Északkeleti Ujság, 1910 (2. évfolyam, 1-54. szám)
1910-09-18 / 39. szám
II. évfolyam. 910 ¡x ° * Nagykároly, 1910. szeptember 18. x. h 39. szám. Tvv\j Északkeleti POLITIKAI ES TÁRSADALMI HETILAP. 85 xr 016 Előfizetési árak: Egész évre .............................. Félévre ....................................... Ne gyedévre .............................. Tanítóknak egész évre.................... 8 korona. Felelős szerkesztő: NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. Szerkesztők : Suták István Csáky Gu.-ztáv. = MEGJELENIK MINIÉN SZOMBATON. = Szerkesztőség és kiadóhivatal: ■ j NAGYKÁROLY, HÉTSASTOLL-UTCZA 12. 'ZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) Hirdetések ugyanott vétetnek fel. ______NyiIttér sóra 40 fillér.___ Di agnosis. (Cs. G.i Még nincs ítélet a szécsényi bünpörben, de alkalmasnak találjak a jelen idők e szomorú szenzáczióját arra, hogy psichológiai rugóiba az erkölcs röntgen-sugaraival világítsunk bele. Ilyen dráma, mint amilyen ez a szécsényi volt, napról-napra számtalan van. Igazán csak a legapróbb részletekben lehet némi különbséget találni. De vagy a szerető, vagy félrelépett asszony napról-napra az újságok hírrovatában, vagy a rendőri hírekben fejezi be életét. S ez igy megy a legalsó osztályoktól kezdve felfelé; és pedig minél feljebb, annál nagyobb számban, annál gyakrabban. Szeretők és félrelépett asszonyok Éva óta mindig voltak a földön. Azonban tagadhatatlan, hogy az emberiség romlásával napról-napra gyakoribb, közönségesebb dolog a házasságtörés. Napjainkban pedig már valósággal erénynyé avatja a vallás-erkölcs köntöséből kivetkőzött, Isten fogalmát tagadó, modern, szabad szellem. Egész irodalma van. S ez az, amire rá akarunk mutatni. Ha a .mai úgynevezett „irodalombban a megfigyelő szemével, komolyan, birálva tekintünk szét, lehetetlen meg nem döbbennünk az uralkodó szellem láttára. Fortéiéin', utálat az. amit ma a közönségnek beadnak. Tárczában regényben egyaránt kultuszt űznek a legocsmányabb bűnökből. A ház’asságtörés a legszebb erény ebben az irodalomban s olyan közönséges, olyan természetes valami, hogy e nélkül nincs is novella; nem is szépirodalmi czikk, ha legalább egy-két házasságtörés nincs benne. Az irodalom berkeit kisajátították maguknak az ismert írók s féltékenyen őrzik, nehogy abban uj, esetleg, — Isten ments — erkölcsös szellem üsse fel a fejét. Veszekedhetnek egymással a vonal fölött irók ahogyan csak tetszik, a | vonal alattiak szófián megegyezéssel fognak kezet a közös czél érdekében s ez ja közös czél: demoralizálni a társadalmat, édes mérget oltani bele, amely lassan, de biztosan öli- ki az erkölcsöt, a jó érzést és Ízlést. Az Adyak blazirtsága, ja Gábor Andor et cömp. kihívóan szemtelen, meztelen pikán ériája képezi a mai ! irodalom koronáját. Magasztalják a „Bűnt“ ¡erénynyé avatják, istenítik a iegocsmá- nyabb aljasságokat. És özeket az EMíahni disznóságo-, kát a mai sajtó talmi arany' és ezüst : tálczáin tálalják fel, a közönségnek. Az irodalom e torzhajtásait ott találjuk mindenütt azokban a Inpokban, amelyek „a kor legjobb újságjai“ nevet csikarták ki maguknak s „szalon-sajtó“ czimen bitorolják a bizalmát és kegyét annak a közönségnek, amelytől élnek s amelyet hálából lassan mérgeznek meg s hajtanak beleja szabad gondolkodás bűnös karjaiba. Ez az irány aztán imponál s amilyen hangos ugatással védik bitorolt helyüket a sajtó nagy vérebei, úgy vak- kantanak bele a vidéki kis mopszlik is a maguk csekély tehetsége szerint. Erkölcsös sajtót a szép Hungáriában csak lámpással lehet találni, itt-ott, elvétve. Ezek a sajtó-organumok képezik aztán a többi humoros hajlamának czélpont- ját: mulatnak rajta, vicceket csinálnak rá a szabad szellem hivei s a demoralizált közönség velők nevet azon, akinek az jutott eszébe, hogy erkölcsről prédikáljon. S ebben a haigatólagos szövetségben benne van ma már a legkissebb laptól a legnagyobbig, majdnem az egész magyar sajtó. A „Nagykárolyától a „Világiig, a „Szamos“-tól „Az Ujság“-ig csupa „Fidibusz“ jellegű mocskot talál az olvasó a „szépirodalom“ fogalmát megszentségtelenitő modern tárcza-rovat- ban. Érzékiség, kéj, házasságtörés, ko- kottok élményei, állati mámor, bűnök összehalmözása, piszok, förte em, bűz, disznóság,. — ez a mai modern magyar irodalom. Ezzel tömik a közönséget, amely falja, habzsolja ezt az ópiumot, melyet ha egyszer megizlelí, mindig több és több kell neki belőle. Vegyünk a kezünkbe egy újságot, vagy könyvet, menjünk a színházba, vagy a moziba, mindenüt csak ezt találjuk. Ez fásitja el aztán a mai kor emberét ennyire, ez veszi le a lélekről Á nászajándék. — „Az Északkeleti Újság“ eredeti tárcája. — Irta : R. A. (Folytatás.) Hát te, azaz ti, hogy vagytok már? — kérdezte Szebeni a festőt. Mennyire vagy már a képpel ? He-he, szerencsés ficzkó vagy, Béla ! Nem is képzeled, mennyi sok irigyed van már, mióta... mióta. Garainé a lakásodra jár. Megtiltom Andor, hogy... No-no, ne idegeskedjél. Hát bizony talán nem jár a lakásodra?! Igaz, oda jár. De te jól tudod, hogy miért. S aztán nem jön egyedül soha. Úgy ? Nem is hittem, hogy ennyire óvatos a szép asszony. Különösen most, — felelte a festő — miután férjhez menendő asszony. Mit mondasz? Hát elváltak? — kérdezte a ravasz Szebeni. Igen, tegnap kapta meg az Ítéletet s ma már szabad asszony, azaz, igen asszony; habár leánynak is megjárná. Hisz, még olyan fiatal és szép, — tette hozzá Szebeni. — No csak a képre vigyázz, — mondotta Szebeni tudod nincs kizárva semmi. Lehet, hogy hálából . . . Mennyire vagy már vele, illetve a képpel ? — Már a befejezéshez közeledek s azt hiszem a héten elkészülök vele. Tudod nem nagyon sietek; nekem rá ér. Őnagysága sem, I sürgeti, azt hiszem, neki is rá ér. Ha látnád Andor, milyen remek egy kép és milyen isteni közelről ez az asszony. Barátom ! Andor! Nem is hiszed, miiyen kedves egy teremtés. — Hogyan ? már annyira vagytok ? Hát már beszélgettek is ? — Keveset. De a szeme ... ah, azok a csodás szemek, azok olyan sokat mondanak. Andor! Boldog vagy te ? — Már hogy ne lennék, barátom, hisz vőlegény vagyok. Neked elmondom akkor . . . de talán mégsem. Jó barátom vagy te nekem? — A legjobb. És bizhatom benned ? — Bizhatol. — Tudod tegnap, amidőn elmondta, hogy végre szabad, hogy a férjétől törvényesen is el van választva; megkértem a kezét. — Olyan hamar ? minden udvarlás nélkül ? — Igen. Lehet, hogy hamari dolog, volt, de mi minden esetre, tisztában vagyunk egymással. — És mit mondott a szép asszony, ha szabad tudnom? Nem volt meglepve? — Nem, egy csepet sem. Sőt nagyon is természetesnek találta a dolgot. Hanem azért mégis egy pár napi idő haladékot kért tőlem. — Talán még nincs készen a kelengyéje ? — kérdezte Szebeni cinikus mosoly kíséretében — Ne gúnyolódj Andor, egy komolyabb asszonyhoz, ez igy illik. Nem leány már, hogy a nyakamba vetette volna magát. Talán a te menyasszonyod ezt meg is cselekedte veled ? — Nem tagadom, megcselekedte, mert mi mindketten, nagyon szeretjük egymást. — Furcsa kis teremtés lehet. — Nem engedhetem meg, — mondotta j Szebeni — hogy a menyasszonyomat sértegesd. Ezt kikérem magamnak. — Jó, jó, visszavonom, csak ne neheztelj reám; nem szeretnék eggyel több ellenséget. Legalább maradj meg te jó barátomnak. — De most sietek reggelizni s aztán jövök térzenére. — Ah, Andor, elhiszem hogy boldog vagy, én csak jelölt vagyok s már is azt hiszem, nincs boldogabb ember nálam a világon. — Szervusz ! — Szervusz Béla, viszont látásra ! mondta Szebeni — s aztán önmagának mondta : Szegény bohó, azt hiszem nehezen fog menni nála a kiábrándulás. Az ilyen bohó lelkek, nehezen felejtenek. No de, majd csak bele törődik valahogy. Csak a karrierrel nem tudom, hogy leszünk. Azt , hiszem, ennek a képnek nagy ára lesz, de Ő fogja megfizetni az árát. Sajnálom, de nem tehetek róla. — Kedves Szirmai ! mesés, igazán mesés ! — Az ön érdeme, nagyságos asszonyom. Én csak a természetes, hű képet adtam visz- sza a vásznán. — Ne legyen szerény, mert ez a kép valóságos műremek. Büszke lehet rá. — Ha ön mondja elhiszem s boldogsággal tölt el a tudat, hogy megelégedését sikerült kiérdemelnem.
