Északkeleti Ujság, 1910 (2. évfolyam, 1-54. szám)
1910-12-03 / 50. szám
II. évfolyam. Nagykároly, 1910. deczember 3. 50. szám. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre ....................................... 8 korona. Félé vre .............................. .. 4 „ Negyedévre ....................................... 2 „ Tanítóknak egész évre..............................5 „ Felelős szerkesztő: NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. Szerkesztők : Suták István Csáky Gusztáv. = MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. = Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) " 11 Hirdetések ugyanott vétetnek fel. .. Nyilttér sora 40 fillér. ___________ A megoldott válság. A sok port felvert könyvkivonati illetékesség kérdését egészen kereskedői szellemben: ötven százalékos egyezséggel oldották meg. Az uj szöveg a vitás 31. §. első bekezdését meghagyja változatlanul, de azután Így folytatja: „A bejegyzett kereskedő üzlete körében történt eladásából származó követelését a megrendeléstől számított két éven belül telepe helyének bírósága előtt is perelheti, ha a követelés alapjául szolgáló megrendelés és az áruk tényleges átvételét okirattal igazolja. Iparos üzlete körében történt eladásból származó követelését telepe helyének bírósága előtt ugyanezen feltételek mellett perelheti, ha az alperes ugyanazon törvényszék területén 1 j kik. Részletügyből származó követelésre nézve a 2. és 3. bekezdés nem alkalmazható. A meghatalmazással kötött ügyleteknél a meghatalmazás okirattal igazolandó. A 45. paragrafust pedig igy módosítják : „Részletügyletből eredő követelésre nézve az illetékesség okiratban sem köthető ki, ha az áru teljes vételára az ötszáz koronát meg nem haladja.“ Azonfelül bírsággal sújtják azt, aki az itt megszabott kereteken túl valakit nem illetékes bíróság előtt perel. Ezek a módosítások a kompromisz- szurn eredményei s mint iiyenek, engedményt jelentenek Piósz Sándor eredeti szövegéhez képest; ellenben, ha Székely módosított javaslatát, vagy akár a mai állapotot is tekintjük, óriási haladás észlelhető. Eltekintve az apróbb üdvös megszorításoktól, maga az az egy kikötés, hogy részletügyleteknél eltérés a rendes illetékességtől 500 koronán aluli ügyekben lehetetlen s 500 koronán felül is csak külön kikötés alapján lehetséges: már a visszaélések özönét fogja meggátolni. Az agrárius képviselők nagy há>ára kötelezték az országot, mikor enynyit kivívtak, de ebben a megoldásban megnyugodhatott a tisztességes kereskedelem is, mely minden jogos érdekének védelmét megtalálja benne. Ezzel az ügy jogi oldala el volna intézve. A képviselőház vita nélkül megszavazta az egyezményes szöveget, mely tehát valószínűleg ilyen alakban kerül a törvényházba. A kérdés politikai része azonban — s ez a pikánsabbik — nem fog ilyen simán fe edésbe merülni. Kitűnt, hogy a nagy munkapárt, de az ellenzék is két táborból áil: egy konzervatív-nemzeti és egy szabadkőmives- liberális csoportból. A jelenlegi pártkötelékek még egy pártba szorítják őket a kormánypárton is, az ellenzéken is. De ime, eiég volt egy törvényjavaslat egyetlen §-a és a pártkeretek szétpattantak, a kormánypárti konzervatív szavazatok a pártonkivüii függetlenségi Károlyi Mi- nállyal tartottak, a Justh-párt emberei pedig Sándor Pálra esküdtek. Vájjon nem valamely jövő alakulás körvonalai kezdenek itt félénken kibontakozni ? Felolvasó estély. Az Oitáregye.s ület ismét egy nagy sikert soraKoztatoit a többi mellé. Vasárnap, folyó évi november hó 27-ik napján tartotta ezidei cziklusának második felolvasó estélyét. Csodálatos az az energia az ügybuzgóságban, az a páratlan ügyesség a kivitelben, amit az Oltáregyesiiletnél évről-évre egyik estélytől a másikig mindig fokozottabb mértékben tapasztalunk. Az ujabbi estélyekkel mindig szinte tulliczitálni akarja pompa és siker dolgában az előbbieket és mi mindegyikre hűségesen rámondjuk, hogy: „Ez a legsikerültebb, ez a legAs én nótám. Irta: Ifj. Bagliy Gyula. Halkan fu az esti szellő. Oly enyhe a fuvalom. Hozzád viszi, édes rózsám, Hozzád viszi bns dalom. És Te érted, mit zug a szél Madár mit zeng künn az ágon, Az én dalom oly szomorú „Temetőbe, sírba vágyam“. Szatmár, 1910. márczius 14. A négy Evangélista,* Gusztáv Adolfnak hívták, különben pedig egy Nóthnágel nevű órásnak volt a fia, ki egy kis városkában szerényen éldegélt. Gusztáv Adolf tudományos férfiú akart lenni s már jó korán elhatározta, hogy szolgálatát az egyháznak szenteli; vasárnaponként eleinte a kis harangot, később mikor már erősebb lett, a nagy harangot húzta és ha a gyülekezet áhitatosan énekelt, oly szent buzgó- sággal nyomta az orgona fujtatóját, hogy a veríték csak úgy gyöngyözött a homlokán. Az elpusztult házimadarakat és nyulakat eltemette szüleinek veteményes kertjében a káposztafejek közé, s ilyenkor oly szivreszólóan prédikált, hogy a mosólányoknak, kik a közel*) Felolvastatott a nagykárolyi „Protestáns Társaskör“ november hó 27-én rendezett estélyén. ben folydogáló patakban mostak, szemük könybe lábadt. Az iskolában nem éppen a legjobbak közé tartozott. Nehéz feje volt s csak lassan kezdett-olvasni, irni és számolni, a kátét azonban könyv nélkül tudta s ezenkívül még egy mesterséghez értett t. i. a „Miatyánkot“ ép oly sebesen el tudta mondani visszafelé, mint elölről, ezt pedig egyik tanulótársa sem tudta. — Egyébiránt Gusztáv Adolf nem volt olyan szen- eskedő, vagy képmutató, hanem ellenkezőleg szelíd, csendes fiú, kit mindenki szeretett. Ha a fiú elmondta atyjának, hogy pap szeretne lenni, az öreg összeránczolta homlokát, nem azért, mintha nem lett volna innyére, ha a fiából tiszteletes ur lesz, hanem, mert fontolóra vette: vájjon az ő szerény jövedelme megengedi-e majd fiának e pálya elvégzését. Anyja azonban boldogan mosolygott a gondolatra, hogy fiát egykoron szószéken láthatja s midőn egyszer a tanító ur minden himezés- hámozás nélkül megmondta, hogy Gusztáv Adolf nem tudományos embernek született, —- haragosan hagyta ott s nem hitte. A dolognak azonban más bibije is volt. Gusztáv Adolf — mint mondani szokás — nehéz nyelvű volt; egyes betűket nem tudott jól kiejteni s különösen az R és K kimondása esett nehezére. Egy napon olvasókönyvéből a hires szónokról, Demosthenesről olvasgatott, ki egykoron hasonló nehézséggel küzdött, elhatározta azonnal, hogy utánozni fogja. — Haját ugyan nem nyiratta le, mint az, hanem naponként kijárt a zakatoló vízimalomhoz, egy pár lapos kavicsot tett szájába s hangosan szavalta a „La/asz Lóta“ (Ravasz Róka) történetét. Igen, amilyen vasakarattal birt, bizonyára fölvitte volna a papságig, ha közbejött akadályok meg nem gátolják terve megvalósítását. Anyja, ki eddig folyton biztatgatta, beteg lett s meghalt. Atyja hatalomszava döntött s Gusztáv Adolf, mint órásinas tartotta meg bevonulását atyja műhelyébe. Ott ült a szegény fiú kisirt szemekkel és javítgatta s olajozgatta polgártársainak óráit, s amint ő hitte: nincs a világ hátán szerencsétlenebb halandó, mint Nóthnágel Gusztáv Adolf. Az idő azonban jó orvos. Beletörődött sorsába s midőn a torony órájának felhúzását reá bízták, félig-meddig kiengesztelődött sorsával. Egyik év a másik után múlt el. Gusztáv Adolf kitanult s vándorlásra határozta el magát. Alig lépte át azonban a szomszéd város határát, visszafordult. Pár évig segített még atyjának, aztán az meghalt s most ő lett az üzlet urává s az virágzott is. Nemsokára ezután a városi templomnál megüresedett az egyházfi állás. Gusztáv Adolf polgártársai nagy bámulatára kérte e hivatalt, mit el is nyert. Rossz nyelvek azt beszélték, hogy silány nyervágy vezette e lépésre a különben jómódú férfiút, de midőn megtudták, hogy az uj egyházfi fizetését az egyháznak ajánlotta fel, elhallgattak a gúnyolódok s Gusztáv Adolf tekintélye nagyobbodót, mint a nöFogászati műterem, Nagykároly, Könyök-utcza 11. Készítek: (a gyökér eltávolítása nélkül is) természetim fogpótlásokat aranyban és (vulkánit) ka- utschukban; szájpadlás nélküli fogpótlások úgy mint: aranyhidak, koronák, csaptogak a legmüvésziesebb kivitelben László Jenő fogtechnikus.
