Északkeleti Ujság, 1910 (2. évfolyam, 1-54. szám)
1910-09-18 / 39. szám
2-ik oldal. 39-ik S2ám. az erkölcs himporát, ez küszöböli ki gondolkozásából a tisztességet mindig jobban és jobban. Az ¡.yenekkel tömött egyén aztán, mikor látja a bűn magasz- talását, látja, hogy milyen természetes hangon Írnak és beszélnek róla, látja, mint mosolyognak le erkölcsöt, tisztességet, — elveszti maga alól azt a szilárd alapot, amelyet egyedül csak az erkölcs, csak a keresztény morál nyújthat és nem védekez k a kínálkozó alkalom ellen. Nem a szécsényi, nem is a többi bűnös asszonyra dobtunk követ, hanem azokra, akik okozzák, hogy a mai társadalom tele van ilyen botrányokkal s hogy még ezerannyi van a titok leple alatt, ami lassan jut igy napvilágra, vagy soha, de benne van az egész közfelfogásban. Azokról irtunk, akik vakmerőén küzdenek a tisztesség minden fogalma ellen, akik hadat üzentek az erkölcsnek, megmételyezik az egész társadalmat s hamis bálványokat állítanak, azok elé, akik azt hiszik, hogy az irodalom szentelt csarnokaiban vannak. A Szamos, mióta napilappá lett, komikus izgalommal szimatol anyag után. — A lapot napról-napra meg kell tölteni valamivel. Rendesen hirdetésekkel van tele s csak imitt-amott akad benne valami olvasni való. Mikor aztán már igazán nincs miből kiszorítani a négy oldalt, fanyar ábrázattal harap bele az „Északkeleti Ujság“-ba s e?en rágódva iparkodik olvasóit torzképekkel mulattatni. Igv a 10-ik* számában is. Azt irja, hogy ismeretlen egyén egy papírlapot küldött be neki, melynek egyik oldalára a Szatmárvármegye, másikra lapunk egyik oldala volt nyomva. Ez különös ugyan, de ha ő mondja és igaz, akkor elhisszük neki, Mivel azonban nem érti, hogy mi ez a „vegyes felvágott", hát megmagyarázzuk neki. A Szat- márvármegyét és az Északkeleti Újságot egy nyomdában nyomják. A kiszedett czikket a nyomda egy papírlapra nyomja le előbb, hogy a „correktura“ tisztítótüzén át a hibáktól megszabadítva jusson majd a géphez s onnan az olvasók kezébe. Minden rendes lapnál ez igy szokás. A Számosnál, úgy látszik, nem. Azért nem tudja megérteni, hogy egy papírlapnak egyik oldalán az egyik lapnak, s később a papir másik oldalát is felakarva használni, azon a másik lapnak adott a nyomda correkturát. Ha ezt az újságírói műveletet a Szamos is gyako— Ó annál többet, sokkal többet, kedves művész: kiérdemelte a hálámat is — mondta a szép asszony — s hálásan nyújtotta kezét a festőnek. A festőnek leikébe a szerelmi-mámor pa- roxysmusát dobták a lágyan hi/.elgó szavak, s forró csókot lehelt a parányi kezecskére. A szép asszony nem vonta vísza a kezét. Hanem ahelyett áttért a dolog anyagi oldalára s elfogulatlanul kérdezte : — Mennyivel tartozom e remek képért ? — Sokkal, nagyon sokkal, — felelte a festő. — Ezt nem adhatom olcsón. — Azt, hiszi, kénes vagyok olyan nagy összeget fizetni érte ? Cn valóban megrémít. — Én pedig, nem engedhetek a kiszabott árból — felelt a festő. — Ehhez jogom van. — Jól van hát, mi az ára a képnek ? A festő, mélyen a szemébe nézett a szép asszonynak, olyan sokat mondó, édes szerelemmel, amelyben öröm, fájdalom, remény és rettegés vegyüléke volt, s halkan mondotta : — Jól tudja Ön, Nagyságos asszonyom, mi az ára e képnek; az egész életem boldogsága függ e képnek árától. Adja nekem a kezét s mondja ki már egyszer az , a boldogító „igent", amire olyan régen várok. Hisz’ még adósom egy felelettel. — Nevetségesen kicsi ár, ezért a remek munkáért, — felelte az asszony, aki egy cseppet sem volt meglepődve, a festőnek szenvedélyes kitörése fölött. Úgy látszott, nagyon is természetesnek találta, hogy annyira bele boÉSZAKKELET1 ÚJSÁG. rolná akkor bizonyára nem jelenne meg olyan otromba sajtóhibákkal, mint szokott, s hogy többi részéről ne beszéljünk említett rágó.lását sem fejezte volna be ezzel a mondattal: „Nyilváo az övé kevés“. Valószínűleg ezt akarta irni: „Nyilván az övé kevés", s mivel lapját corri- gálni nem szokta, azért jelent az meg sajtóhibáktól hemzsegve. Az olvasót az is érdekelni fogja talán, hogy mit tart nálunk kevésnek a Szamos?! Hát azt mondja, hogy mi a Szat- márvármegyétől kértük kölcsön a fejét, mert nyilván a mienk kevés. Ugy-e bár, milyen szellemes a „Szamos" ?! Jú fejű, nagy fejű ; pedig ha még olyan nagy feje van, akkor sem megyünk hozzá kölcsönkérni belőle. Részben azért, mert mi már csak megelégszünk a mienkkel, részben pedig azért, mert a rfőta is a lónak vindikálja a Szamos által oly büszkén hordozott nagy fejet. A különbség Csak annyi, hogy a nóta szerint a ló nagy feje arra való, hogy búsuljon vele, a „Szamos" pedig vig?n él, sőt nagyon él és ilyen ostoba vicczeket enged meg magának, mint amilyen ez a mostani volt. — Nos, hát mi nem is zavarjuk a Szamost ártatlan mulatságai közben, csak űzze tovább kisded játékait s engedje át magát teljesen annak a boldogító meggyőződésnek, hogy nagy, óriási nagy feje van. (Egészen idáig kong, mikor néha liberális mérgében a falhoz veri.) Legyen boldog a maga hitében, csak arra kérjük, hogy a mi fejünk ne fájjon ö neki. A X. Katholikus Nagygyűlés. A X. Katholikus Nagygyűlés Védőségét a Püspöki Kar tagjai közül újabban Széchenyi Miklós gróf győri püspök a következő levél kíséretében fogadta el: Nagyméllóságu Elnök Ur! A X. kath. nagygyűlés védnökségét a nm. püspöki kar többi tagjával egyetemben szívesen elvállalom. Mindig nagy örömmel látom az Orsz. Kath. Szövetség rendkívüli fontosságú működését a magyar katholikusság társadalmi szervezése terén, nagy örömmel látom, hogy az egyes városok, nagy és kisközségek katholikus lakosai kezdik érteni és értékelni az összetartozás, az együttmükdés erejét. AzOrszágos Katholikus Szövetség megmozdította az ország katholikus lakosságát saját érdekeinek felismerésére és megbecsülésére; a kath. nagygyűlésnek rendezése által pedig erőt, szóval lélekig ható hívással keltegeti a meglankadt kath. érzést tettre, cselekvésre. Fogadja Nagméltóságod tiszteletein nyilvánítását. Széchenyi Miklós gróf s. k. győri püspök. londult a fiatal ember s ez hizelgett neki, mert még mindig nem mondotta meg a való tényállást ; pedig már akkor Szebenivel való egybekelése befejezett tény vott. — Hogyan ? hát nem hiszi el hogy igazán szeretem ? — Elhiszem. De ... de bocsásson meg, még mindig nem tudtam magamat elhatározni. Hanem reméljük a legjobbat — mondotta ravaszul az asszony — s majd hozzá tette : délután csomagoltatok, szíveskedjék a képet lakásomra elküldeni, s még ma délután határozott választ kap tőlem. Addig is bízzék bennem kedves Béla . . . — Kedves Béla ... a nevemen szólt hozzám — ujjongott palástolt örömében a festő tehát mégis ? ! . . . Majd a szép asszonyhoz fordult ezekkel a szavakkal : — Tehát a képet azonnal küldöm, hiteléül annak, hogy mennyire megbízom Önben. Hanem az idő nagyon, nagyon hosszú lesz délutánig. De miután egyebet nem tehetek, bevárom. — Köszönöm, — felelte az asszon'». — Most pedig, a viszontlátásig Isten vele, kedves Béla. — Tehát délután . . . délután . . . Csókolom az aranyos kezét édes, édes boldogságom ! — Isten vele Béla, kedves Béla! (Vége köv.) Fischer-Colbrie Ágost dr. kassai és Cser- noch János dr. Csanádi püspökök a következő levelek kíséretében fogadták el: Nagy méltóságú Gróf Ur! Hálás köszönettel vettem Nagymélíóságod- nak f. é. aug. 3-án 5774. sz. a. kelt nagybecsű sorai kapcsán azon örvendetes értesítést, hogy az országos katholikus nagygyűlés, mely a katholikus Magyarországot a múltban már annyi maradandó intézménnyel gazdagító ta, a jelen évben is meg lesz tartva. A nekem felajánlott védnöki tisztet őszinte közönettel elfogadom. Az elnökség buzgó fáradozásaira a Mindenhatónak termékenyítő áldását kérem, hogy szolgáljon az ez évi nagygyűlés is a magyarországi katholicizmus tömörítésére és hitben és munkában való megerősítésére. A nagygyűlés rendezésének költségeihez a tiszteletteljesen mellékelt 200 koronával óhajtanék hozzájárulni. Fogadja Nagyméltóságod kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítását. Dr. Fischer-Colbrie Ágost s. k. kassai püspök. Nagyméltóságu Gróf Ur! Köszönettel fogadiam Nagyméltóságodnak az Országos Katholikus Szövetség nevében hozzám intézett nagybecsű sorait, valamint őszinte örömmel veszek tudomást a nagyérdemű Szövetség azon elhatározásáról, hogy a X. Katholikus nagygyűlést ez idén Budapesten november hó 13—15 napjain kívánja megtartani. A magam részéről készséggel elfogadom a nagygyűlés védőségét, szivem sugallatát követve azon részt veszek, a költség némi fedezésül pedig egyidejűleg 200 koronát bátorkodtam a Szövetség czimére küldeni. Eddig kilencz katholikus nagggyülésen jelen voltam s azért személyes tapasztalatból tudom, hogy az újabb katholikus hitéletnek hazánkban ébresztői s ébren tartói a kath. nagygyűlések voltak, évről-évre nagy eszmék születtek meg ezeken a nagygyűléseken, melyek a kath. öntudat felkeltésére, ízmositására ellenállhatatlanul utat törnek. Ha eddig nem tudtam volna, ezt örvendező szívvel láttam tavaly az egyházmegyém területén megtartott szegedi katholikus nagygyűlésen és hálás lélekkel látom ezeknek a magoknak kikeltét és gyarapodását, a katholikus gondolatnak és hitéletnek hóditó útját. Fogadja Nagyméltóságod kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítását Csernoch János s. k. Csanádi püspök. Egy sarkalatos pont. Védekezünk erősen a kolera ellen. Legalábbis hivatalosan, formailag megteszünk ellene mindent. A nir szerint erre szükség is van, mert a fenyegető rém itt is ott is feldugja fekete fejét. Adtunk mi is néhány útbaigazító felvilágosítást a hatóságoknak, kértük olyan dolgokra, amiket a járvány szempontjából feltétlenül szükségesnek találunk, — azonban hiába. Süket füleknek beszéltünk, mert az említett dolgokban mindezideig semmi sem történt. Ezekhez annak idején még valószínűleg vissza fogunk térni. Most azonban nem azokról szólunk. Van még egy fontos említeni valónk a kolerával kapcsolatban s bár eddigi felszólalásaink is hiába valóknak mutatkoztak, meg akarva mégis tenni annyit, amennyit tehetünk a magunk részéről, figyelmébe ajánljuk a hatóságoknak az úgynevezett „Laczi-konyhákat.“ Ha a kolera-veszedelem határozottabb alakot öltene, úgyis valószínű ugyan, hogy a belügyminiszter a vásárokat a veszedelem tartamára el fogja tiltani, azonban addig is helyesnek tartjuk a városi kifőzéseknek, a Laczi- konyháknak a hatóságok által való eltiltását. Ezek a kifőzések még teljesen egészséges időben is veszedelmesek. Ott lóg a nyers hús felakasztva a Laczikonyha oldalán rászáll a por, piszok, végigtapogatják a vásárlók, mert joga van mindenkinek a kezébe venni s úgy jelölni meg a kifözőnek a levágandó darabot, amit az illető el akar fogyasztani. Ezt a megjelölt da-
