Északkelet, 1911. augusztus (3. évfolyam, 153–177. szám)

1911-08-08 / 158. szám

Szatmárnémeti, 1911.

ÉSZAKKELET

2. oldai

Somiya^f Áruház i S|^Ha§jjf©ÍSÜ »Ip i? mm®.

ita Henrik/Pless Vilmos kalap gyárosok egyedüli lerakata, Bo/salinó és ngol kalap újdonságok, úri fehérneműik mérték szerint készíttetnek, óriási választék divat nyakkendőkben, angol bőr, és flór keztyuk, séta pálcák, harisnyák, bőr, szivar szivarka pénz és visít tárcák, síb. az előre haladt idény miatt Panama és nemez kalapok Vszálbtott árban. (Panama kalapok tisztítsa, gyorsan eszközöltetik). Női kézi táskák keztyilk harisnyák, fűzők, napernyők sapkák és minden divat újdonságba nagy választék.

Külön osztály hői Sinus. 'Pönt'yőraf’és joupotiokböt. ’;^

hogy nem lehet őket a vidékre csalogatni, hanem azért, mert a legtöbb ilyen állás any- nyit jövedelmez, hogy éhenhalásra sok, meg élhetésre pedig kevés. Hiszen csak nemrég dobta el életét ilyen körülmények között egy fialta] és tehetséges orvos, hogy névtelenül álljon azoknak a csendes vértanuknak a sorába, kik akaratlan előharcosai és egyben áldozatai a vajud kultúrának.

És amig igy pusztulnak azok, akiket gygyitani kellene és akiknek gyógyítani kellene: egyre kevesebb az, ami ptolja az elhaló élestct. a születő élet.

A magyar anyák, csak fagy szer szülnek egy esztendőben. Deák Ferenc híres mondása ez. Híres, de ma már nem való. A magyar a- nyák nem szülnek többé. Vagy, ha mégis: nem egyszer egy eszítendőben, hanem egyszer egész életünkben.

És ennek gazdasági okai vannak. Nem egyedül a szegénység, hanem főleg az a régi és kipróbált elv, hogy a kínálat emelkedése csökkenti annak értékét. Minél több munkás kéz, annál kevesebb a bér, ott, ahol nem a méjlltányosság, hanem a kapzsiság szabja meg A közigazgatásnak pedig ehhez az a köze, gése esefljén nagy szerepe, befolyása van. nál, kollektiv szerződések kötése és megsze- hogy kivált a mezőgazdasági foglalkozások- Hogy ezt a befolyást nem mindig a nép javára érvényesítik, azt felesleges mondanunk.

Aztán meg: ki neveli nálunk a »nemzet reménységeit?« Elkeseredett népíanitóök, tengődő családapák, akiknek minden egyébhez van hajlamuk és kedvük, de ahoz ritkán van és lehet, hogy odaadással és gonddal feleljenek meg nevelői kötelességüknek. Erre csak nyugalmas viszonyok közt élő ember képes. Egy mindenhez értő magyar állam- férfiú pedig csak nem régen ígért korbácsot a tanárságnak, mivel hogy enni kértek az ebadtták! És ugyanez az az ur követeli az állami közigazgajtást, ami már egymaga is elég arra, hogy ellenszenvessé tegye ezt az újból kisértő eszmét.

Megélésre és jóakartra van itt szükség, nem pedig hangzátosn jelszavakra.

Ma ritkán terem hadvezért vagy államférfiül az eke szarva. A régi rómaiak ugyan onnan szerezetek őket: nálunk azonban nem árjtana, ha némelyikét visszaküldenők melléje.

HOiilíüliüi lliSft.

(V.) Valahányszor katonai kérdések kerülnek tárgyalás alá, a napnál is világosabban az domborodik ki, hogy államiságunk a

| nagyhalt!ami ringaíódzásban merül ki. Min- i den, de minden azért történik náliunk, hogy | elmondhassuk: nagyhatalom vagyunk.

Vért, rnilliárdokaí azért dobunk a n agy I moioch mindig éhes gyomrába, hogy a nem- zélek tanácskozásában a mi szavunk, mint i Nagyhatalmi szó, hangzón el! Pedig mindenek vagyunk tekinthetők, csak épen nagyhatalomnak nem!

Iparunk semmi, gazdasági életünk pang, kereskedelmünk, a helyi szükségletek kielégítésére szorítkozik, a külföldön azt sem tudják, hogy magyar van-e a földön, de hadseregünk az van, köljtünk rá annyit, mint arány lag egyetlen állam sem.

Iskoláink nincsenek, ezer és ezer község iskola, pap, tanitó nélkül, a nemzet napszámosai nyomorognak, a kivándorlás hatalmas arányokat ölt, pang mindén, de azért nagyhatalom vagyunk.

Műveltség dolgában, szemben nyugattal úgy vagyunk, hogy nem szabad róla beszélni sern, ha nem akarunk elpirulni. Ma is előfejtük csiszolatlanok, tudatlanok tudatlanok vagyunk, de azért verhetjük a mellünket, hisz nagyhatalom vagyunk, milliárdokat költünk hadi célokra, miiliárdo- kat. áldozunk harci játékokra katonai parádékra, nagy gyakorlatokra stb. stb., de nincs, pénzünk az állami alkalmazottak nyomorult

úgy játszik a rajta himbálózó hajókkal, kompokkal, csolnakokkal.

A vizet imádta ,s, a viz emelte diadalra. Kint ült a folyó partján. Elmélázva bámulta a vizet. Hallgatta a pihenni térő halászok, halászíeáriyok enekét. Lelke megremegett. Távolról, az ég pereméről reá mosolygott a vízre a hold. S ő nézte a tányérját. Mint szerelmes ifjú irnádottja arcát.

Lelke mámorban úszott. Nem vette észre, mint emelkedik körülötte a. viz. Nem látta, miként szakítja, ketté a gátat a Tisza. Mint emelkedik mindig magasabbra. Előbt} csak la part aljáig. Majd a füzes bokrait ölelte át. Szerelmesen, mint ifjú apátját.'

Vgtj talán látta ds eZt. De-még jobban mámorba ejtette. Megperrdiilt lelkének lantján

«8» totfiM .tói«« a ts hót »Bvpud-B’/pirs« A viz emelkedett. Ő pedig ott állt az á- rajdó fok|p közepén.;i Lábét már mosták a habok. Tűzben égő*arcáról lassan folyt a verejték. A éjszakában,

amelyet.J* víz" mnwnfáDü erősKodft'cl^ogá# ^'^flabbl^éf^tt WMhdäß

gása, tárfólí ’éVfezfitááffáÖök Hállát§zoitáfci!í!SÉS'

e félelmesen nagyszerű természeti panoráma 'közepén ott állt a költő s irt. Irt mindaddig, amig a növekvő ár ki nem mosta alól? a talajt.

Kupolás, bolthajtásos teremben, puha, selymes párnák között tért magához. Jóságos arcok tnosolyogftak bágyadt arcába s gyöngéd puha kiezek törölték le a láz okozta verítéket. Aggódó tekintetek lesték a mozdulatát s ha néha-néha egy pillantást vetett az ágya mellé, tekintete egy szépen viruló, bájos leányarc zavart tekintetével találkozott.

Ott volt az évszázados grófi palotában. Amelyet régi, ismeretlen időkből származó fák vettek körül. Reá* hajlottak koronájukal a kastély tetőzetére.

Szép, hangulatos estéken lágyan suttogtak, elmúlt időkről, soh vissza nem térő korszakról.

.. -.-v Mikor leverte a viz, az arra csolnakázó

• -ö-; A Vt. í<

üradálTtti emberek n^n|etté,k 'rnég.'; Báljában görcsösen szoro'rtga^ott égy papirosszeletet, jobb kezének újai - között1'pociid ce.mzát tar- flott. Felvitték a kastélyba. Megfosztották a papirostól s hozzá fogtak a mentéshez. Az

öreg gróf, a nagy műkincs, régiséggyűjtő, ré- giségbuvár addig elolvasta a papirosra ve- Htett verset.. Egy kissé elcsudálkozott, majd kiadja a rendeletét, hogy az ifjút a leggondosabb ápolás alá kell venni.

Mikor magához tért az ifjú, hagyta, hogy pihenjen. Csak azután kereste fel. Csak azután tudakozódott ki léte írtől.

— Onnan kerültem a fali ból. Nincs senkim, csak egy öreg néném. Onnan jártam ki a vizre. Bámulni az egymást ölelő, egymást dobáló hullámokat. Nézni a természet csodás panorámáját, gyönyörködni a halak játékában, a viz csobogásában, ellesni a folyók a nádasok, füzesek titkát.

Láza volt s egy kissé elméit.

Gondos ápolásban részesítették s mikor felépült pártfogója segítségével felkerült az Élet nyüzsgő forgatagába. Felkerült Pestre, egy csomó iró, egy csomó, semmit iró ember közé. 4 •- J, & I, I

Felismerték tehetseget s nyitva aj.lt előtte I az üt; áz éfVénpesŰléshez.

; Eddig , még .alig élt. iMÖstríkerült ki a ÜUlájdonképeni életbe. Egy néki meg ísrtie-