Északkeleti Ujság, 1910 (2. évfolyam, 1-54. szám)

1910-10-29 / 45. szám

43-ik szám. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG. 3-ik oldal. Edmond Rostand kitűnő drámája kiábrándító rossz előadásban jelenik meg a színpadon . . . Feltéve, hogy mindez igaz lett volna, még ak­kor is ilyen eljárást kollegától a kollegával, férfitől a növel szemben a legqualifikálhatatla- nabb, csúnya, minden lovagias, sőt minden úri érzést kizáró és csak megvetésre méltó viselkedésnek kell minősitenünk. Hogy ez az intrika sikerült-e, vagy nem azokon a helyeken, a hol a kis intrikus kísérletezett, azt nem tud­juk, az a körülmény azonban, hogy már délu­tán absolute semmi-féle jegyet kapni nem le­hetett és egész tömegekben küldték vissza azo­kat, akik jegyről idejekorán nem gondoskodtak, arra enged következtetni, hogy a revolver visz- szafelé sült el. — Akár privát torzsalkodásból, akár művészi féltékenységből, vagy bármily el­képzelhető más okból származott légyen ez az el­járás, oly csúnya volt, hogy undorral gondol rá minden jó érzésű és Ízlésű ember. Az ilyen dolgot tiltani kellene még a legprimitívebb szín­házi szabályzatnak is, számítva arra, hogy akad­nak emberek, akik az ilyet maguktól nem ér­zik, akiknek nincs meg hozzá a kellő lelki mű­veltségűk és finomságuk. Ez a kis ügy kü­lönben élénken megvilágítja a társulat belső életében uralkodó felfogást és viselkedést. . . . Zöldi Vilma remekelt a Sasfiókban. Nála már nemcsak a nagy szerep megtanulá­sával járó szorgalmat áll módunkban megdi­csérni, hanem elismerésünket fejezzük azért az élvezetes, kitűnő előadásért is, amit ez estén produkált. A Sasfiókot eddig csak elszavalni hallottuk. Afost előadását áll módunkban él­vezni. Zöldi Vilma ezen az estén beírta nevét a közönség a szivébe. Ez alkalomból még a Metternich szerepét ezúttal is kitünően repro­dukáló Herczeg Vilmos érdemel dicséretet. Szombaton és vasárnap este egy régi jó operettet „A bolond“-ot adták elő. Bizony a mai operett-ipar sivár termékei között jól esik néha egy ilyen jobb dolgot végignézni, ami még ment attól a sok mesterkéltségtől, erőlte- tettségtől, a mi a mai operetteket jellemzi. Az előadásból első sorban Vidornak jár az elisme­rés, aki az utolsó perczben, sőt annál is ké­sőbben, a szombati előadás második felvoná­sában ugrott be a Bimbó szerepébe a beteg Mátray helyett. Feladatát kitünően, mondhat­nék művészien oldotta meg. H. Bállá Mariska is remekelt mind a két estén. Káldor és Kel­tái játéka igen jó volt. Különösen az utóbbié, aki ez estén egészen máskép játszott, mint ed­dig bármikor. Vasárnapdélután: „A betyár kendője“ ment. No, erről jobb nem beszélni, mert ha jellemezni akarnék a minden kritikán aluli előadást, azt bizony bajosan tudnánk egészen nyugodt hang­nemben megcselekedni. Hétfőn „Szulamith,“ Jeruzsálem megvénült leánya zónázott. Dénes Ella, H. Bállá Mariska, Burányi és Heltay érdemelnek dicséretet. Kedden az „Elvált asszonyt“-t teljesen tönkresavanyitották. Az előadás minden kritikán aluli volt. Egyetlenegy szereplő sem állta meg a helyét, a szereposztás pedig botrányos volt. A sok ferde szereposztás között legkirívóbb volt az, hogy a hálókocsi-kalauz szerepét Sipos ját­szotta. No el is rontotta úgy ezt a szerepet, a hogy csak módjában volt. Igazán rekordot te­remtett a szép dolgok elcsúfításában. A színpa­di krakélersége pedig hatványozott méreteket öltött. Éneklése valóságos paródiája volt annak, amit mi közönséges halandók éneknek nevezünk. Apropos! „Aki nem tud arabusul, az ne beszél­jen arabusul.“ Naiv és mégis milyen bölcs köz­mondás! És vonatkozik a francia nyelvre is... Szerdán „Az ördög“ került színre. Vidor a címszerepben már kellemes ismerősünk, ezen az estén azonban felülmúlta összes eddigi si­kereit. Olyan műélvezetet nyújtott, amilyet vi­déki közönségnek ritkán áll módjában élvezni. Komoly higgadtságnak a vegyüléke művészi ihlettel, ambícióval párosult nagy tehetség és tántoríthatatlan előreiörés, — ez nyilatkozik meg az ő játékában. Vidorra a legnyugodtabb lelkiismerettel mondhatjuk ki a sentenciát: ő igazi művész. A közönség valósággal ünnepelte öt ez estén. Csokor meg taps volt „en gros“ Zöldi Vilma is igen jól játszott, néhol túl hal­kan beszélt. Sipos a két első felvonásban fel­tűnően csinosan játszott, a harmadikban azon­ban ellaposodott. Csütörtökön remek szinmü „A kard be­csülete“ lett bemutatva. A sikerült darab a civil és katonai felfogás közötti ellentéteket világilja meg igen érdekesen. Szerzője Kazaliczky Antal, egy színész. A darabon is meglátszik, hogy színész irta : technikai berendezése olyan szer­zőre vall, aki a színpadon otthon van. A da­rab előadásának sikerében oroszlánrésze van Baghy Gyulának, aki rendezte is az előadást és amellett maga játszotta a legfőbb szerepet. Alakítása elsőrangú volt. Kár, hogy ilyenhez csak ritkán jutunk. Ez a szereplése mindössze a harmadik volt azon két év alatt, amióta He­ves szolgálja a szini kerületet. Zöldi Vilma és Dinnyési Juliska, a férfiak közül pedig Vidor. Herczeg és ifj. Baghy érdemelnek dicséretet. Az egész összjáték, valamint a szereplők elő­adása külön-külön oly precíz volt, amilyenre még nem emlékezünk a Heves-társulat törté­netében. Ez az est telt házat érdemelt volna. Pénteken ismét „Doktor ur“ zónázott. Herczeg megint pompás volt. Roos Jenőnek ügyvédjelöltet kellett volna játszani, de pojácát kreált; Sipos pedig a neki jutott renclőrfogal- mazói szerepet a bakakáplárral tévesztette össze. HÍREK. Komjáthy Jenő emlékének. Tenger habzó hullámiban, Szárnyaszegetten fuldoklik Egy dallos fecske madái. Lelkében isteni szikra Mi felrázza a sziveket Pihenni készül immár. Dalát nem érti senki sem. Elnyomja üres fecsegők Szerelmi \éha dala. Azért Ő zeng égi fenséggel . . . Száll a dal fennen magasan. A szél szárnyára kapja. A fecske kimúlt, névtelen . . . De jött a kor, mely megérté A kósza szél fuvalmát. Olimpra vitte dalnokát Ki onnan nézi boldogan Eszméi diadalát. Te voltál Komjáthy Jenő Ki lelked szilaj dalával Fölráztál mindeneket. S mi fejhajtva vesszük lelked, Mint örök igaz emlékét Halhatatlan nevednek. Nagykároly, okt, 20-án. Ifj. Baghy Gyula. Az Oltáregylet f. évi november hó 20-án vasárnap fogja tartani ez idei ciklusának má­sodik estélyét a Városi Színházban. Reformáció-ünnepi istenisztelet. A re­formáció ünnepét, a protestáns egyházak e nagy emlépünnepét a nagykárolyi ág. hitv. ev. egy­ház jövő vasárnap, október hó 30-án d. e. 10 órakor fogja ünnepi istenitisztelettel a terem­utcai templomban megünnepelni. Adakozás. Csaba Adorján főispán a „Ta­nítók háza“ részére 200 koronát adományozott. Villamosvasút Nagykárolyban. A ma­gyar vasutipar r. t. ajánlatot tett Nagykároly városnak a város területén esetleg teherforgalmat is lebonyolító villamos esetleg gőzüzemű vasút létesítése, illetőleg finánczirozása iránt. A városi gazdasági és pénzügyi bizottság foglalkozott az ajánlattal és megbízta a polgármestert, hogy az ajánlatot tevő társasággal a tárgyalásokat kezdje meg. A „Nagykárnlyi Nőegylet közgyűlése“. A Nagykárolyi Nőegylet november hö 13-án d. e. fél 12 órakor a városházán, a polgármes­ter hivatalns helyiségében közgyűlést tart, melyre ezúton hívja meg az egyesület tagjait az El­nökség. Vadászat. Péchy László műszaki taná­csos a lápon f. hó 21-én vadászatot rendezett, melyen városunkból Csaba Adorján főispán, Ilosvay Aladár alispán, Madarassy Gyula, Nonn Gyula és Schönpflug Richárd várm. főügyész vettek részt. Jótékony adomány. Nonn Gyula hely­beli téglagyáros a városunkban építés alatt álló Szent László konviktus javára 5000 koro- ronát adományozott. Rendkívüli közgyűlés. A Nagykárolyi Kereskedelmi és Iparbank R.-t. november hó 5-én saját helyiségében alapszabály-módositó rendkívüli közgyűlést tart. Esküdtbirák kisorsolása. A kir. tör­vényszéknél a hét elején sorsolták ki a no­vember hó folyamán tartandó esküdtszéki tár­gyalásokon szereplő esküdtbirákat. Ezek közé kisorsoltattak városunkból: Bing Mór fakeres­kedő, Csetényi Lajos pénzintézeti főkönyvelő és dr. Vetzák Ede ügyvéd. Alakuló közgyűlés. A „Nagykároly és Vidéke Takarékpénztár Részvénytársaság“ ked­den délután tartotta meg alakuló gyűlését az uj intézet hivatalos helyiségében. Az alapítók az igazgatóság tagjaivá 3 évi időtartamra Bun­da Miklós, id. Csernyi József, id, Csőkör Fe- rencz, Dr. Egeli Imre, Gulácsy Tibor, Kardos Lipót, Solymossy István, Dr Sternberg Endre helybeli, Czier János, Czimmermann Mihály csanálosi és Vonház Mihály mezőpetri-i lako­sokat kinevezték. Ezután az alapítók javaslatára egy évi időtartamra a felügyelőbizottság ren­des tagjaivá Adler Ernő helybeli, Becsky György csomaközi, Gnandt Antal penészleki, Kovács Samu börvelyi és Szabó Dezső csanálosi la­kosok, póttagokká pedig Sternberg Ferencz helybeli és Marossi Győző vállaji lakosok vá­lasztattak meg Ezután az uj igazgatóság tar­totta meg alakuló ülését és alelnökké Bunda Miklóst, ügyvezető-igazgatóvá Kardos Aurélt az Önsegélyző Népbank főkönyvelőjét, ügyészekké Dr. Égeli Imre és Dr. Sternberg Endre ügy­védeket, pénztárnokká ifj. Csőkör Ferencz hely­beli lakosokat választotta meg. Az uj pénzin­tézet működését nov. 1-én megkezdi. Párbaj. Kardpárbaj volt e hó 20-án a helybeli honvéd laktanyában. Gáspár Pál ár­vaszéki ülnők és Gyene Pál vm. aljegyző mér­ték össze kardjukat. A párbaj utóbbi kisebbfoku sérülésével végződött, mely után a felek nem békültek ki. Segédek voltak a Gáspár Pál ré­széről Tóth József tb. vm. aljegyző és Kálnay Gyula főispáni titkár, Gyene Pál részéről dr. Schönpflug Riknárd vm. t. főügyész és Szintay Gábor vm. aljegyző. Figyelmeztetés. A „Nagykárolyi Dalegye­sület“ augusztus hó 20~iki kisorsolt, de tévedés folytán ki nem osztott tárgyai folyó hó 31-étől kezdödőleg a vasárnapok és ünnepnapok kivé­telével átvehetők Luczay János fodrász üzleté­ben minden nap d. e.-je folyamán. íz átvételi időtartam két hét. NOVEMBER ELEJÉN NYÍLIK MEG a kelmefestő vegytisztító és fehérnemű gőzmosógyár Széchenyi-ntca 43. szám alatt, fp>|ioAtpklÍ í i ví pfp „ r ,_TPIte^ „ ,. aróa. katli. íiuiskoia mellett. lcIVClCIl UZIGIS. HÁJ FÁJeR PÁL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom