Északkelet, 1911. július (3. évfolyam, 127–152. szám)
1911-07-01 / 127. szám
'S Előfizetési árak / Ili. évfolyam I27-ik szám. Szatmárnémeti, Í9H. tuhus í Szombat [KAI NA PI LA! UiilJíA l iLCi? | HeigjPn: Egész évre: 12 K. Vidéken: 16 K. Egy szám ára: 4 fillér. Szerkesztősig és kiadóhivatal: | Mindennemű dijak a kiadóhivatalba küldendők Északkeleti Köngvnyositia Szatmár-Németi 1 Nyílttér sora 20 fillér. Kazinczu-u. 18. Telefon-szám: 284. Hirdetések a legjutányosabb árért közöltéinek Megint baj van. A magyar ugar megint fukar lesz, sovány kalászokat ringat keblén. Alig egy-egy esztendő kivételével ugyanaz a nóta mindig aratás idején. Hogy is vagyunk hát ? Közeledünk, veszedelmesen közeledünk a romlás, az országos csőd felé. Évről-évre tűrhetetlenebbek a viszonyok, naprot-r.aprg rosszaidnak az állapotok. Szinte minuciózus pontossággal állapítható meg az ország köz- gazdasági életének rohamos összeomlása. Betegség, gyötrő láz mindenhol, ahová nézünk, ahova tapintunk. Valami véghetetien kin jajszava lendül át a magyar levegőn a fülükbe, valami az utolsó erőfeszítés vergődésébe, valami keserű, megdöbbentő átkozódás. S mintha nem érezné, nem hallaná ezt sem azok közül, akiknek a vihartépett vitorlái u magyar gályát diadalmas erővel kellene vinniök a kultúra révje felé. Mintha senki sem érezné, hogy az erekben egyre lassúbb, tétovázóbb a verejték iramoaása! A nagy politika apró berkeiben immár jó néhány évtizede alig történnek egyéb dolgok, mint kicsinyes házi zsüríolűdések, szerelmi duzzo- | gások. Hiszen mind szép, érdekes do- |iog, idegizgató és vérbizsergeíő, változatos játék lehet ez, de nem nekünk a koldus-tarisnyáju magyar nemzetnek való. Minket nem indítanak j meg ezek, mert mi betegek vagyunk, í ijesztő módon fogyatékán van a ke- : nyerünk, mi éhezünk, mind többen éhezünk. " ~ Egyedüli kenyérado foglalkozásunk a mezőgazdálkodás. Ennek is : maradt, elavult a rendszere, mely — j bátran kimondhatjuk — tisztára a föld, a természet jóakaratára spekulál. [ S az idén közős anyánk, a jó magyar i főid is rosszkedvű. Hol lesznek a dus- kalászu, kövér, büszke rónák? Amint I majd odasuhan a kasza a kalasz tövéhez, bizony bágyadt lesz a leomló ' buzaszálak zizegése. Megállhatunk majd a sovány bu- i zakeresztek között s egy kissé gondolkozhatunk. Mi lesz ebből a szerencsétlen országból, na továbbra is a régi gazdasági poliiikát folytatjuk? Mi lesz velünk, ha továbbra is megátal- !kodottan, szinte végzetszerűen a régi gazdasági rendszerhez ragaszkodunk? A mezőgazdasági és ipari termelésnek egyöntetű, minden irányú fejlesztésén dolgozik minden kultur- állam s mi meg ott állunk a magunk érőiéiért, kiócskult mezőgazdálkodásunkkal a világállamok között, tehetetlenül, üres marokkal, üres hombárral. Amit a magyar eke termel a magyar földből, azt megeszi Ausztria csaknem ingyen s amit az osztrák ipar produkál, niegvesszü;; mi méregdrágán, mert kellett nekünk — s ki tudja; még meddig kell! — a közös vámterület, mert szegények, koldusok akarunk lenni. Es ez így megy már hosszú évtizedek óta! Álmodozunk erős, izmos, kultur Magyarországról és nem akarjuk megérteni, hogy ehhez egyetlen ut; az erős, modern gazdasági élet melynek bel- teljes, korszerű a mezőgazdasága, fejlődött, versenyképes az ipari termelése, eleven, körültekintő a kereskedelme. Nem akarjuk megérteni, hogy ez az egyedüli ut, melyen haladva, a kulturállamokkai lépést tarthatunk, vagy legalább is közvetlen nyomukban mehetünk. Az egyetlen csapás, mely elvezet oda, ahol nem kell töprengenünk ; vájjon meg lesz-e a betévő falatunk ? Ahol nem kell mindent az üül olcsói akap ne mulassza el szükségletét nálam beszerezni, mert üzletáthelyezés miatt, dúsan felszerelt raktáromat mélyen leszállított árakban árusi- vásárolni} tóm. Dús választék ing, kalap, nyakkendőkben. Deák-tér 7 szám. (Halmi ház.) SEiliL iá,S Wt Jf[ Jft nr^
