Északkelet, 1911. november (3. évfolyam, 229–253. szám)
1911-11-01 / 229. szám
FÜpCEeXXBttr PÖLFÍEÍAI 1AFH?AP. Etöhzeiési árak: Kt K- Vidékein IS K. Éa: 4 ffilfeb. Szerküztöség és Maéc>l»vaíat: Kazinczy-«. Mi Myüfkér sora 28 fTifór. FtHTMésekates *ig£ií* í oIsÍGZSSíIISb Irta: Kun Béla, orsz. gyűl. képv. Bármennyire is vallja azt a Kossuth Ferenc pártja és az Andrássy-cüoport, hogy a véderőja vasiatok sorsát nem szabad összeköti! ia választójog kérdésével, hanem teljesen külön állólag kell megoldani, — mégis minduntalan tesznek nyilatkozatokat a válasz tójogról úgy Andrásiéig mint Kossuth Feren- cék és lépten nyomon eláruják, hogy a válságból való kibontakozáshoz azért nem lehet komoly lépésekkel közelebb jutni, mert a választói reform tekintetében ők még ma sem hajlandók hozzájárulni justh Gyula és pártja felfogásához, mely a választójogi kérdést teljesen liberális és demokratikus alapon akarja megoldani és a hazai közéletet izgalomban tartó ezen nagy ügynél nem toldo- zást-ioldozást akar eszközölni, hanem teljesen uj állapotokat teremtő, gyökeres átalakulást magával hozó munkát akar végezni. Ezzel ellentétben Tisza István gróf, An- drássy Gyula gróf és - sajnos — a Kossuth Ferenc vezetése melletti 48-as párt nagyobbik része a választójogi kérdést úgy akarja megoldani, hogy kitagadottak ezután is maradjanak, tehát általános megkönyebb-ülés, a mostani kuszáit politikai helyzet és országos forrongás lidércnyomása alól való általános és végleges felszabadulás ne következzék be, hanem a gyu-anyag továbbra is ott maradjon, sustorogjon és izgafisjör; a nép fiai egy részének lelkében, várva az ujabb alkalmat, mig előtörhet s míg a választójogi toldozott munkát újra kénytelen lesz majd a parlament a jövőben megfoldozni, vagy keserves csalódások után ujjal kicserélni, a helyett, hogy most egy csapásra mindent elintéznénk. Tisza István gróf és Andrálssy Gyula gr. is belátták, hogy a szakszervezeti munkásp-i kát szinté «megilleti a választói jogosa lts/Hgf és tovább már ki nem rekeszthetők abból. Ezzel kapcsolatban mondta Andrássy Guula gróf a minap a képviselőház folyosóján s ebben egyezik vele Tisza István gróf is, hogy az ipari munkásoknak választójogot kell adni, mert azoknak »nagyon erős szervezetük van«. A mezőgazdasági proletárokról, a földmunkásokról és általában az anyafölddel foglalkozó kisebb ekzisztenciákrói azonban már másként vélekednek a gróf urak, azoknak nem akarnak, vagy csak nagyon megkötött módon akarnak választójogot adni. Mintha azok nem emberek volnának, nem lelkes léTKat_ Irta: Pap Mariska. Kél Péter addig oltogatta a mások hajlékaiból les apó lángot, hogy a saját háza tüzére vigyázni nem jutott néki elegendő e földi időből. Kél Péter meghalt huszonnyolc esztendős korában a kórházi ágyon, miután bús kék szemével ébren végig nézte ,mint; szeli le orvosi fűrész jobb válláról a karját, mely egy tüzes gerenda alatt üszőkké égett; Meghalt egy szép piros májusi estén, miközben szépen, szomorúan ezeket mondta a mellette síró szőke kis íehérófelednek: — Veronika, sohse hagyd magára tüzt közelében a kicsi Pétert... A kisfiú, akiről szó volt, egyelőre még gyászmáslis pólyavánkosban szundikált za apja temetésén, és mosolygott, mikor a bu- csumuzsikát rivalogták a dobok és kürtök. A temetés szép volt; a tűzoltók csákósak voltak, vadonatúj kékben és pirosban; a tiszteken villogott a sok cárra pléh; az ezüstroj- tos zászlókat futta a szél, a fátyolos fáklyák remegtek és a gyászdaiok búgtak. A simái [ a főparancsnok is beszélt; dirigálásra termettéles torka most lelkesen és dicsérve vezényelte a derék Kél Péternek az örök álmot. Egy fényes öreg ur, kinek a gyára füzébe oltotta bele szegény kis életét Péter, a tulajdon kezével hozta a koszorút és dobta a rögöt. És rrtikor a bársonyhangu kálvinista pap ajakén fölcsendültek a bánatos igék: »Most pedig néktek szól én búcsúzó lelkem, kicsike magzatom, szerelmetes p8árom« akkor már nagy, keserves kórusban zengett az asszonysirás, sőt a kemény férhállak alatt átkötött csákószijakon is végigperdült a fájó köny. Az özvegy Veronka hazaballagott. Sir- dogálva szoptatta este a kis fiát; a kriptái homályban reszkettek az árnyak; mintha búcsúzéra bólogattak volna feléje a kis fészek holmijai; mintha fájdalmas válási szók pen- dülték volna feléje a vén butordeszkák rneg- patianó rostjai közül. Mintha egy pillanatra élő fájdalom rezzent volna meg bennük; a vén nyoszolyában, mely tüzes fiatal éjszakák titkait viselte szuvas ölében; a nagy barna almáriomban, melynek tiszta polcain oly rendes-békén megfért a vasárnapi viganó és ünnepi csákó, a frissen vasialt ing, a fodrozott pólya és megtakargatott bankó, merev, kap Rrimtea jpbb ve*ö, ki Tisákua dp£t ve«*, egy pár cipő sámfát, stoeb a dpő tormáját megfesd — VfcSésü amerikai cipők! — Szolid árak I — Des választéki SütOffiFELD SASHUEL DwMetér 9. TEL ML#- 4» ü 2ÜŰ. TELEFON 252.
