Északkelet, 1911. március (3. évfolyam, 29–54. szám)
1911-03-15 / 41. szám
Szatmárnémeti, 1911. március 15. Szerda. 3 \ t.x FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. SZATMÁRVÁRMEGYE ÉS SZATMÁR VÁROS FÜGGETLENSÉGI PÁRTJAINAK HIVATALOS LAPJA. Előfizetési árak: Helyben: Egész évre 12 K, fél évre 6 K, n egyed évre 3 K Vidéken: „ „ 16 „ „ „ 8 „ „ * 4 „ Egy szám ára 4 fillér. Mindennemű dijak e lap kiadóhivatalába küldendők. Felelős szerkesztő : Dr. V E R É C Z Y ERNŐ. Főmunkatársak: Dr. BARTHA JÓZSEF. Dr. BIKY ANDOR. Laptulajdonos és kiadó : az ÉSZAKKELETI KÖNYVNYOMDA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár-Németi, Kazinczy-u. 18. (Zárdával szemben). Telefon-sz.: 284. Nyilttér sora 20 fillér. Hirdetések a legjutányosabb árért közöltéinek. Irta: szikla. Ismét itt vagy te meghalni nem tudó, kisérteni járó, eltemetett élőhalott — 1848. Egy szám csupán és benne annyi dicsőség, annyi biztatás . . . Egy szám és benne annyi megrázó vád, olyan lélekdermesztő Ítélet. Ünnepiünk és ámítunk. Ártatlan gyermekifjak, szűzlelkü magyar ruhás leánykák nemzeti szinü kokárdával mellükön édes ügyetlenséggel, iskolai pózzal — de hamisítatlan, ártatlan lelkesedéssel beszélnek, szavalnak. Kipirul az arcuk, tűz villog a szemükben. Talán a régi márciusi tűz... Higyjük, hogy az. Legalább a gyermekek szemében visszacsillog a nagy magyar-pünkösdi kettős lángnyelv. Ez az ünnep — igy külsüleg — olyan megható impozáns. Ünnepel az egész magyar nemzet. Hazafias vacsorák gőze reszket ma Magyarország felett... Dörgő szónoklatok mondják el újra a nagy — „esküszünk“-et. Március Idusa igy elég szép, elég nagyszerű. Az ünnepi görögtüz világításában meglehetünk elégedve önmagunkkal. Nincs itt egy hang sem, amelyik nem egy és ugyanabból a húrból rezdül ki — az ünnepi hazafiság eléggé elnyiszált megszakadozott, de annál rezgőbb húrjából. Pedig ma március 15.-ét ünnepelni okos nyilt szemmel és becsületes szívvel, igaz érzelemmel egyértelmű megszólaltatni a hazája sülye- désén kétségbeeső Jeremiás siralmait, vagy a nagy római Cato számonkérő vádjait. Ünnepiünk márc. 15.-én, de nem azért, mert ennek a dátumnak messze nyúló jelentőségét belátni volna elég éles szemünk s azt az ujjmutatást, a mi ebben van, követni volna elég erőnk és bátorságunk, hanem mert — a gyermekeink ártatlan lelke kényszerít s mert a farizeusok szelleme megejtett: tudunk befelé is ámitani... Gyermekeinknek és egymásnak sem merjük elmondani a valót, ügy elvegyülnek az éljenző és poharakat ösz- szeverő naiv magyarok közé a hamis Judások, a népjogok esküdt ellenségei, a gondolatszabadság üldöző komisz- száriusai, a kivándorlás anyagának szerződés nélküli szállítói, a nép lelkének pórázon tartói, hogy ha végig suhanna ma a márciusi ifjak szelleme az ünneplő Magyarország felett, talán mennyköveket csapdosnának alá az ő szent emlékük leple alá bujt örök ellenségeik fejére. Mi volt 1848?.. . Ma már oly távol vagyunk nemcsak időben, de lélekben is tőle, hogy homályos szemünk igazi alakját csak valami elmosódott, hatarozatlan torzulásban látja s a hazug frázisoktól megroníott halló érzékünk nem ismeri fel a belőle kicsendülő igét. Mert 1848 előjátéka volt évszázadok történelmének. A néplélek tördelte le bilicseit, a nép- szabadság hatalmas gondolata gyújtotta meg a lelkeket, a nép üzent élet-halál harcot az őt járombafogó minden politikai, társadalmi és szellemi hatalomnak. A nép — minden hatalmi törekvés eme istenadta igavonó állata — megrázta izmos nyakát és felemelte fejét, felismerte, hogy neki is vannak saját céljai. Neki is van joga az élethez. Hát hiába „szépítik“ a pápaszemes hisztorikusok, hogy ez szabadság- harc volt, rövidlátás az. Március 15-e társadalmi forradalom volt. Eszméket vetett bele a társadalomba, amelyektől — mint uj bortól a régi tömlő — szakadozni recsegni kezdtek a régi társadalmi kaptárak. Aztán lett belőle szükségszerű kapcsolódás és kölcsönhatás után nemzeti önvédelmi harc. A szabadság belülről hatott: előbb az uj társadalmat teremtette meg, aztán indította meg a nemzeti szekeret előre, kifelé a mélyre vágott kátyúból. A fegyverre kényszeritették az újjászületett nemzetet. Az idő rohan, eltávolít a nagy márciustól; de nem a leikétől. Ez itt maradt. Az ágyuk, szuronyok és pénz hatalmával nem lehet ezt leigázni. Örök energia, örök eleven erő ez, mely itt forrong a lelkekben. Itt van a levegőben. Gonosz Judás-lelkek, gyönge ágép és beszélő-gép (grammophon) raktára Szatmáron Széchenyi- a gör. kath. templommal szemben. — Az Eufon tölcsérnélküli beszélőgépgyár kizárólagos egyedüli elárusítója Szatmár Nagykároly városa és vidékeire. — A világ legjobb gyártmányú varrógépeit kedvező részletfizetésre árusítom. Varrógéprész és különösen hanglemezekben a legnagyobb választék a legolcsóbb árak mellett. — A n. é. közönség szíves pártfogását kérve, mély tisztelettel Kálik Lajos. Kálik Lajos utc
