A Polgár, 1914. július (6. évfolyam, 27-30. szám)
1914-07-12 / 28. szám
2, oldal. POLGÁR Szatmárnémeti, 1914. meg királyi székében hazánk boldogi- tására és felvirágoztatására. Nagykároly, 1914 julius 9. Hódoló tisztelettel Szatmár vármegye közönsége nevében: Ilosvay Aladár, alispán. A megható aktus befejezése után a törvényhatóság több apróbb ügyet tárgyalt le, amelyek közül kiemeljük a következőket: Hajdú vármegyének a sikföldi és termővidéki latifundiumoknak állami járadék ellenében való megváltásáról törvény alkotása iránt az országgyűléshez intézett felirat támogatása tárgyában kelt átiratát a közgyűlés tudomásul vette. Kölcsey Ferenc síremlékének restaurálása ügyében a közgyűlés úgy határozott, hogy mivel ez az alap kevés pénzzel rendelkezik, kiegészítik 300 koronával a mille- niumi alapból. Szamoskrassó községnek a korcsmáknak vasár- és ünnepnapokon leendő zárvatartása ügyéhen hozott határozatát a közgyűlés jóváhagyta. Több apróbb tárgy elintézése után a közgyűlés a l^ora délelőtti órákban véget ért. Királyunk a magyar nemzethez. A király beszél. Legfelsőbb kéziratot intéz országainak népeihez. Ez a beszéd nem hivatalos stilü beszéd. A szenvedések tüzéből nagy lélekkel kiemelkedett Isten akaratában megnyugvó aggastyán atyának beszéde — gyermekeihez. A bensőség, a közvetlenség, a szivekig ható kegyeletnek beszéde. A kézirat igy szól: Kedves gróf Tisza 1 Mélyen megrendülve állok annak a gonosztettnek hatása alatt, amely komoly kötelességtel- jesitésének szentelt működése közepette ragadta ki az élők sorából hőn szeretett unokaöcsémet és a veszély órájában mellette híven kitartó hitvesét és a legfájdalmasabb gyászt borította Reám és Hazámra. Ha e keserves fájdalmamban valamiben vigaszt találhatok, úgy ez a meleg vonzalomnak és őszinte együttérzésnek az a megszámlálhatatlan bizonyítéka, amely éppen a közelmúlt napokban a lakosság valamennyi köréből irányult Felém. Bűnös kéz fosztott még engem szeretett rokonomtól és hű munkatársamtól, az fosztott meg oltalomra szoruló, zsengekoru gyermekeket mindattól, ami drága volt nekik e földön és halmozott kimondhatatlan fájdalmat ártatlan fejükre. A megtévesztettek kis csoportjának eszeveszettsége azonban nem képes megrendíteni azokat a szent kötelékeket, amelyek Engem népeimmel egybe- füznek és nem érintheti a benső szeretet érzelmeit, amelyek a monarchia minden részéből oly megható módon nyilvánultak meg Irányomban és az ősi uralkodóház iránt. Hetedfél évtizeden át osztoztam népeimmel bánatban és örömben, a legnehezebb órákban is mindig áthatott magasztos kötelességeimnek, azon milliók sorsáért való felelősségnek tudata, a kikért számadással tartozom a Mindenhatónak. Az újabb fájdalmas megpróbáltatás, a mellyel Isten kifürkészhetetlen akarata Engem és a hozzám tartozókat sújtotta, csak megerősít abban a szilárd eltökélésben; hogy a helyesnek megismert utón népeim javára utolsó leheletemig kitartsak. És ha majdan az ő szeretetük zálogát legbecsesebb örökség gyanánt hagyhatom Utódomra, akkor ez leszen atyai gondoskodásomnak legszebb jutalma. Megbízom önt, hogy mindazoknak, akik e bánattal teljes napokban kipróbált hűséggel és hódolattal sereglettek Trónom körül, mélyen érzett köszöne- temet nyilvánítsa. Bécs, 1914. julius hó 4-én. FERENCZ JÓZSEF s. k. Gróf Tisza István. atvmra^mrs BmwiiiMmwM——«» | Pósa Iiajos | Magyarország gyermekvilágának gyásza van. Meghalt Pósa bácsi a kisemberek versköltője. Csak nem rég Pósa költői pályájának 40. évfordulóján 40,000 gyermek ünnepelt s gyermeki önzetlen szeretettel, ártatlan közvetlenséggel üdvözölte aranyos szivü Pósa bácsiját. Szerdán éjjel fél két órakor a budapesti Liget-szanatóriumban hetvennégy éves korában örök álomra hunyta szemeit Pósa Lajos. Ő volt nálunk a gyermekversnek leghivatottabb művelője. Poézisében jelentős szerep jutott ezenkívül az anyakultusznak, meg a hazafias érzésnek. — Irt sok népdalt is, amelyeknek a legtöbbjét Dankó Pista zenésitette meg, akit ő fedezett | föl. | Eleinte a középiskolai tanári pályán működött, de aztán csakhamar az irodalom szolgálatába szegődött. Szegedi újságíró korában f.igamzott meg lelké- ; ben a gyeimekköltészet ápolásának az : eszméje, amelyet utóbb teljes sikerrel | meg is valósított. A nyolcvanas évek I végén fölkerült Budapestre, ahol élete 1 Végéig szerkesztette Az Én Újságom cimü gyermeklapot. Rendes vacsorázó helyén, az úgynevezett Pósa-asztalnál, a mai magyar irodalom és újságírás több kitűnőségét gyűjtötte maga köré. Versei sok kötetben jelentek meg. Pályáját, mint Mikszáth Kálmán utódja, kezdte a Szegedi Naplónál és az életét is úgy fejezte be, mint a nagy palóc: meghalt a jubilleuma után. Tamás bácsi magyarázatai az más hétrul. Hát aggyon Isten jó napot! Hazajöttem vón. Mer hogy el vótarn utazva az firidőbe. Nigy hétig hasznátam ered- minyes kúrát az mikolai firidőbe. Most má itthun vónék. Azaz, hogy nem vagyok itthun, mer az emlikezisem min- ditig ott van Mikolába. Monta is az asszon, hogy tán az eszem felejtettem oda, mer hogy minditig az firidőn jár az fejem. Jó is vót ott nyaralni. Csak az aratás ne irkezett vón el, bion ott marattam vón még vagy pár hétig, mer úgy tapasztatam, hogy használ az firidő. Láccik má, hogy idősödöm, mer kivánnya az testem az firidőt. Vagy tán az úri tempó szele ütött meg, az firidőbe vágyakozással, nem tóm, de a má szent bizonyos, hogy az nagy kinyelemnek nem vagyok elvetője. Nem bion. * Ászt mongya az asszon, hogy a mi- hóta firidőbe valék, még alunni sem
