Északkelet, 1911. április (3. évfolyam, 55–78. szám)

1911-04-02 / 56. szám

Szatmárnémeti, 1911. ÉSZAKKELET 5. oldal hát menni, vagy jobban mondva — úszni a kivándorlás szerződéssel meg- reparált hajója ? Hát kérem — a leg­kedvezőbb auspiciumokkal: egy kiván­dorló biztos atyai oltalma alatt, a ki az indulás pillanatában rázendít és rázendittet a — Hymnuszra. így csi­nálta ezt már a mi kedves emlékű Kárpátia gőzösünk is, a melyik vihar­álló bordái közé vett ezerkétszáz ve­gyes magyart (volt benne nem faj­magyar is!) s szerdán d. u. 4 órakor hatalmas dohogással és a Hymnusz hangjaival — elúszott a Kvarnero kék vizéről a szabad Amerika szabad vizei felé. A krónikái hűség követeli, hogy a Himnusz éneklésének körülményei­ről 'is megemlékezzünk. Hát az bizony megható lehetett. A kapitány felvonatja a horgonyokat s a kivándorlás kor­mánybiztosa ihletett arccal int egy karmesteri pálcával cum gebétet —a Hymnuszra. Erre ezerkétszáz edzett torok érce csendíti rá — Isten, áldd meg a magyart! Erre nem lehet meghatottság nél­kül gondolni. Csakhogy ez a meg­hatottság keserű kacagásba gunyosodik ei. Hát igy fogunk már ezentúl pusz­tulni, veszni? Szépen temetési pom­pával, Himnusszal? Kivándorlási biz­tosok nemzeti kokárdáival ? ... A kit az élet, a durva, kegyetlen élet üldöz, a ki kenyeret keresni ha­záján túlra indul, nem kortes-vacsora utáni derűvel nézi az az eget, nem kell annak Himnusz. S a ki a szózat­ból elfeledte e felséges sort: „Áldjon, vagy verjen sors keze, Itt élned hal­nod kell.“ az ne nyissa a száját Him­nuszra, hagyja nekünk, az itt élni halni akaróknak! . . . A nemes, puritán lelkek tiltakoz­nak a temetési pompa ellen: nem kell nekik hazug kegyelet. Meghalniok is jobban esik őszintén. Hát ti szegény földönfutó, vizen utazó gyász magyar­jaink, ha meghaltok a számunkra s ennek a gyengén szaporodó hazának a számára, ne tépjétek a lelkünket hamis honfiúi pátoszokkal. Temetkez­zetek csendben, minden teketória nélkül! Szerkesztőségi hir. Dr. Biky Andor főmunkatársunk a mai nappal, lapunk szer­kesztőségéből másnemű elfoglaltsága miatt kilépett. Helyét Vajtlió Lajos foglalta el, aki közönségünk előtt ügyes versei, fordításai s tárcái révén már ismeretes. — Egyben öröm­mel registráljuk, sikerült lapunk részére Du- szik Lajos kiváló journalistát is megnyerni. Reméljük, hogy igy megerősödve, fokozott erővel tudjuk szolgálni azt az eszmét, mely­nek szolgálatára vállalkoztunk. Uj lap városunkban. Fiatal, agilis lelkészünk, dr. Kováts István „Egyházi híradó“ cim alatt, minden hó 1-én megje­lenő egyházi lapot indított. A lap első száma ma jelent meg. Célja: az egyház dolgaival behatóan foglalkozni, a nagy közönséggel megismertetni az egyház szükségleteit s a bajok elien orvoslást keresni. Örömmel üd­vözöljük az uj lapot s annak szerkesztőjét: dr. Kováts Istvánt. Változás a „Szamos“ szerkesztősé­gében. Seress Imre, a „Szamos“ c. laptár­sunk főszerkesztője elhagyta a lap kötelékét s helyébe dr. Schik Elemér ügyvéd lépett. Korai fürdés. Deutsch Samu kenyér­sütőmester kocsisa megakarta füröszteni lo­vait a Szamosban. Bele hajtott hát szeke­restől, lovastól a mély vízbe, — az ár el­ragadta s csak az elősiető emberek mentet­ték meg a kocsist a vizbefulástól. Követelés behajtása bírói közbe­jött nélkül. Különös módon akarta behaj­tani követelését Vajovits Zsigmond Farkas Lajoson, a Hazai biztositó társaság ügynö­kén. Mig Farkas nem volt otthon, elemelte áz előszobából perzsagaiiéros téli kabátját. Mikor elfogták azzal védekezett, hogy Far­kas tartozik neki 21 koronával s mivel ezt nem akarja megadni, ő ilyen utón elégítette ki magát. Hozzátette egyúttal azt is, hogy a kabátot nem adja vissza. A csendőrség azonban nem respektálta Vajovits ezen ki­jelentését, — a kabátot visszaszerezte s át­adta jogos tulajdonosának. Söröspohár, mint argumentum. A Hungária kávéház főpincére, Baranyi István összeszólalkozott Stefercsek József kisegítő pincérrel s ki akarta a kávéházból dobni. Stefercsek váltig azt magyarázta, hogy neki joga van ott tartózkodni, mert ő vagy pin­cér vagy nem pincér. Ha pincér, akkor neki ott van a helye, ha pedig nem pincér akkor vendég s akkor is ott a helye. Baranyi azonban tovább is csak tuszkolta ki a la­mentáló pincért, mire az, — kifogyván az argumentumokból, — egy sörösfiaskót vá­gott a főpincér fejéhez s azon 20 napon belül gyógyuló sebet ejtett. A harcias Ste­fercsek ellen megindították az eljárást. Egy 10 koronás körforgása. Lukács Györgyné napszámos asszony panaszt emelt a csendőrségnél, hogy egy 10 koronás aranya, amit favágásért kapott, eltűnt a fiókjából. A csendőrség kinyomozta, hogy a pénzt Bántó Márton 8 éves fia lopta el. A gyerek golyót akart a pénzen vásárolni, de útközben elvesztette. Egy ott játszadozó 6 éves kisfiú, Matolcsi István megtalálta s át adta nővérének, a 11 éves Sárának. Meg­látta azt a Sára legjobb barátnője, a 10 éves Nagy Mária, aki ép a templomból jött haza s úgy látszik, nem igen volt áthatva az ott hallott szentigéktől, mert rátámadt barátnőjére s a pénzt elvette tőle és oda­adta anyjának, Nagy Károlynénak, aki nem lévén tisztában a tulajdonjog fogalmával, a pénzt sajátjának vélelmezte. A hatóság azon­ban máskép fogta fel a dolgot s a sokat vándorolt 10 koronát visszaadta Lukács Györgynének. Elveszett egy deres szőrű két éves kanca csikó Jánkrói. A becsületes megtaláló szíveskedjék tudatni a tulajdonost. Fárad­ságának költsége megtérül. Nagy Antal gaz­dálkodó Jánk. Vásár. A kereskedelemügyi m. kir. miniszter megengedte, hogy a Szatmárvár- megye területéhez tartozó Kővárhosszufalu községben az 1911. febr. 17-re esett, de el­maradt országosvásár helyett 1911. ápr. 21- ikén pótkirakadó vásár tarttassék. Letartóztatott szülésznő. Márc. 31.-én „Borzalmas gyer- mekgyilkosság“ címmel megírtuk, hogy Rápolti Eszter, 17 éves csengeruj falusi leány, miként tette el láb alól a sze­relem gyümölcsét. A bűncselekmény onnan derült ki, hogy a kis fiúgyer­mek hulláját egy kutya kaparta ki a földből. Mikor ezt észrevették, a hul­lának feje és lába hiánzott már. A lányhoz csupán Danka János 20 éves csengerujíalusi legény járo- gatott s igy ezen a nyomon indult meg a vizsgálat. A nyomozás folytán kiderült, hogy a terhes állapotban levő lány felkereste Csengerben Kacz Fáni, 30 éves oki. szülésznőt, aki 10 koronáért elvállalta a műtétet. A lányt a díványra fektette s egy görbe vas­sal a méhébe szúrt. A gyermek né­hány nap múlva megszületett. A szülésznő kérte a műtét diját, — a kikötött 10 koronát, — de mivel a iáuynál csak 5 korona volt, ezt át­adta s megígérte, hogy tojást is fog neki hozni. Ép az ígért tojásokat vitte a lány a szülésznőhöz, mikor a csendőrök megfigyelték, s a tojást a görbe vas­sal, — mint bűnjeleket, — elkobozták. A porcsalmai őrs a mai napon letartóztatta a bűnös szülésznőt s be­kísérte az ügyészség fogházába. Keztyti occassio már megkezdődött Hercz Sándor keztyüs üzletében Szatmár, Deák-tér 2. sz. alatt (városház mellett) és tart április 15-ig. Női- és férfi bőrkeztyu minden színben párja csak 80 kr.

Next

/
Oldalképek
Tartalom