A Polgár, 1914. július (6. évfolyam, 27-30. szám)
1914-07-26 / 30. szám
2. oldal. POLGÁR Szatmárnémeti, 1914. kül minden jövedelmünk, minden pénzünk, amelyet terményeinkkel szerzünk, kivándorol külföldre, úgy, hogy egy belterjesebb gazdálkodás tulajdonképen nem az országnak jelentene több jövedelmet, hanem a külföldnek. Gondoskodni kellene arról, hogy a pénzt, a jövedelmet, amit magunknak szerzünk, azzal, ha jobban gazdálkodunk, itt is tarthassuk az országban. Ezt a két programmpontot kell szem előtt tartanunk, ezeket kell megvalósítanunk és akkor nyugodtan nézhetjük, hogy esik-e az eső, árvíz van-e, vagy szárazság, sőt nemcsak ezt nézhetjük nyugodtan, hanem bátran szembenézhetünk minden csapással, és nemcsak kibírhatjuk, hanem ki is védhetjük azokat. EGYHÁZ és MM. * * * A tiszántúli ág. hitv. evang. egyházmegye közgyűlése. Julius 21. és 22-én tartotta városunkban évi rendes közgyűlését a tiszántúli ág. hitv. evang. egyházmegye. A gyűlés 21-én délelőtt 10 órakor kezdődött a ref. tanitónő- képző intézet tornacsarnokában, melyen Dr. Meskó László elnökölt, — Az egyházi világi kiküldötteken kívül a gyűlésen résztvett Dr. Vajay Károly kir. tan., polgármester is, valamint Bélteky 1 Lajos, Boros Jenő református lelkészek és számos érdeklődő. Materny Lajos debreceni református főesperes lélekemelő imája nyitotta meg a gyűlést. Ezután dr. Meskó László egyh. felügyelő tartott mély vallásos buzgósá- gáról és egyházi vezetésre való rátermettségéről tanúskodó szép beszédet. — A körülbelül félóra hosszáig tartó beszédet az egybegyült közönség nagy figyelemmel és érdeklődéssel hallgatta végig. Ezután Duszik Lajos evangélikus lelkész mondott rövid, de szép és lelkes beszédet, melyben az egyházmegye megjelent tagjait üdvözölte. A gyűlés fél 2 órakor ért véget, amikor a munkában elfáradt vendégek e Pannónia éttermébe mentek, hol fényesen felteritett asztal várta az érkezőket. Az ebéd alatt számos pohárköszöntő hangzott el, melynek sorát Duszik Lajos lelkész nyitotta meg. Éltette az egyházmegye elnökségét, az egyházat gyá- molitó várost és az egész pártoló közönséget. — Majd Dr. Meskó László egyházmegyei felügyelő mondott hangulatos pohárköszöntőt, melyben éltette a város közönségét, mely eddig is annyi áldozatot hozott ezen kis egyházért, s kérte a közönséget, hogy áldozatkészségét, melyet az egyház tagjai szeretettel, munkássággal viszonoztak, ezután se vonja meg az evangélikus egyháztól. — Materny Lajos debreceni főesperes Szlávi Dezső egyházi gondnok feleségéről emlékezett meg nagy lelkesedéssel, állandó éljenzés közben, Dr. Vajay Károly polgármester a vendégeket, Révész János az egy1 ház püspökét, Thurner Albert, Kelemen Samu képviselő és Bélteky Lajos ref. lelkész az evang. egyházat éltették szép pohárköszöntőkben. Az összejövetelről táviratban üdvözölték a fürdőn tartózkodó Geduly Henrik püspököt. — Délután 5 órakor a református templomban gyámintézeti istentisztelet volt, mely alkalommal Paulik János nyíregyházai evangélikus lelkész, országos hirü szónok tartott fenkölt, lélekemelő egyházi beszédet. Az istentisztelet után a résztvevők a Kossuth-kertet tekintették meg s az ottani kioszkban rövid uzsonnáia gyűltek össze. 22-én reggel 9 órakor folytatta az egyházkerüieti közgyűlés értekezletét. Tamás bácsi magyarázatai az más hétrül. Hát azon ámélkodék, mi irt van a mikó én felszólalásomat irom, min- ditíg kifogy az kalamárisomba az tinta. Arnikó ippen a legjava eresztis jön, ak- kó nem fog az penna. Peig olyan erővel nyomom, hogy az hegye letörik. met csókkal kellett megerősitnem. Csak néha megyek vitorlázni, ha barátom azt akarja, hogy vele menjek Valószínűleg barátom is ugyanezt az ígéretet tette, mert egész héten egyszer sem voltunk a vizen. Mindennap epret szedtünk asszonyainkkal, vagy kirándulásokat tettünk, vagy felolvastunk nekik a lugasban. Az asszonyok boldogok voltak, ragyogtak a megelégedéstől, minden délben harmadik tál ételt is kaptunk, de minékünk napról-napra rosszabb lett a kedvünk; unatkoztunk és azért ültünk most szótlanul, hallgatagon, lesújtva az erkélyen. A szél kedvező volt és egyenletes, a vitorlás pedig utrakész. Mi azonban még gondolni sem mertünk egy vitorlás útra. Talán a távol jövőben egyszer, ha majd nem fognak bennünket ilyen határtalanul szeretni, vissza fogjuk nyerni a szabadságunkat. De ezen a nyáron esik a véletlen segítségével, titokban, ha egyszer az asszonyok nem lesznek ittlon. A szobalány elment mtllettünk és nekem kétségbeesett terv juhtt eszem- bő. Meg akartam kérni, hog; hozzon a kávéhoz konyakot, le akarton inni magam, hogy az asszonyoknak alaposan megmondjam az igazságot. Annyi csak lesz még az üvegben. 7kkor megszólalt mogorva hangon a Urá- tom: — Hol vannak a hölgyek? — A hölgyek epret szednek — fo lelt a szobalány. — Nemsokára visszajönnek. — Mikor? — Nem mondhatok közelebbit. — Vidd el a kávét. És elállottam attól a tervemtől, hogy konyakot hozatok. Azt hittem, hogy a lugasban vannak és várnak reánk. — Ugy-e, nem szárítottad meg a vitorlákat a mai eső után — kérdezte a barátom hirtelen és kissé tétovázó hangon. — Nem. — Van valami különös terved mára? — Nem, semmi. Miért ? — Mert az jutott eszembe, hogy egy kis túrát tehetnénk a tavon. Tehát ő indítványozta. Vagyis én tiszta lelkiismerettel mondhatom, hogy kényszerítve voltam a vitorlázásra, mert ő hivott. — Igen, azt megte.hetnők. — Ha neked élvezetet szerez! — Természetesen. A ravasz fickó! Most már az ő visszavonulási útja is fedve volt. Azt hgja mondani, hogy nekem is élvezete szerzett.-- Ha megyünk, menjünk azonnal. — Én egy pillanat alatt kész vagyok. Mild a ketten kikerültünk egy kérdést, «melyre azonban mind a ketten
