A Polgár, 1914. április (6. évfolyam, 14-17. szám)
1914-04-05 / 14. szám
2. oidai. POLGÁR Szatmárnémeti, 1914. Kovács Lajos esperes és Ma- j darassy Dezső egyházmegyei gondnok elnöklete alatt tárgyalták le a gyűlés gazdag tárgysorozatát. Összesen 98 ügy nyert elintézést. Kovács Lajos esperes gyönyörű imája következett a közének után. Megbízó levelek beszedése és közgyűlés megalakulását követő- leg Szarka Károly főjegyző tér- | jesztette elő az esperes időszaki I jelentését, mely tartalmazza a lel- készi és tanítói karban történt változásokat is. A tárgysorozaton levő többi ügyek is megfelelőleg nyertek'elintézést. j Másnap ápr. 3-ikán bírósági ülés volt, amelyen a közigazgatási és fegyelmi ügyeket tárgyalták. A gyűlésen kevesebb lelkész és egyházmegyei képviselő jelent meg mint más ilyen alkalommal. A sok esőzés és hirtelen keletkezett hóolvadás miatt több község megközelitheílen; több lelkész még a gyűlék előtt bejelentette távolmaradását a járhatatlan rossz utak miatt. Nagypénteken délelőtt a németi református templomban Kovács Lajos esperes prédikál, délben bibliát olvas S. Nagy József s.-lel- kész, délután Hajdú Károly s- lelkész prédikál. Húsvéti istentisztelet. A németi ref. templomban husvét első napján délelőtt prédikál Kovács Lajos esperes, délután Hajdú Károly s. lelkész. Másodnapján délelőtt és délután S. Nagy József s.-lelkész prédikál. Csere. Kánya Lajos pusztadaróci és Selyeby Béla csaholci ref. lelkészek a két egyház híveinek kölcsönös megállapodása alapján lelkészi állást cseréltek. Az egyházmegyei közgyűlés is hozzájárult a cseréhez. Egyetemi templom. A tiszántúli református egyházkerület engedélyt kért a vallás- és közoktatásügyi minisztertől arra, hogy a nagyerdőn, az épülő egyetem tőszomszédságában egyetemi templomot építhessen. A miniszter a templom építése ellen nem emelt kifogást, de hogy hivatalosan egyetemi templomnak nevezzék, az ellen tiltakozott. A debreceni rekövetkezett gyászos nagypéntek a hitetlenség és anyagiasság nyomán. Az isteni Lélek nem lakozott e nép között. De el a léleknélküli sivár képekkel ! Virágvasárnap van ma. Az isteni lélek kötelességeket szab mindnyájunk elé. E kötelességeket Írja emlékezetünkbe e nap is. Istent imádni, embertársainkat szeretni, jót cselekedni a Lélek ereje ál al annyit jelent, mint virágvasárnappá változtatni rövid földi életünk napjait, amely után minden bizonnyal elkövetkezik az örök Husvét. — Hozsánna! Áldott aki jött az Urnák nevében ! . . . EGYHÁZ és ISKOLA. * * * Egyházmegyei gyűlés. A tiszántúli református egyház- kerület legnagyobb egyházmegyéje a szatmári f. hó 2-án és 3-án tartotta tavaszi közgyűlését Szatmáron. egy angyala: minden gondolat egy- egy szent mag, amiből dús termés lesz; minden átok: a magvetőnek, áldás: az aratónak; minden gondolatot a lángész könnye és szenvedése pecsétel igazsággá. . . Hangja meghatottan rezgett, de a szája széle kemény és hideg volt. Marcona öklével belemarkolt tógája szárnyába s fölemelkedett a szava valami különös, zord mosollyal: — Tudod-e mi az a Rendszer, Ná- zárethi Jézus ? Te az ellen vétettél. Vétettél a Hagyományok ellen, mik megszenteltettek Mózes törvényében. Vétettél a Vallás ellen s vétettél a politikai rend, a Hatalom ellen! Helyeslő zugás indult a nagy teremben, de Pilátus szeme megvillant s elnémult a mozgás. Hideg öntudat lángolt a szemében, s tekintetét Jézusra sülyesztve, beszél vala változatlan szóval : — Hogy mennyiben vétettél a Hagyományok ellen, azt elmondták a papi fejedelmek. Hogy mennyiben sértetted a vallás szentségét, megtudtam Kaifás szavából. Tisztelem a zsidóság törvényeit, mert kötelességem, de meghallgattalak téged is s meghajolok a te igazságok előtt, Názárethi Jézus, noha kárhoztatlak, hogy meggondolatlan voltál. . . Szót szó után tagolt az indulatokkal teljes csendességben s hallgatták valamennyien, legkivált Názárethi Jézus. — Hagyományokra szükség van; ez az a keret, mely a múltat és a jelent egybetartja, hogy a jövőt szilárddá tehesse. Vallásra szükség van: ez az a lángfelhő, mely ragyog az örök ethámi pusztán, ez az az aranyhid, amelyen a Küzdelem emberlégiói a magasba törnek, s ez az a kősziklából fakadó viz, mely a Szenvedés millió koldusának szomját oltogatja ... Te azt mondád, hogy Mózes vallása képmutató farizeust nevel, uj igét hirdettél, uj hitet hintettél, uj vallást akartál, noha tudhattad, hogy a vallás az ő régiségében szent és sérthetetlen . . Belepillantott milliót érő, drágaművü gyűrűjébe, mit a császártól kapott volt ajándékképpen; nézte egydarabig a ^ gyémánt villogását, aztán a fejét fölemelvén, megint Jézusra tekintett. — S hogy-hogy szólhattál te az adó ellen? Hiszen a győző joggal szedhet adót s vájjon nem illeti-e meg Rómát, a világ Urát minden neme a tributu- moknak és az oblációknak? Istennek imádság kell, tömjön és mirha, a császároknak pedig pénz, arany és drágakő, földi értékben kifejezve ugyanaz, mert hiszen a császárok mik? Nem helytartói-e minden Isteneknek ? Látod, te Názárethi Jézus forrongást csináltál vallásban, erkölcsben s tán akaratlanul a politikában is, nem is beszéltén arról, hogy a gazdagokról úgy szóltál, mint tolvajokról, kik „a szegényektől elveszik a kaprot, a köményt és a mentát s megdézsmálják az özvegyek olajos korsóját.“ Ez a társadalmi és gazdasági rend ellen való izgatás, oh, Názárethi Jézus! Odakünt. nagy ordításba tört ki a nép. „Hadd lássuk vérét!" Pilátus pedig a Názárethi ragyogó szemét nézte, mely nem is olyan volt, mint az ember szeme, hanem olyan, mintha a Napnak kicsinyített képe lett volna.
