Északkeleti Ujság, 1910 (2. évfolyam, 1-54. szám)
1910-04-16 / 17. szám
2-ik oída!. 17-ik szám. elég szerények és ügyetlenek egy ily alkalmat kihasználatlanul hagyni. Ő persze rohant volna rögtön, négy lóval és diszbeöltözött hajdúval a helyszínre. El tudjuk képzelni őt az oköritói halálmezön, annak tudatában, hogy az egész világ szeme most ide fordul és igy muszáj neki őt meglátnia, sőt elsősorban és fi kép és majdnem egyedül öt kell látnia, mert mindenütt az ö személye a fő és csak jóval mögötte jönnek a szerencsétlenül járt halottak és sebesültek. Legyen nyugodt mindenki, hogy a sajtó nem irt volna rosszat a közigazgatásról, ha ő lehetett volna a főispán. A sebesültek ugyan semmivel se részesültek volna jobb bánásmódban, mint a miben részesültek, de szemei felkutatták volna a legkisebb újságírót is és meg lett volna magyarázva mindegyiknek, hogy micsoda emberfeletti munkát végez ő, hogy dolgozik éjjel és nappal, micsoda nagyszerű intézkedéseket tett, melyek egész Európában úttörők stb. És el lett volna látva az az újságíró enni és innivalóval —kutyafáját! úgy, hogy a tudósítás minden második sorában az ő dicsőségét zengette volna. A kormánynak pedig nem kellelt volna kérni a jelentést. Nagykárolyból és Szatmárról a telefon folyton csilingelt volna. A budapesti táviróhivatal a kézbesítést alig győzte volna. Minden minisztérium naponként többször is tudta volna miket cselekszik ő. Két héttel az eset után bizony nem támadások jöttek volna a lapokban, hanem nagyszerű magasztaló czikkek, a melyikben az egész actió, főleg és legfőképen az ó páratlan működése hasábokon lett volna le irva azon előadás alapján, a melyet a pártkörben a gentry kaszinóban és a Balaton kávcház újságírói asztalánál ő tartott volna. És jött volna a nagy segitő actió. Nagy, igen nagynevüekbői álló és óriás bizottság és védnöki kar és ezek középpontjában ő, a mi hosszuidőkre biztosította volna az újságok hasábjait a neve számára. Végül pedig jött volna Ferencz József rend, sőt talán hullott volna a Takova es Siámi fehér elefánt is. Minthogy azonban mindez nem két hónappal előbb történt elkeseredésében mit tehet mást a stréber, mint üti azt a közigazgatást, mely persze az ő vezetése alatt mintaszerű volt és szidja azon barátait a kiktől február 22-én a Magyar Királyban oly megható jelenetek és talán csókok keretében búcsúzott el, a sirig tartó szeretetet esküdvén nekik. E miatt a két hónap miatt kell nekünk reszketve várnunk azt, hogy a miniszteri vizsgálat vármegyénkről egy szégyen foltot letöröljön, mert tudvalevőleg nagy szégyen az, ha egy vármegye vezetősége egy szerencsétlenségnél komoly tárgyilagossággal viselkedik, kezdődött a második kurucz hős-költemény, a magyar szabadságharcz, a titáni küzdelem, melyben egy nemzet küzdött szabadságáért s a melyet letörni nem tudott az osztrák csak a magyartalan magyarok omlása által nyakunkra vezetett oroszok segítsége E válságos időkben lett még nagyobbá Kossuth Lajos. Pénzt, katonát teremtett lángszavával és a tanulatlan, fegyver kezelésben járatlan sereggel szégyenszemre csúffá tette a hírhedt osztrák ármádiát s igazolódott újra az osztrák vitézség, elől voltak újra a futásban. De jött Világos és a magyar Golgotha. Oda volt a magyar szabadság legalább igy hitte azt az osztrák kamarilla, de csalódott, mert a nemzet imája megmentette ellenségei kezéből Kossuth Lajost s a nemzet tűrt, remélt s lázasan leste a legkisebb jeli is, nem-e kell harczba mennie újra, nem üzent-e Kossuth Lajos? Kossuth Lajos a nagy kormányzó volt tovább is ebrentartója a függetlenségi törekvéseknek. O buzdította tovább is a nemzetet kitartásra, feláldozott mindent a hazáért, életét vagyonát. Őt a történelem lapjain szemlélve csodáljuk mint államférfit, mint a jellemszilárdság mintaképét s mint Európa legnagyobb szónokát. Kereste száműzetésében is a módot ha- záia felszabadítására s otj vott mindig, a hol remélhette, hogy azt keresztül vinni sikerül. Kossuth Lajos hazánk nagy atyja, ki nemzetének szívós kitartásával megszerezte azt, a minek gyümölcsét csak most kezdjük érezni, ÉSZAKKELETI ÚJSÁG nagy hűhót nem csap, egyéniségét előtérbe nem tolja és a szerencsétlenséget saját érvényesülésére fel nem h isználja. Szerencsétlen vármegye, melynek nem egy nagy stréber áll az élén. Orvos választás. Folyó hó 10-én tartotta rendkívüli közgyűlését Nagykároly város tanácsa, melynek egyedüli tárgyát képezte a városi alorvosi állás betöltése. A közgyűlésen ilosvay Aladár vármegyei alispán elnökölt. Akijelölő választmány tagjaiul Debreczeni István és dr. Adler Adolf neveztettek ki, N. Szabó Antal és Reök Gyula pedig választás utján lettek annak tagjává. Két pályázati kérvény adatott be. Az egyiket Dr. Rooz Elemér helybeli gyakorló orvos, a másikat pedig Dr. Róth Sándor K.-Erdődi kórházfőorvos adta be. A kijelölő választmány első helyen Dr. Rooz Elemért, második helyen pedig Dr Róth Sándort jelölte. A hangulatból előre látható volt a bekövetkezett eredmény. A beadott 171 szavazat köz- zül Dr. Rooz Elemérre adatott 88, Dr. Róth Sándorra 41, két szavazó lap pedig üres volt. Ennek folytán az elnöklő alispán Dr. Rooz Elemért jelentette ki megválasztott városi orvosnak, mit a közgyűlés lelkes éljenzéssel vett tudomásul. Dr. Rooz Elemér azután letette az esküt, mire Debreczeni István polgármester üdvözölte a megválasztott orvost. Dr. Rooz Elemér a következőkben válaszolt a hozzá intézett beszédre: Mélyen tisztelt képviselőtestület! Rendkívül köszönöm a csekélységembe helyezett bizalmat. Igyekezni fogok, hogy kötelességemet a közegészségügy terén becsülettel töltsem be. Midőn kérni bátorkodom a m. t. képviselőtestületnek leendő munkásságom iránt való jóakaratát, egyszersmind a személyem iránt ma megnyilvánult bizalomnak további szives istápolására is kérem becses jóindulatukat. Mi a magunk részéről örülünk őszintén az orvos választás eredményének, örülünk, hogy városi képviselő testületünk minden kapaczitálás ellenére helyes belátása alapján Rooz Elemérnek jutatta e kiérdemelt állást. Nem azért örülünk, mert az ellenfél elbukott, hanem azért mert városunk szülöttével szemben a közgyűlés méltányolta azt a 12 éves fáradhatatlan munkásságot, melyet Rooz Elemér közöttünk, ami polgárságunk egészsége érdekében kifejtett. De meg Rooz Elemér megbizható orvos, rokonszenves, közszeretetben álló fiatal és agilis ember, aminek biztos ösmerete garan- czia nekünk arra, hogy szavait, melyeket a képviselő testülethez intézett, beváltja s városunk közegészség ügyének lelkes, becsületes szolgája lesz. ő volt az, aki a nemzet jogait folyton követelte s bizony az itteni küzdelmeknek nem ritkán az adott sikert, hogy ö is mellette volt s bizonyára a kamarilla beolvasztási kísérletét véghez is vitte volna, de félt Kossuth Lajostól, félt, hogy a szabadság apostola a nemzetek itélőszéke előtt felemeli hatalmas szavát. Kossuth Lajos eszméi örökéletüek s emlékirataiban vannak lefektetve. A magyar nemzet lelkének vágya van azokban megírva. Ezek az eszmék örökidőre szólók, ezek az eszmék túlélték Kossuth Lajost, mert ezek fenmaradnak mindig, mig magyar szív fog dobogni e hazában. Ezek az eszmék megtanítanak bennünket bizni, remélni, hinni, hogy lesz, mert kell hogy legyen: szabad, független Magyarország. Ezek az eszmék megtanitanak arra is, hogv ne higyjünk azoknak, a kik a függetlenségi eszmékről, elveinkről feladást hirdetnek, hangok azok, annak nyilvánítja őket maga Kossuth Lajos. Nincs lehetetlenség sem, álpróféták ilyeneket tanítanak. Kossuth Lajos azt mondja : „Szentségtörést követ el, a ki lehetetlenséget követi. A nemzet pedig öngyilkosságot müvei, ha azt elhiszi.“ E kis kör, e társaság egyik letéteményese e szent eszméknek. E társaság Kossuth Lajos asztaltársasága, mely most ünnepli 1848. már- czius Idusát, tegyünk egy szent fogadalmat, hogy Kossuth Lajos zászlóját soha el nem hagyjuk, hogy eszméi mellett tántorithatatlanul kitartunk s ha kell harczolunk mindhalálig! Isten minket úgy segéljen. Szálkái Sándor programmbeszéde. Folyó hó !4-én délelőtt, mintegy 20C-ra menő választó várta Mátészalkán a vonat beérkezését. Ekkor érkezett ugyanis Mátészalkára Barabás Béla Kossuth párti orsz. képviselő, hogy részt vegyen Szálkái Sándor programm- beszédén. Az érkező Barabást lelkes éljenzéssel fogadták, minek lecsendesiilte után Móritz Árpád nagydobosi lelkész üdvözölte Barabás Bélát, lelkes szavakkal hangoztatván, hogy a mátészalkai választó-kerület örömmel látja a Kossuth párt nagy nevű vezérférfiát a kerület székhelyén. A beszédre Barabás Béla válaszolt egy pár szóval. Ezután megindult a menet a városháztérre, ahol mintegy ezerre tehető választó várta az érkezőket. A menet élén 86 tagból álló lovasbandérium ment, utána 14 négyes és 80 kettős fogat vitte a városba a Barabást fogadó polgárokat. A menet a városháztérre érkezvén, szűnni nem akaró éljenzés után, Jármy András megnyitotta a pártgyülést és ajánlotta, hogy a gyűlés Szálkái Sándort kiáltsa ki képviselő jelöltjének, a ki immár 31 éve lelkes és fáradságot nem ösmerő elnöke a függetlenségi pártnak. A választók a jelölést nagy lelkesedéssel tették magukévá. Ezután Szálkái Sándor tartotta meg programmbeszédét. Nem Ígért semmit, de hangoztatta, hogy a haza és a kerület érdekeit mindig szem előtt fogja tartani s ezek előhaladásán teljes erejéből munkálkodni fog. Szálkái után a választók Barabást óhajtották hallani, kinek beszédét számtalanszor szakították félbe tetszésük nyilvánításával a polgárok. A gyűlés után a társas ebéd volt, melyen több pohárköszöntő hangzott el Barabásra, Szalkay Sándorra, a kerületre és Kossuth Ferencz pártvezérre. A társas ebéden a kerületi inteligentia — 5 egyént kivéve, — mind jelen volt. A Justh párt jelöltje Szunyogh Mihály ezen gyűlést megelőzőleg pár nappal már lejött a kerületbe, hol egyes községekben titkos gyűléseket tartott és biztatta a polgárságot, hogy rendezzenek tüntetést Szálkái Sándor programmbeszéde alkalmával mellette, s ezzel zavarják a gyűlés sima lefolyását. Tervük azonban nem sikerült, mert Péchy László főszolgabíró intézkedése czéljukat lehetetlenné tette. Szunyogh Mihály segédje Bartos Mihály provokáló viselkedése folytán érintkezésbe jött ugyan a Justh-féle alkotmányos eszközökkel úgy, hogy orvosi látleletet is váltott, azonban, hogy élve emlékezhetik Szálkái Sándor dicsőségteljes napjára, azt Szálkái Sándor gépészének köszönhette a nép halálitéletének végrehajtása elől. Akik a kerületi viszonyokat ösmerik, azt állítják, hogy Szálkái Sándor megválasztása bizonyos. HÍREK. Vármegyénk tavaszi rendes közgyűlése május hó 12-én délelőtt 11 órakor veszi kezdetét. Ekkor kerül betöltésre a szatmári főszolgabírói állás s az ennek betöltésével esetleg megüresedő többi állás is. Vármegyénk állandó választmánya f. hó 19-én délelőtt 11 órakor az 1909. évi zárszámadás megvizsgálása tárgyában, május hó 11-én délután 4 órakor pedig a május hó 12- én és következő napjain tartandó tavaszi rendes közgyűlés tárgyai előkészítése czéljából a vármegyeháza kistermében ülést tart. Kinevezés. A király Czilli György vármegyei állatorvosnak a föállatorvosi cimet adományozta. Pénztárvizsgálat. Debreczeni Isván polgármester a városi hatóság kezelésében levő pénztárakat folyó hó 2-án megvizsgálta s azokat teljesen rendben találta. A nagykárolyi Kölcsey-Egyesület folyó hó 10-én a városi színházban műkedvelő szini- előadást rendezett. Színre hozták Heltai Jenő fordításában ösmeretes. „A nevezetes kastély“ cziinü vígjátékot a következő szereposztással : Claude Barrois — Hodor Kornél, Gaston Baudoin — Nagy Jóska, Colombin — Demidor Ignácz, Cabriac kapitány — Kelemen Alajos,
