Északkelet, 1911. április (3. évfolyam, 55–78. szám)
1911-04-06 / 59. szám
Szatmárnémeti, 1911. ÉSZAKKELET 4. oldal. Keztyti occassio már megkezdődött Hercz Sándor keztyüs üzletében Szatmár, Deák-tér 2. sz. alatt (városház mellett) és tart április 15-ig. Női- és férfi bőrkeztyü minden színben párja csak 80 kr. ségéből és ha örökre nem is, de legalább hosszú időre emlékezetessé tenné a távozó művész előtt. A VÁROS. A vízvezetéki bizottság ülése. A csatornázási és vízvezetéki bizottság ülésezett tegnap délután 4 órakor. A bizottság egyhangú határozottal abban állapodott meg, hogy a csatornázás és vízmüvek építésére és az igazgatói állásra Kovács István mérnököt ajánlja a közgyűlésnek, mely állást nevezett 1912. jan. 1-én, sőt ha lehet, előbb foglalná el. A tervek és költségvetés átdolgozása és a kiírási művelet előkészítésére' Zarka Elemér műszaki tanácsost javasolja, akit választás kizárásával, bizalmas meghívás utján bíznának meg. A bizottság legközelebbi teendőnek a próba kutak fúrását tartja, mely műveletekhez a város a nevezett 2 szakértőt hívná meg. HÍREK. A tavasz és járulékai. „Itt a tavasz!“ — sóhajtják a férjek kórusban, mikor meglátják a kirakatokban díszelgő, legújabb di- vatu, harmadfél méter szélességű kalapokat és lehetetlen fantáziával kigondolt kosztümöket! Ift a tavasz! Közeleg a május első, amikor megkezdődnek az ilyenfajta beszélgetések: Feleség: Kell két tavaszi kalap, 60 forint. Egy tavaszi kosztüm, 80 forint. Három tavaszi cipő, 35 forint, satöbbi! Adj 300 forintot! Férj: Kalap 60. Kosztüm 80, cipő 35. Az 175. Mire neked 300? Feleség: De azt is mondtam, satöbbi! A satöbbi az 125 forint! Hja, itt a tavasz! Férj: (keservesen) Jó hogy tavaszi zsebkendők nem kellenek! Feleség: Jó hogy mondod! A zsebkendőről jut eszembe! Tavaszi alsó szoknya is kell / Az 30. Adj 400-at! Férj (kétségbe esve): Tavaszi alsó 30, meg 300 az 330. Mire neked 400. i Feleség: Mert tavaszi felső szoknya is kell! Adj 450-et. Férj (ordítva): Az előbb 400 kellett. Mire 450? Feleség (szelíden): Mert az előbb csak egy szoknya kellett, most már kettő kell. Férj (gúnyosan): Nem jó volna, ha egyszerre 500-at adnék ? Feleség (ártatlanul): Nem. Mert 600 kell. Férj (erre szó nélkül megőszül) stb. . Aztán jön a veszekedés, (sőt néhol a verekedés), a harag, a: bánom hogy hozzád mentem, a: bolond voltam amikor elvettelek, és végül az elválás. S mindez azért, mert itt a tavasz és itt a tavaszi divat! Mi is hát a divat ? A divat: a kor szellemének, a külső ruházattal való harmóniája. így mondanák ezt a divat szalonokban. Pedig ez tévedés ! A divat az, hogy X.-nének is olyan kell, mint amilyen Z-nének van. Mert ha X-nének nincs olyan, mint amilyen Z-nének van, akkor X-né megpukkan és X-nek azért kell százakat fizetni, hogy X-né (b. neje), meg ne pukkanjon! Mert értsük meg egymást. X-né (értvén alatta a gyöngébb nem legnagyobb részét), nem azért öltözik a divat szerint, hogy a divat szerint öltözzön, hanem mert Z-né is úgy öltözik. Szóval a hölgyek egymás kedvéért, — de még inkább egymás bosszantására öltöznek a divat szerint. És kik csinálják ezt a divatot ? Természetesen a szabók, mert hisz esak nekik van abból hasznuk, hogy X-né nem viselheti a tavalyi kosztümöt, mert az 3 ujjal rövidebb, mint a most divatozó kosztüm, amely természetesen 3 ujjal hosszabb. Ezért a 3 ujjnyi differenciáért kell X-nek százakat kidobni, — neki pedig kilóg a nyelve a szájából, — a térde a nadrágjából, hogy megkeresse a tavaszi divatra valót, mert ha ez nincs meg, akkor jön a: bánom, hogy hozzád mentem. De hát hiába cikkezünk mi ez ellen! X-né csak kéri tovább is a 300-at mikor jön a tavasz és X csak kifizeti a 400-at, mert X-né tulajdonképen 500-at akart kérni! így volt ez mindig! így van ez ma! így lesz ezután is ! Nem segít már ezen Apponyi sem, pedig ő róla azt mondják, hogy okos ember! Vajthó Lajos. Naptár. Április 17. A vas- és fémmunkások táncvigalma a Pannóniában. Április 29. A „Kölcsey Önképzőkör“ ünnepélye a ref. főgimn. tornacsarnokában. Amig a templom fölépül. . . Stern József szatmári kereskedőnek, a Petőfi-utcai épülő izr. templom udvarán levő boltjából nagy mennyiségű edény tűnt el. Az esetet feljelentette a rendőségen s kiderítette, hogy a tettesek Stanczel János, Páter Antal és Kapcsos János, az izraelita templomnál dolgozó munkások, akik tettüket beismerték. Kellemes vevő. Kaufmann Dávid, Attila-utcai kereskedő üzletébe beállított Joó Róza eselédleány vásárlás ürügye alatt, s 15 darab szappant s más ilynemű közhasznú cselekedetét észrevétlenül elsajátította. Az egyik segéd azonkan távozásakor figyelmes lett a leány zsebéből kikandikáló szappanokra s lefülelte. Az ellopot tárgyakat megtalálták nála, de azért tettét tagadja. Kabátot — fogért. Szomju Ida cseléd lakásáról Dobrai Mária ellopott egy 15 korona értékű kabátot, de nem lévén az ilyetén dolgokban járatos — rajta vesztett s a kabátot elvették tőle. Azzal védekezett, hogy ő Szomju Idával elszámolási viszonyban áll, mert Szomju eltörte neki egyszer a müfogait. Ezért 5 korona kártérítést követelt, majd leengedte ezen követelését méltányos- sági tekintetekből 2 koronára. Mivel azonban ezt sem tudta megkapni, kénytelen volt adósának őrizetlen kabátját pártfogás alá venni. Jég a vidéken. Zilahon és környékén — mint tudósítónk irja — tegnap délután mintegy három óra hosszat galambtojás nagyságú jég esett. A veszedelmes jégeső több ember fejét betörte. A pörös Monna Vanna. A Monna Vanna szerzője, Maurice Maeterlinck pert
