Északkelet, 1911. augusztus (3. évfolyam, 153–177. szám)
1911-08-08 / 158. szám
fii. évfolyam. 158-ik szám. Szatmárnémeti, 1011. augusztus 8. Kedd. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. Előfizetési árak: Szerkesztőség és kiadóhivatal: - Mindennemű dijak a kiadóhivatalba küldendők jjfcen: Egész évre: 12 K. Vidéken: 16 K.; Északkeleti Könyvnyomda Szatmár-Németi Nyilttér sora 20 fillér. Egy szám ára: 4 fillér. Kazinczy-u. 18. Tekon-szám: 284. Hirdetések a legjutányosabb árért, közöltéinek Magyar hizipzptüs. Egyetlen nemzet közigazgatása sem di- gifikecfheftök olyan történelmi múlttal, mint a Magyaré. Egészen a honfoglalás idejéig nyul- . nik vissza azok a szálak, amelyekből a ma- ^ gyár közigazgatási szervezet szövődött. Vármegyerendszerünk olyan régi, mint maga a magyar állam. Nem nagyítunk azonban, ha azt állítjuk, hogy nemcsak közigazgatási múltúnk sok esztendős, hanem sok esztendősek azok az indokolt panaszok is, amelyek egyre élesebben, egyre kimélefrlenebbtü támadják a mai közigazgatási rendszer alapját: a vármeggyét. Ezer hibáját ezer éber szem kiséri figyelemmel és egyre többen vannak azok,j akik a vármegyék eltörlése mellett törnek lándzsát. Mindenesétre furcsa logika. Épen olyan j furcsa, mintha a különböző betegségekben j sinylő embert a halállal akarnék megszaba- j ditani szenvedéseitől s nem a betegségek kezelésével. Eiőre kellett bocsátanunk mindezt azért, hogy közigazgatásunkra vonatkozó kritikai megjegyzéseink messziről elkerüljék a megyei rendszer ellen va! érvelés látszatát. Mert rombolni könnyebb, mint alkotni, beszélni könnyebb, mint cselekedni. Ezért, ha nehány rövid szval rámutatunk egyes hibákra, visz- szásságokia, tesszük ezt azzal a legjobb szándékkai és reménnyel, hogy bár szerényen, de hozzájárulunk a javítás munkájához. Egy ország közigazgatás ahatalmas,— szinte beláthatatlan szervezet. Egymásba kap- csoldó nagy és kicsiny körein egyszerre végig tekinteni nehéz. Nem is akarunk egyebet, minthogy rámutassunk agynéhány olyan hibára, amely annyira a felszínen fekszik, — hogy könnyen szemébe ötlik akrákinek. És az ilyen hiba rendszerint általános is. A rossz u/takrl és a rossz közlekedésről már annyit beszéltek Magyarországon, hogy ezekre kár is szt vesztegetnünk. Sajnos azonban, hogy bármilyen rosszak is ezek az utak, még mindig elég alkalmasak arra, hogy elvezessék a népet Amerikába. És a közigazgatás pírjukra engedi őket. Menjenek. Nem azért, mert silányak, mert munkára, tettre képtelenek, hanem azért, mert szeretnek szabadulni ettől a merész, vállalkozásra kész, kemény- fábl faragott emberektől. Hiszen ezek között talál a legtermékenyebb talajra a szocializmus, amelyet nálunk Magyarországon annyi ra rettegnek, gyűlölnek és félremagyaráznak A kivándorlással azonban még1 valahogy megbirkznánk. De a nagy hajóvállalatok szabódon garázdálkod ügynökein kivü! egy ha- idmasabb rém is pusziit nálunk: a halál. Mikor azt mondjuk, hogy pusztít a halál és azt szemére vetjük a hátságoknak: természetesen nem a normális halálozásokra célozunk, hanem panaszoljuk, hogy a halálozások arány száma nagyobb, viszonylag sokkal nagyobb, mint Romániában! Panaszoljuk azt, hogy elhagyatott vidékeken a nép ezrei meg ezrei sinylődhek mniden orvosi segítség hiján! Mert körorvosi állások vannak ugyan, ha nem is olyan számmal, mint kellene, nincsen azonban, aki betöltse. Nem mintha a ma gyár orvosoknak olyan jl menne a sorsuk, Mennyit ér a kettő...? Irta: Berki Géza. Nagy élvezettel olvasom Csermely Gyulának »Melyik ér többet« c. novelliszlikus tárcáját. Egy szegény, szervi bajos poéta szomorú történetét mondja el benne az iró, aki meghal, mielőtt tehetsége révén érvényesül- Ne^rtt volna. Be maradt itt a földön egy nő, aki — bár a sors szeszélye folytán más felesége volt — látható és láthatatlan emléket éllijtott halála után, ott a kertban, ahol üldögélni, álmodozni szokott, és szivében, ahol visszhangra találtak azok a mélabus, sohasem vidám akordok, amelyek a költő lantján a költő szivében fakadüztak. Ennek a kis történetnek a nyomán aztán j felveti a kérdést az iró, hogy melyik ér hát többety Az-e, ha valaki még életében bejut i a halhatatlanok Pantheonjába, de nem marad egrj éjién igaz sziv, amely elmúlta után i őszinte fájdalmat érzett volna, — avagy ha életében, mert fiatalon hunyt el, nem juthatott a dicsőség templomának csarnokába, de 1 akadt egy lény, aki oltárt épített a lelkében i az Ő számára? Nekem is van egy kis történetem. Vonat.-1 j kozásaiban sok helyütt hasonlít ahoz a má- 1 sik történethez. De ennek a nyomán más kérdés fakad. * Élt egyszer, valahol, egy költö. Egy égő (tekintetű, barázdáÉs szemű ifjú. Szótlanul, álmodbzva járta az élet útját. Szomorú volt | mindig, s ott a szőke Tisza partján minden : leány szerelmes volt bele. Az ő világa a rejtelem országa volt.— i Soha nem hallott döigökról dalolt. A viz, a j csobogó viz, a nádas, a füzes mistikus titok- j ttossága volt az otthona. A vizet dicsőítette. ! A lassan, méföióságosan folyó Tiszaviz, a ! neki-neki vaduló, hullámokat verő, kompokat boritó alföldi Amazon volt a Múzsája. Vágyakozással, égő csüggedéjttséggel csüngött a viz titokzatosságán. Órák hosszat ült a folyó partján, s a köritiövező füzesek árnyékából mereven bámult a fénylő, szinbe játszó folyó-vizne. Különösen a szilajodó vizet kedvelte. Mikor, mintegy béklyóitól szabadult rab,— »zugva-bugva« töri át a gátol. Mikor csak I Gallérokgozmo n-tii' „ nA|Kézimunkák gias- sása tükörfénnyel HaHalCr 101 sé keztyük, :e: hófehérre::: J I bútorok szőnyegek tisztítása. Üzletek: HossBík Lajos-utca 10. sz. Raiinczy-iitca 1?-. AtiHa-utcs Z. fe. ás K&gykáraly Srnbenyhitca ¥3. sz. Alapítva 1886-ban.
