A Polgár, 1914. július (6. évfolyam, 27-30. szám)
1914-07-12 / 28. szám
Szatmárnémeti, 1914. POLGÁR 3. oldal. tudott. Mer mindenféle gazdasági inti- zis az nyakába szakadt. Minditig nyugtalan vót. Na én peig ippensiggel észt nem mondhatom magamrul. Mer egyátalán- viggel ojan nagy nyugalommal vótam az firidőbe, hogy csuda. Nem zavart * semmi. Bántam is én az gazdálkodást. Azt gondolkoztam, hogyha már firidőbe vagyok, akkor kipasszijózom magam. Rám fér. Mer ha passzijó, akkor legyik az, ha peig iletgyötrelem, akkor segiccsik ki beltile az Mindenható Szent Ur Isten! Má itthun vátig igen tapasztalom az iletgyötrelem elejit, mer az asszon minditig nógat, serinyitget; ászt mondogattya eleget pihentem nigy hétig, most peig dologra, mer igy nem jön be az elfiridőzött kőccsig. El is felejtem bemondani, hogy az firidői pasz- szijó 50 ezüst pengő forintomba került az utazási kőccsigget levonva, mer hogy gyalog mentem, még az csizmát is lehúztam, hogy ne nyüjjik, csak az erdő szilbe rántottam fel, mer ott má látható vót az firidő teteje meg az szalmafedeles pavillonyok. * Híjába! Akárhogy felejteni akarnám az firidői gyönyörüsiget nem lehet. Minditig az fejembe van az zene, az nagy erdő csendessige. Az bor, pájin- ka, meg az ser ereje hamar elszállott, mer rengeteg sokat szundítottam az vin fák árnyikában. Mikor osztán igy el- alvás után felibrettem, nem győztem eleget enni, meg innya. Haj, de vige az gyöngy iletnek. Itthun vagyok. Egy vigasztalásom vóna. Az, hogy a napokban lakadalomba vagyunk hivatalos. Ott majd megpasszijózzuk magunkat, én meg az firidőbe kipzelősködök. Eszek iszok amennyit csak lehet. De azir vigyázok az egissigre, mer nem azir került 50 pengő forintomba az egissig, hogy egy lakadalom elronccsa azt, amit én nigy hetekig kipihentem. Úgy bion. * Tyű, a teremburáját ennek az kódus világnak. Most irtesülök, hogy az híres, nevezetes firidőbe Mikolába lopás törtint. Valami nagyon szomjas emberek sert kerítettek. Mintegy 40 üvegekkel. Oszt zsákba tettik. Elvittik. Megitták. Na, hát e má nem szip dolog. Észtet fortijjosan csináták. Szigyen. Mer ha ihatnék valaki, akkó fizesse meg az árát. Ha peig nincs rá pinze, akkó ke- ressik. Van dolog élig. Én is tudnék adni dógot. Oszt vóna pinz. De azir gondókodva adnék olyan embereknek dógot, akik kiretlenül elviszik a 40 üveg sert, még nem is fizetnek irte. Hej, ha az a zsák, akibe vótak, az finom serek, kajátani tudott vóna min- gyár megfogták vóna az tetteseket. De igy nagy kirdis, hogy rátuggyák-i bisz- tositani az gyanúsokra az cselekedetet, mivel hogy má megitták az sereket. Még nagy szerencsém van nekem. Mer ha megneszeltik vón ezek az emberek firidőzisem közbe, hogy 50 ezüst pen- pő van az lajbi zsebembe, akkó bisz- tosra veszem, hogy elhijták vón tüllem mikó aluttam. De nem igy törtint. Űk sert kívántak. Ittak is pinz nélkül. Én peig elkőttöttem az drága sok pinzt, de legalább nyugottan aluttam, mer a magamét ittam, addig amig futotta. Most meg má itthoni emlikezissel vagyok az boldog, nyugodalmas napok után, akik nem jönnek vissza soha, mer elmúltak. Jövő nyáron meg má más világ lessz, ki tugygya lehetek-i ojan nagy ur, mint most vótam ? Nem tudom. Mer nem igen ereszt el az asszon, meg az kőccsig mer gyenge az termis. Aggyon Isten jövőre bővebbet ! Most meg má dologra Tamás 1 Ebbü nem ilünk meg! Agygyon Isten mindenjót. Innen-onnan. — Gondűző apróságok. — Kinek van igaza ? Egy apa jogvégzett fiát további gyakorlat megszerzése céljából ügyvüdi irodába adja s az ügyvéddel olyan szerződést köt, hogy 3 év múlva egyezer koronát fizet neki, ha fia oly gyakorlatra tesz szert, hogy egy általa választandó pert sikerrel keresztül vihet és megnyerhet. Három év múlva az ügyvéd kijelenti, hogy a fiú teljes gyakorlattal bir és az apától az egyezer korona kifizetését követeli. Az apa kijelenti, kogy nem fizet és azt követeli, hogy fia a pert indítsa meg, miután úgyis fentartotta magának a per kiválasztását, mellyel fiának ügyességét kell beigazolnia. Az ügyvéd beleegyezik és a per megindul. A fiú az apát képviseli és a tárgyalásnál igy védekezik: — Apám semmiesetre sem marasztalható el a fizetésben, mert: 1. ha én nyerem meg a pert, apámnak az ítélet folytán nem kell fizetnie; 2. ha elvesztem a pert, apámnak a szerödés értelmében' nem kell fizetnie. Az ügyvéd azonban igy allegál: Az apa minden esetre köteles fizetni, mert: 1. ha a fiú elveszti a pert, az apának az ítélet folytán kell fizetnie és 2. ha a fiú megnyeri a pert, az apának a szerződés értelmében kell fizetnie. Kinek van igaza? * A jó jel. Beszélgetés egy családban. Este van, nincs más a szobában, csak az apa, az anya meg az eladósorban levő kisasszony. Az apa csöndesen kérdi: — Hát úgy veszed észre, hogy az ügyvéd feleségül akar venni? A lány. lesütve szemét: — ügy.-- Tett talán nyilatkozatot? — Azt nem. — Hát miből sejted? — A nézéséből, papa.-- Hogyan ? Talán sóvárogva, szerelmesen néz rád ? — Nem. Hanem a mamára már undorral néz. * Az uj baba. A kis leánynak születésnapja van és már előre szekérozza a mamáját, hogy micsoda ajándékot fog kapni. A csata főleg egy uj hajas baba körül forog, a kisleány szigorúan ragaszkodik hozzá, viszont a mama nem mutatkozik hajlandónak arra, hogy egyéb ajándékokon kívül az ifjú hölgyet a babával is megajándékozza. A minap ismét megkérdezte a kisleány :-- Mamuska, ugy-e megkapom az uj babát? — De kicsikém — felelte a mama -- hiszen ennek semmi értelme sincs. A tavalyi babád még nagyon jó . ..-- Nagyon jó -- mondotta már most haragosan a kislány — én is nagyon jó voltam tavaly és te mégis kaptál egy uj babát. * Hiteles tanú. Egyik vidéki járásbíróságon történt. Tanúkihallgatás folyt. — Megismeri ezeket a vádlottakat ? — kérdezte a tanút a biró. — Igen — felelte a kérdezett. — Látta, hogy ők voltak a támadók ? — Azt nem, mert koromsötét volt.-- Hát akkor honnan tudja, hogy ők voltak azok? — Onnan kérem szépen, mert máskép nem volnának itten -- válaszolta nagy derültség mellett a derék koronatanú. * 3Ó CSQlád. Egy uj párti került szóba egy társaságban. Valaki elvesz valakit. — És milyen a menyasszony ? — kérdik.
