A Polgár, 1914. április (6. évfolyam, 14-17. szám)

1914-04-05 / 14. szám

2. oidai. POLGÁR Szatmárnémeti, 1914. Kovács Lajos esperes és Ma- j darassy Dezső egyházmegyei gond­nok elnöklete alatt tárgyalták le a gyűlés gazdag tárgysorozatát. Összesen 98 ügy nyert elintézést. Kovács Lajos esperes gyönyörű imája következett a közének után. Megbízó levelek beszedése és közgyűlés megalakulását követő- leg Szarka Károly főjegyző tér- | jesztette elő az esperes időszaki I jelentését, mely tartalmazza a lel- készi és tanítói karban történt változásokat is. A tárgysorozaton levő többi ügyek is megfelelőleg nyertek'el­intézést. j Másnap ápr. 3-ikán bírósági ülés volt, amelyen a közigazga­tási és fegyelmi ügyeket tárgyal­ták. A gyűlésen kevesebb lelkész és egyházmegyei képviselő jelent meg mint más ilyen alkalommal. A sok esőzés és hirtelen keletke­zett hóolvadás miatt több község megközelitheílen; több lelkész még a gyűlék előtt bejelentette távolmaradását a járhatatlan rossz utak miatt. Nagypénteken délelőtt a németi re­formátus templomban Kovács La­jos esperes prédikál, délben bib­liát olvas S. Nagy József s.-lel- kész, délután Hajdú Károly s- lelkész prédikál. Húsvéti istentisztelet. A németi ref. templomban husvét első napján délelőtt prédikál Kovács Lajos esperes, délután Hajdú Károly s. lelkész. Másodnapján délelőtt és délután S. Nagy József s.-lelkész prédikál. Csere. Kánya Lajos pusztadaróci és Selyeby Béla csaholci ref. lel­készek a két egyház híveinek kölcsönös megállapodása alapján lelkészi állást cseréltek. Az egy­házmegyei közgyűlés is hozzájá­rult a cseréhez. Egyetemi templom. A tiszántúli re­formátus egyházkerület engedélyt kért a vallás- és közoktatásügyi minisztertől arra, hogy a nagy­erdőn, az épülő egyetem tőszom­szédságában egyetemi templomot építhessen. A miniszter a tem­plom építése ellen nem emelt ki­fogást, de hogy hivatalosan egye­temi templomnak nevezzék, az ellen tiltakozott. A debreceni re­következett gyászos nagypéntek a hitetlenség és anyagiasság nyo­mán. Az isteni Lélek nem lako­zott e nép között. De el a léleknélküli sivár ké­pekkel ! Virágvasárnap van ma. Az is­teni lélek kötelességeket szab mindnyájunk elé. E kötelessége­ket Írja emlékezetünkbe e nap is. Istent imádni, embertársainkat szeretni, jót cselekedni a Lélek ereje ál al annyit jelent, mint vi­rágvasárnappá változtatni rövid földi életünk napjait, amely után minden bizonnyal elkövetkezik az örök Husvét. — Hozsánna! Áldott aki jött az Urnák nevében ! . . . EGYHÁZ és ISKOLA. * * * Egyházmegyei gyűlés. A tiszántúli református egyház- kerület legnagyobb egyházme­gyéje a szatmári f. hó 2-án és 3-án tartotta tavaszi közgyűlését Szatmáron. egy angyala: minden gondolat egy- egy szent mag, amiből dús termés lesz; minden átok: a magvetőnek, áldás: az aratónak; minden gondolatot a láng­ész könnye és szenvedése pecsétel igazsággá. . . Hangja meghatottan rezgett, de a szája széle kemény és hideg volt. Mar­cona öklével belemarkolt tógája szár­nyába s fölemelkedett a szava valami különös, zord mosollyal: — Tudod-e mi az a Rendszer, Ná- zárethi Jézus ? Te az ellen vétettél. Vé­tettél a Hagyományok ellen, mik meg­szenteltettek Mózes törvényében. Vé­tettél a Vallás ellen s vétettél a politi­kai rend, a Hatalom ellen! Helyeslő zugás indult a nagy terem­ben, de Pilátus szeme megvillant s el­némult a mozgás. Hideg öntudat lán­golt a szemében, s tekintetét Jézusra sülyesztve, beszél vala változatlan szó­val : — Hogy mennyiben vétettél a Ha­gyományok ellen, azt elmondták a pa­pi fejedelmek. Hogy mennyiben sértet­ted a vallás szentségét, megtudtam Kai­fás szavából. Tisztelem a zsidóság tör­vényeit, mert kötelességem, de meg­hallgattalak téged is s meghajolok a te igazságok előtt, Názárethi Jézus, no­ha kárhoztatlak, hogy meggondolatlan voltál. . . Szót szó után tagolt az indulatokkal teljes csendességben s hallgatták vala­mennyien, legkivált Názárethi Jézus. — Hagyományokra szükség van; ez az a keret, mely a múltat és a jelent egybetartja, hogy a jövőt szilárddá te­hesse. Vallásra szükség van: ez az a lángfelhő, mely ragyog az örök ethámi pusztán, ez az az aranyhid, amelyen a Küzdelem emberlégiói a magasba tör­nek, s ez az a kősziklából fakadó viz, mely a Szenvedés millió koldusának szomját oltogatja ... Te azt mondád, hogy Mózes vallása képmutató farize­ust nevel, uj igét hirdettél, uj hitet hin­tettél, uj vallást akartál, noha tudhattad, hogy a vallás az ő régiségében szent és sérthetetlen . . Belepillantott milliót érő, drágaművü gyűrűjébe, mit a császártól kapott volt ajándékképpen; nézte egydarabig a ^ gyémánt villogását, aztán a fejét föl­emelvén, megint Jézusra tekintett. — S hogy-hogy szólhattál te az adó ellen? Hiszen a győző joggal szedhet adót s vájjon nem illeti-e meg Rómát, a világ Urát minden neme a tributu- moknak és az oblációknak? Istennek imádság kell, tömjön és mirha, a csá­szároknak pedig pénz, arany és drá­gakő, földi értékben kifejezve ugyanaz, mert hiszen a császárok mik? Nem helytartói-e minden Isteneknek ? Látod, te Názárethi Jézus forrongást csináltál vallásban, erkölcsben s tán akaratlanul a politikában is, nem is beszéltén ar­ról, hogy a gazdagokról úgy szóltál, mint tolvajokról, kik „a szegényektől elveszik a kaprot, a köményt és a mentát s megdézsmálják az özvegyek olajos korsóját.“ Ez a társadalmi és gazdasági rend ellen való izgatás, oh, Názárethi Jézus! Odakünt. nagy ordításba tört ki a nép. „Hadd lássuk vérét!" Pilátus pe­dig a Názárethi ragyogó szemét nézte, mely nem is olyan volt, mint az em­ber szeme, hanem olyan, mintha a Napnak kicsinyített képe lett volna.

Next

/
Oldalképek
Tartalom