Északkelet, 1911. május (3. évfolyam, 79–103. szám)
1911-05-25 / 99. szám
Szatmárnémeti, h, III. évfolyam. 99-ik szám .1^,1 us 25. _T__„_____'isi Csütörtök. F ÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. Előfizetési árak: Szerkesztőség és kiadóhivatal: .Mindennemű dijak a kiadóhivatalba küidemíök" Helyben: Egész évre: 12 K. Vidéken: 16 K. Északkeleti Könyvnyomoa Szatmár-Németi Nyilttér sora 20 fillér. Egy szám ára: 4 fillér. Kazinczy-u. 18. Teieíon-szám: 284. Hirdetések a legjutányosabb árért közöltéinek Hódéra reform a ház elölt. (V.) Végre valahára előttünk a véderő javaslat. Első olvasásra megállapítható az. hogy a fekete-sárga füzetek mindent tartalmaznak, csak azt nem, amit igéitek s amit mi az ígérgetések után joggal vártunk. E javaslattal a kívánságok nem leitek kisebbek, a becstelenségek nem szűntek meg! Aiapelvek : német nyelv a perrendtartásban, borzalmas vér és pénzáldozat az óriási létszámemelésben s a honvédség külön szervezésének elsikkaszt ása. A véderő reform 3 részből áll: 1) per- rendtartás, 2) véderőjavaslat és 3) az uj honvéd! törvény. A katonai perrendtartás Mária Terézia óta inkvizitórius, írásbeli, titkos és épen ezért igazságtalan volt. Ezen most némi üdvös változtatások történtek ugyan, a szellem a- j zönban marad a régi. ,A tárgyalás nyilvános és szóbeli lesz ugyan, azonban nincs megállapítva, a javaslatban a legfőbb bíróság székhelye, ami által a javaslat sérti az 1867. XII. t.-cikket, mert hiszen a Xbiróságok székhelyének megállapítása aX p8ariament joga, a királynak, kinek Xez a joga a javaslat szerint fenntartatott, ehez semmi Xköze. — A bírákat a király: Xnevezi ki de agyonhallgatja a javaslat azt, hogy kinek az előterjesztésére, tehát a kinevezés nyilván a közös hadügyminiszter előterjesztésére fog történni. Nincsen kimondva a javaslatban, hogy milyen a védők nyelve, azaz fakultatívvá van téve, tehát a nemzetiségi fiskálisok saját a- nyanyelvükön is gyakorojhatják a védői tisztet. A tárgyalási nyelv csak akkor magyar, ha a vádlott csak magyarul tud, vagy ha se magyarul, se a szolgálati (tehát német) nyelven j nem tud, ellenben, ha a szolgálati nyelven tud akkor a tárgyalás nyelve német. A ma- j gyár nyelv tehát csak akkor fog érvényesülni, í ha majd a katonai biróság azt állapítja meg, hogy a vádlott nem ismeri a szolgálati nyelvet. Ez a kitétel egyszerűen elsikkasztása a magyar nyelvnek egyrészről azért, mert a ka- | tonai biróság mindenkiről azt fogja megálla- I pitani, hogy tudja a szolgálati nyelvet, másrészről azért, mert a vádlott félve a jog következményektől, az utólagos bánásmódtól, egyszerűen lefogja tagadni azt, hogy nem ismeri a szolgálati nyelvet. A véderőjavaslat az ujonclétszámot a i közös hadseregnél 51.500 fővel, amiből Ma- í gyarországra esik 22.038, a honvédséget tí- i zenkétezer ötszáz fővel emeii. A nagyhatalmi hóbort tehát évenként 36.611 főnyi munkást fog elvonni’ Ami már most az uj honvédtörvényt illeti, a vezér elv az, hogy a honvédség egységessé tétessék a közös hadsereggel. Ez az egységessé tétel pedig végeredményében azonos azzal, hogy a magy. kir. honvédséget A hoHobágyi csáriában. Irta: Móricz Pál. 1876-ban még igazán .puszta vbit a nagy Hortobágy. A Kunság, Hajdúság, Heves, Borsod, Szabolcs és a debreceni Hortobágy rétjei, hátas legelői pásztor cserényektől, karámoktól voltak népesek. Nemcsak a Med- gyes, Kettős, Tolvajos, Kishortobágy, Nagy- hortobágy csárdákban, hanem a falusi urihá- zaknál, pusztai ispánlakásokban is szívesen fogadták az olyan gavalléros szegénylegényt, mint Sós Pista. Mert onnét ész nélkül takarodtak a kapcabetyárok. Egy fia malac sem veszhetett el. Bezzeg, aki orrolt Sós Pista: hét pandúr sem őrizte meg meg a lovát, pedig Sós Pista sohasem járt nagy bandával. Legszívesebben egyedül csapásolta a pusztát, azt tartotta a cimborákról, hogy: — Nem valók azok tisztességes társa- j ságba! Sós Pista, ez a szép szál szegény legény nem vált ki az úri társaságból sem. Kedves viselkedésű, értelmes pusztai lakos volt, akitől még káromló szót sem hallott soha Dely Mátyás, ezidőtájt Debrecen városnak hortobágyi állatorvosa. Delly a pusztabiróval, meg két lovascsősszel lakott odakint a város tanyáján s jó békesség okáért ők bizony elfogadták éjszakai szállásra a hires szolgalegényt és a városi állatorvos akárhányszor egy szobában aludt a futóbetyárral; ilyenkor tapasztalta Dely Mátyás, hogy a puszták szilaj fia estve is, reggel is mindig buzgón1 imádkozott. November hónap utolján már korán esteiedig. 1876. őszén is tartott vörös, dérlepte, bús volt a novemberi alkonyat. Magános lovas ember duródik ki a pusztából. Delly ál- j latorvos a ház elöl fürkészte az érkezőt. Sós Pista volt s mikor pejlováról lepattant: Dicsértessék ! köszönt a betyár.- Mindörökké! — felelte az állatorvos. |— No, mi járatban vagy? — Régen nem láttam már a tekintetes urat . . . —> Isten hozott öcsém! — mondta Dely s miközben a kocsis elvezette a betyár lovát, befordultak a lakásba. — Uram, de most én leszek a gazda, — folytatta szavát Sós Pista. Még furcsa volna az, hé, nálam? Elmosolyodott a betyár. Már olyat ne képzeljen felőlem a tekintetes ur... A hortobágyi fogadóban értettem. Csendes borozgatásra, még csendesebb beszélgetésre jó szívvel látom. Dely Mátyás helyeslőén bólintott:-— Eb, aki bánja öcsém! Gyerünk! Az alkonyi szürkületben gyalogszerrel ne kivágtak a pusztának. Juszti kisasszony, a hortobágyi fogadós feketeszemü leánya örNagy panama valamint japán, risz, gyöngyszalma és giradi kalapküldemények érkeztek a — KARDOS-féle Divatudvarba. FELTŰNŐ OLCSÓ ÁRAK.
