Északkelet, 1911. április (3. évfolyam, 55–78. szám)
1911-04-06 / 59. szám
2. oldal. ÉSZAKKELET __ Szatmárnémeti, 1911. ÜÜ Somlyay próba-terme! Ujj forgácsom:. Nem tudjuk visszafojtani a gu- nyoros szatirázó nevetést, a mi tor- , kunkat szorongatja, midőn azt az iz- , gatott lótást-futást látjuk, amit most Khuen csinál. Olyanformán van, mint a cirkuszi bohóc, aki mindent elrendezett már a nagy bűvészkedéshez, birkózáshoz s mikor kilép a porondra, nincs ott a partnere. Magát csak nem verheti a földhöz! Berendezkedett ő is. Leakarta birkózni az osztrák partnereit, hogy ő külömb osztrák valamennyinél. Menni fog minden mint a karikacsapás. Lesz közös bank, (na eddig sikerült a játék) ujoncszállitás, j véderőreform. (Ez utóbbi szó magyarázatra szorul, a reform azt az ostyát jelenti, melybe egy csomó magyar fiút belegöngyölgetve a kétfejű sas két torkába dobnak). Most a legfőbb időben az összjáték megbomlik. Az osztrákok fenegyerekeskednek. Any- j nyira, hogy fel kellett oszlatni az osztrák parlamentet. Mi ebben a játékban csak agg királyunkat sajnáljuk. Hát csak nem engedik öreg napjaiban gyönyörködni népeinek egymással vetélkedő birkózó' alattvalói hűségében. A rebellis-ma-í gyarok lefeküdtek hűséges komondornak a Burg küszöbére s most a csehek miatt ált csehül a nagy össz- monarkia. Khuen ügye azonban éppen nem csehül áll. Kitűnt, hogy semmi sem sietős. A bankügy sem, a véderőjavaslat sem. És még valami kitűnt. Hogy az egész parlamenti bábszínházunk rugói ugyanott vannak, ahol az osztrák parlamenté. Ha valami nemzeti önérzetes hang rikolt bele a got- terhaltés összhangba, nyomban hazakergetik az egész nemes törvényhozó testületet, akár osztrák, akár magyar. Mindegy. De ezt már régen csiripelték a magyar verebek. * Megy a munka a parlamentben, megy mint a karikacsapás. Mindennap történik egy két felszólalás s minvezércikkében azt méltóztatik mondani, hogy nekünk olyan főgondnokra van szükségünk, aki talpra tudja állítani az anyagi tönk szélén álló egyházat. Engedje meg t. Szerkesztő ur, hogy erre az anyagi tönk kifejezésre megtegyem a következő észrevételeimet: Egyházi rendtartásunk szerint minden egyháznak, minden évben be keil terjeszteni a felsőbb egyházi hatóságokhoz évi költségvetését, számadását, évenként kiigazított Vagyonkimutatását. A szatmári egyház 1911 évi Vagyonkönyvében ki van mutatva, hogy az egyház vagyona : épületekben 655412 kor. Földbirtokban 101 ezer kor. Tőkepénzben 73645 kor. Az 1911 évi költségelőirányzat szerint mutatkozik 1085 kor. 62. f. pénzmaradvány. Az 1910 évi- pénztári szám adás 501 kor 94 f. maradvánnyal zárult. Jelzálog kölesöne az egyháznak 204410 kor 67 f, (Ez összeg azonban nem áll fenn egészben, mert az évi törlesztések már apasztották). A teherrel szemben áll tehát 830057 kor. vagyon. Ezeket az adatokat .módjában áll ; bármely egyháztagnak megtekinteni a lelkészi hivatalnál, — ezeket évenként a felsőbb hatóságok felülvizsgálják s külön határozattal ellátják, a netaláni tévedéseket helyre igazítják. Magának az egyháznak van rendes számjvevője számvizsgáló bizottsága, ezek a felül- vizgált adatokat a presbytérium elé terjesztik, innen megy aztán az egyházmegye elé. Ennyi sok fórum előtt fordulván meg a szatmári egyház vagyoni kezelése, eddig még soha, sehol nem tnonta senki, hogy ez az egyház az anyagi tönk szélén áll. S ha valakinek az egyház anyagi ügyei iránt kételyei vannak, szíveskedjék hozzám elfáradni, igen szívesen szolgálok ösz- szes adatainkkal, melyekből világosan meg fog győződni, hogy a szatmári egyház — hála Istennek — nem álla tönk szélén. Nagyobb világosság kedvéért mél- tóztassék megengedni, hogy közöljem még a következő adatokat: a szatmári Jennap fordul kettőt-hármat az állami láztartás szekerének kereke. Igaz, logy egy helyben forog, mert hiszen i költségvetés rovatai és címei 10 év ilatt nem változtak. Sajátságos beosz- :ás mellett megy a munka ! Egy „el- ogadom“, egy „nem fogadom el“ :elszólalás. Érdekes Szuhányi Ferenc' lonatyánk szűz beszéde. Mit csinál- latott volna mást, mint botjával nagyot ütött a sajtó fejére ! Szinte to- porzékolt a dühtől azért, hogy hogy merte a sajtó kiírni azt, hogy az ökö- ritói pénz még mindig másutt van, csak ott nincs, ahol annak már régen kellett volna lennie?! Neki ment a sajtónak azért, mert a sajtó (s még hozzá a munkapárt félhivatalosa) kikapta a sült gesztenyét azok részére, akiknek azt az egész világ sütötte. Vájjon ha a sajtó a leplet fel nem rántotta volna, az ököritóiak megkapták volna-e már pénzüket ? Nem ! Miért kell tehát akkor bántani a sajtot?! A képviselő ur talán tévedett?! Azokat akarta talán bántani, a kiknek mulasztása folytán nem kapták meg az ököritóiak a pénzt. Levél a Szerkesztőhöz. Az alábbi levelet vettük. Szívesen adjuk közre azért is, mert mi magunk is a lehető legnagyobb örömmel látjuk azt, hogy féltve szeretett egyházunk anyagi ügye nem áll olyan rossz lábon, mint azt egyesek mondják. Csak fejlődjön és erősödjön is szeretett protestáns egyházunk, mert a protestáns egyházak sorsában van megpecsételve hazánk szabadsága és függetlensége! Szerkesztő. Tekintetes Szerkesztő ur! Az „Északkelet“ napilap tegnapelőtti számában „Főgondnok választás“ c. a l/PUlTO*»“ Első szatmári általános „Hull!IHU kereskedelmi tudakozó intézet. Petőfi-u. 17. sz. Telefon-sz.: 310. Már nem uj vállalat, amennyiben széleskörű összeköttetései révén nyolc megyéből a kereskedők és iparosok hitelképessége és vagyoni állapota felől azonnali informa- tiókkal is szolgálhat. — Ne tessék tehát addig üzletet kötni, mig az informatiót nem szerzi be.
