban és legnagyobb mértékben az államnak. A választás emeli a vasutasok forgalmát, emeli a távirda és posta jövedelmét és emeli főleg a fogyasztási adók mennyiségét, különösen ez utóbbit, mert az ital emészti fel legnagyobb részét annak a pénznek is, ami mint vesztegetési eszköz a nép kezébe kerül. A mi népünk nem tud evés-ivás nélkül politizálni. Ebbe bele nevelte a régi, vesztegetésekkel dolgozó szabadelvű párt. A választás kezdetét az értekezések jelzik. Ekkor kezd inni a nép s gyűjti korcsmárosánál azt az italszámlát, melyet majd ki fog fizetni meggyőződése bérbe adásával. Azután jön a központi értekezés, majd, végül a helyi kortes éjjelek jönnek, melyeknek legfőbb czéljuk ivással összetartani a népet. Ezek emésztik fel a választásoknál felmerülő költségeket, fuvarbért, mindent. Az állam után vagyonosabbá lesz a szerencsés korcsmáros, aki a maga jól felfogott érdekében igyekszik az ő kasszájába bevenni minden pénzt, amit a választók kapnak. S ez könnyen is sikerül neki, mert minden ember kö- nyelmübben bánik azzal a pénzzel, melyért nem kellett megdolgoznia, mint azzal, melyet verejtékével keresett. Pénzt szereznek végül a Ielkiösme- retlen kortesek, szóval mindenki jut anyagi előnyhöz, csak az a nép nem, amelyét á választások" óital az említett lap közgazdaságilag föllenditettnek vél. Angolországban szolgálják a választások akaratlanul is azt a czélt, ha ugyan lehet közgazdasági czélnak nevezni. A kormányok mindig óriási pénzzel igyekeztek maguknak többséget szerezni. De ebből a pénzből vajmi keveset látott viszont az állam az ital fogyasztás révén. Azt beszélje be a fővárosi lap a népnek, hogy evés-ivás nélkül is lehet Márczius Idusa és Kossuth Lajos. Irta: Dr. Merts László (felolvastatott a nagykárolyi Kossuth Lajos asztaltársaság 1910. márczius 20-iki ünnepélyes gyűlésén.) (Vége.) Azt mondtam a sajtóról: fegyver. Igen fegyver is az, de az ahhoz értők kezében, — mig az avatatlan kezében gyilok. Régen hírlapíró csak az lehetett és mert lenni, aki nemcsak Írni tudott, de a magánélete is rnocsok- talan volt, mert csak igy remélhette azt, hogy gondolatainak súlya van s ha már hirlapiró lett, csakis a közt érdeklő dolgokat irt, csakis a köz hibáit ostorozta azzal a czéllal, hogy javítson rajta. Ekkor még a hirlapirás nein volt kenyér, ilyennek akkor még nem tartották. Ekkor még a nyomdatulajdonosok is meggondolták jól, megéri-e a czikk és czikkiró a nyomdafestéket. De változtak az idők, — az irás olvasás mesterségét alig sajátította el egyes ember, már is hírlapírói babérokra vágyott. Jött azután más faj, a ki tanulásaiban félbenmaradva, minthogy nem volt miből megélnie felcsapott hírlapírónak s ez aztán fegyvert csinált a sajtóból nem a körnek, de a maga javára egyes tisztességes ember ellen. Sajnos napjainkban ezeket a szomorú állapotokat tapasztaljuk. Még hagyján volna, ha ezek a sajtó templomába szennyesen belépők politikai téren fejtenek ki ily eléggé el nem Ítélhető kalandorságot, de piszkos kézzel benyúlnak az egyes ember, családok szentélyébe s piacra viszik az egyes életét s ha szerét ejthetik aljas rágalmakkal illetik, a mely tettük miatt az egyes elégtételt jóformán nem is kaphat. Ugyanis mit tehet ellene? Sajtópert indíthat. Az ilyen hirlapujoncz azzal igyekszik a felelőség alól kibújni, hogy neki szabad gondolatait közölni s ha a törvény azt mondja szabad ugyan, de helytállás mellett, azzal védekezik, hogy ő nem törvénnyttudó s a vége az, hogy egy pár korona bírságot kap s folytatja garázdálkodását tovább. S a meghur- czolt ember pedig viseli a költségeket, (minthogy a hirlapujoncz teljesen vagyontalan) és a szégyent. Különösen a vidéki sajtónál van ez igy, a mi természetes is, mert a fővárosi sajtónak tényleg több tere van a közérdekű dolgokkal való foglalkozásra, — a vidéki sajtónak egy-egy fattyúhajtása, amely a fenti szellemben ir össze mindent, nincs előtte szent semmi s mocskos kézzel dúl fel mindent a szerinte „hamisítatlan közérdek nevében.“ Ezek a vidéki újdondászok a leggyengébb jellemű emberek sorából kerülnek ki, — kenyerük a piszkolódás, miután más megélhetésük nincs, hasonlóan a parasitákhoz, élősköd- nek azon, ami utjokba akad s élnek is a más tisztességes ember becsületéből-. Hova-tovább ezek az emberek csúnya viselkedése még igazolttá tenné a censura újra való felállítását, de nem, nem erre van szükség, hanem arra, hogy a nagy közönség szöpolitizálni s akkor a különben elitélendő vesztegetésnek legalább egy haszna lesz, az anyagi, de igy a könyen belátható erkölcsi veszteségeken kívül mást a választásokon nem látunk. Nem jól fogja a választási törvényt megcsinálni az, aki gátat nem vett magának a választási törvény megalkotásával a sok evés-ivásnak. A büntető törvény szigorú intézkedései, hogy ebben a tekintetben hasznavehetetlenek, arra példa a múlt és a jelen. S csak egy mód van ennek korlátozására, az, ha a meghozandó törvény minél rövi- debb időre tűzi ki az uj választások megejtési idejét. A ház feloszlatás és a választások megejtése közti nagy időköz úgyis csak arra való, hogy a mindenkori kormány jól berendezkedhessen a választásokra s igy a többségre vezető utat előkészíthesse. Így terem a többség, melyre a kormányok büszkék, de eihintődik az elv- nélküliség magva is, ez pedig olyan vesztesség, annyira néplélek mételyező, hogy ezzel nem ér fel a legnagyobb anyagi föllendülés sem. A stréber fájdalma. Értjük a nagy elkeseredést. Micsoda pech!, hogy az ököritói katasztrófa nem két hónappal előbb volt. Mit tudott volna ő a nagy stréber ebből csinálni a maga javára. Valóban fájhat egy stréber lélek mikor látja, hogy egy főispán és alispán vetkezzék elsősorban — addig is mig a törvényhozás kilóditja kezükből a dögleletes szagu tollúkat, — tartsa kötelességének s miként egykor Jézus kiverte templomából korbácsával a farizeusokat, verje ki a sajtó csarnokából, vegye bojkott alá, lökje ki nemtelen czikkeit, szorítsa rá, hogy vagy tisztességesen ir, vagy ha nem tud irni, keressen magának más utón betevő falatot, amivel hitvány testét eltartja. A bojkott a fegyver ezek ellen az álhir- lapirók ellen, ha nem kél ej lapjuk, nem lesz megélhetésük és szennyes czikkeik nem fertőzik meg a köz levegőjét. * * * Kossuth Lajos nagy munkáját a hírlapirodalom segítségével végezte. E nagy lángelme minden tettét az önzetlen hazafiui kétség szülte. Kossuth Lajos minden tettét a magyar lovagiasság jellemezte. Ausztria is Kossuthnak köszönhette alkotmányát, mert az uralkodót ennek megadására ő vette rá, de a Habsburgok is neki köszönhették maradásukat. Látszik Kossuth jelleméből, hogy jóllehet a sors a kezébe tette le a Habsburgok sorsát, mégsem élt azzal vissza, mert hitt ő is a férfi szónak, de elfelejtette, hogy Habsburgok Ígérnek, de nem tartanak meg semmit. ígértek reformokat s adtak is papíron, de rövid időre midőn már nem érezték a felséges nép dühét, viszszaszivtak mindent, ránk uszították a nemzetiségeket s a törvénytelenség, a nyilt absolutizmus terére léptek s ezzel meg-
