Északkeleti Ujság, 1910 (2. évfolyam, 1-54. szám)
1910-08-13 / 34. szám
2-ik oída!. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG 34-ik szám. repelnek. Ezúttal a vármegye — nem csekély mulatságára a viszonyokat ismerőknek — azt vette fejébe, hogy pedánsul őrködik a formák betartása felett és mivel a képviselőtesteleti meghívóban az állott, hogy „intézkedés a kerítés lebontása tárgyában“, tehát megsemmisíti a határozatot, amennyiben az a kerítés újjáépítésére is kiterjedt. Nemestóthi Szabó Albert azon nézetének adott kifejezést, hogy e nagy formalis- mus indoka az, hogy a vármegye dédelgetett Szabó Dezsőjének különben nem lehetett volna községével szemben igazat adni. A felszólalók Stoll Béla, Kende Zsigmond és Nemestóthi Szabó Antal, valamennyien elitélték e formális- must és kívánták az érdemi határozatot, azonban Ilosvay Aladár alispán a Nagy Lászlótól tanult módszer szerint oda állott testével fedezni alantasait. Legmulatságosabb az volt a dologban, hogy e csanálosi eset letárgyalása után rögtön épen az alispánnak kellett előterjeszteni Szaboicsvármegye meghívóját a föispáni installátióra anélkül, hogy ez a tárgysorozatban egyáltalán benne lett volna, mivel sokkal flag- ránsabbul megsértette a törvényt, mint a csanálosi képviselőtestület, mely egy humoráról közismert bizottsági tag szerint csak úgy gondolkozott, hogy a ki lakatost hivat a zárt kinyitni, az természetszerűleg uj kulcsot is csináltat vele. A vármegye tübbsége szokása szerint leszavazta Csanálos községet. A leszavazok között láttuk Luby Bélát fiastól, a kisebbségben pedig Szuhányi Ferencz és Szalkay Sándor országgyűlési képviselőket. Ajánljuk e körülményt a nagymajtényi és vállaji róni. kath. tanító urak szives figyelmébe. Tószögi Freund és az avasi vasút. Egy érdekeltség Halmitól Bikszádig helyi érdekű vasutat akar építem. Az előmunkálati engedély kinyerése czéljából egy küldöttség is ment a miniszterhez, hol azonban hűvös fogadásban részesült. Utána jártak a dolognak és megtudták, hogy a kormány a Tószögi Freund ur birtokában levő szatmár—bikszádi vasút részvényeit félti a concurrens vasúttól. Csakugyan el is utasították az előmunkálati engedély iránti kérelmet, a mely leiratot a pénteki közigazgatási bizottság tárgyalta. A közigazgatási bizottság azonban nem volt hajlandó Tószögi Freund ur Wertheim-kasszája iránt olyan jóakaratot tanúsítani, mint a miniszter és azért felirt a vasút engedélyezése iránt. kezdte és észrevette, hogy közönséges hamis- kártyással van dolga, aki azonban oly ügyesen űzte csalásait, hogy csak oly alapos, kitartó és óvatos megfigyelés után lehetett észrevenni, mint amilyennel ő megfigyelte. Mikor gyanújának alapos voltáról meggyőződött, félrehivta őt és rtégyszem között felszóllította arra, hogy többé a kaszinóba ne járjon és a hamisan való kártyázást teljesen hagyja félbe, ellenesetben mint közönséges csalót feljelenti. A hamiskártyás egy ideig valóban nem is mutatkozott s ezzel a dolog befejezettnek látszott. Egy alkalommal leleplezőjének el kellett utaznia, előreláthatólag egy hétre. Véletlenül azonban három nap alatt elvégezte dolgát s hazajött. Amint beállít a kaszinóba, ismét ott látja jászani a hamiskártyást. — Mikor kinyílt az ajtó, . mindenki odanéz és örömmel üdvözli a köztiszteletnek és szeretetnek örvendő barátot, csak egy emberül ott kétségbeesetten, sáppad- tan, mintha székéhez volna nőve: a hamis- kártyás. A most jött pedig szótlanul odamegy hozzá és mellberagadva az ijedtségtől tehetetlen alakot, csak annyit mond: — Uraim, ez az ember hamiskártyás! E szörnyű szavakra megszűnt az ijedelem bilincse, mely lekötötte a bűnös tagjait s a menekülés ösztöne talpra állította; öklével mellbe sújtja ellenfelét s szökni próbál. Ekkorra azonban a többiek is felfogták a helyzetet, s közös erővel elfogva a hamishártyást, átadják a lármára megjelent rendőröknek. * * * ... Az elitéit ül börtönében. A tárgyalás során sok szélhámossága került napvilágra. — Tíz évet kapott. Tiz hosszú évet! A börtön nedves falai között ül, fejét a falhoz támasztva gondolkozik. Egyszerre vadul rázza meg láncait, szemei vésztjóslóan villannak meg a börtön sötétségében. Ellenségét látja képzeletében s ő A „Nagykároly“-! mi nem tartottuk olyan feje lágyára esettnek, miszerint ne lássa be, hogy a Dr. Adler-féle sajtóper, a mi igazunkat fényesen bizonyítja. — Azt kell hinnünk közleménye után, hogy olvasóit tartja bolondoknak, akiknek mindent be lehet adni. — Lássuk csak ezt az ügyet. — Mi azt állítottuk, hogy a Nagykároly közleményeiben igazságtalan és ennek folyományaként nem állhat azon az erkölcsi niv n sem, hogy közleményeire bárki is adjon valamit. — ír a felelősség érzete nélkül. — Erre felhoztuk a Dr. Adler Adolf ellen irt, sőt egy neki imputált tényét le osto- bázó czikkét. — Dr. Adler Adolf ezért a Nagykárolyt sajtóperrel támadta meg. A Nagykároly a főtárgyaláson czikke felett sajnálkozott, mert téves tudatban irta azt, hogy egy nyomda bojkott határozatát Dr. Adler Adolf vitte keresztül, serről — mint mondta — azóta meggyőződött. — Na hát mutassa ki azt nekünk valaki, hogy ez nem visszaszívás, hanem bátorság, nem volt igaztalan, és a Dr. Adler erkölcsét pellengére állító közlemény, hanem igaz volt, hogy a Nagykároly a főtárgyaláson bátor volt és nem a biztos büntetéstől remegő, amikor sajnálkozott önmaga, illetve czikke felett. — Ott lehet bátorság feltételezhető az igaz Írása,, még ha meg is büntetnek valakit, ahol nincs visszaszívás, mert lehetséges, hogy az iró igazát bizonyítani nem tudta, de igazat irt. — De ott, ahol sajnálkozunk afelett, amit megirtunk, tévedésünket beösmertük, ott az iró, amikor irt, nem érezte azt a tudatot, hogy másnak a becsületét piszkálni alap nélkül nemcsak igaztalan és erkölcstelen tett, hanem a felelősség érzete nélküli irás, ami újságíróhoz nem illik, ott nem volt jelen sem az igazság, sem az erkölcs sem a közérdek helyes felfogása, — mert ha jelen lett volna, úgy mielőtt valamit leírna, mielőtt valakiről olyan tényt állítana ami becsületében érint mást, utánna járna a dolognak, hogy igaz-e, amit ir. Ha igy járt volna el a Nagykároly a Dr. A,dler-féle a dologban, úgy nem lett volna szüksége a herostratesi bátorságra a főtárgyaláson. ;— Arra nézve pedig, hogy mi a Nagykárolyból egyel-mást átveszünk í az lehet, hngy igaz a hírekre és gyűlési tudósításokra nézve, de ezek közül sem veszünk át az ilyen Dr. Adler Adojf-féle közleményt, annál kevésbé szellemi terméket, mert erre reá gondolva a legvadabb gondolatokon töri fejét. Bosszúra szomjazik! — Mikor elálmosodva kissé elszunnyad, miért húzódnak össze, mint kígyók szemöldei, miért hadonászik álmában is lánczravert kezeivel, miért szorítja ujjaival vad szitkok között a kezeiről lelógó lánczokat ? — Ellenségét fojtogatja, álmában is, őt akarja az élők sorából kitörölni, — bosszú foglalkoztatja elméjét ébren s álmában egyaránt . . Tiz esztendeig! . . . Egy kis faluban, hol jöravaló munkásnép lakik, — a falu közepén egy nagy, erős és vidám ház áll. Lakói oly boldogok, megelégedettek, öröm nézni őket. Künn ülnek reggel a lombos verandán. A családfő ott ül a kényelmes karosszékben, mellette a legjobb feleség és anya. A szülők ölében egy-egy kis borzas fejű szöszke gyermek játszik. Amott egy felserdült leányka hozza a reggelit s mosolygva köszöni meg a bátyja által neki hozott virágokat. —- A családfő már ismerősünk: egy kaszinóban találkoztunk vele. Most ideköltözött, ebbe a szerény, igénytelen, kicsiny falucskába, hol most a falu jegyzője, a legszeretettebb ember a faluban, mindenki tiszteli, szeréti. Ő az, aki mindenütt ott van, ahol akár anyagi, akár szellemi segítségre van Szükség; tűzvész idején első a mentők közt, koldus soha el nem megy tőle üres kézzel. — Idevágyott a város zajából, hol oly sok a bűn, a gonoszság V . Itt ártatlanul élnek az emberek; szeretik és segítik egymást, oly ideális itt az élet! S a jegyzőék itten igazán boldogok. A jegyző és családja itt él boldogan; a hamiskártyás pedig ü'l nedves, piszkos, penészes börtönében s számlálja a napokat, az éveket, hogy mikor jut már ki — nem a szabadságért, hanem a bosszúért! ... (Folyt, köv.) nem szorultunk. — S ha mi a Nagykárollyal szemben közleményünkben „jó vicczet" csináltunk, akkor a Nagykároly az Adler Adolf dr. féle bátorságot bebeszélő mentegetőzésével a szó igaz értelmében akasztófa huinorizálást csinál. HÍREK. Ausztriai törvény a párbaj ellen. Büntetik a párbajt másutt is, nálunk is. De tudjuk, hogy a párbájvétség büntetése Magyar- országon inkább dakórumnak, mint megbélyegzésnek számit, s még a büntetés végrehajtása is csak amolyan „úri börtön“-nel történik. Az osztrák kormányjavaslat véget vet Ausztriában ■is a párbajok könnyüvérü felfogásának, ámbátor odaát eduig is szigorúbban kezelték a bíróságok a lovagías ügyeket. Az uj biintetötörvényjavaslat ugyanis a párbaj vétséget és a vele járó egyéb tényeket nemcsak fogsággal, hanem börtönnel és pénzbírsággal is sújtja, ami a magyar terminológia szerint azt jelenti, hogy bizonyos esetekben a párbajt bűntettnek minősíti. A büntetések mértéke a következő: 1. Párbajra való kihívás: egy héttől egy évig terjedhető fogság, vagy börtön és tízezer koronáig terjedhető pénzbírság 2. Kihívás elfogadása : a büntetés ugyanaz, mint a kivihásnál, csak kisebbb fokozatban alkalmaztatik. 3. Párbaj: a büntetés mérve azon veszély szerint fokozatosan van megállapítva, amely a párbajjal együtt járt. A javaslat három fokozatot különböztet meg: n a) közönséges párbaj fogság, vagy börtön négy héttől két évig. b) párbaj harcképtelenségig fogság, vagy börtön négy héttől három évig. c) halálos párbaj (még ha a feltételekből nem is tűnik ki világosan, vagy kitűnik, bár halál nem is következett be) börtön hat hónaptól öt évig. Á szabadságvesztés mellett mindegyik esetben húszezer koronáig terjedhető pénzbírság is kiróható. 4. A párbajra való izgatás fogalmát is büntetendő cselekménynek minősiti az uj törr vény s érti alatta azt a vétséget, „hogy ha valaki megvetéssel fenyeget valakit, hogy ezáltal őt mással való párbajra bírja“ Ez az izgatás enyhébb alakja. A szigorúbb alakja a következő: Aki valaki iránt megvetést tanúsít, mert az egy másikat nem hitt párbajra, vagy más részéről ilyen kihívást el nem fogadott, vagy kihívás után a párbajtól elállóit, az büntetendő cselekményt követ el, egy héttől egy évig terjedhető fogsággal, vagy börtönnel és tízezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel sújtható. 5. Magánál a párbajnál is megállapítja az uj törvényterv a felbujtó és bűnsegéd fogalmát, akik a párbajt megelőző lovagias tárgyalásban résztvevő megbízottak és a párbajnál közreműködő segédek. -Ezeknek a büntetése azonos a párbajra való izgatók büntetésével. E rendelkezéseknek, mihelyt törvényerőre fognak emelkedni, kétségkívül nagy hatásuk lesz az osztrák társadalomra. De mind közül kiemelkedik az a hatása, amelyet az úgynevezett becsületügyi eljárásra fog gyakorolni : az úgynevezett becsületbirósági párbajkényszert, vágy diszkvalifikálást teljesen meg fogja szüntetni és lehetetlenné teszi, hogy két lovagias, vagy lovagiatlan férfiú valakiről írásban adhassa, hogy lovagias elégtételadásra képtelen. Mert aki mindezek közül akármelyiket cselekszi, a párbajra való izgatás, vagy felbujtás vétségét követi el. Törvényszéki elnökünk szabadságon. Dr. Róth Ferencz törvényszékünk elnöke f. hó 8-án kezdte meg 6 hétre terjedő szabadságát, mely idő alatt az efoidki teendőket Dt. Papol- czy Gyula kir. Ítélőtáblái bíró végzi. Esküvő. Nagybányai Horthy István ilos- vai kir. közjegyző f. hó 22-én délelőtt vezeti oltárhoz városunkban péchujfalusi Péchy László műszaki tanácsos és neje Rottmann Mária leányát Ilonkát.
