Északkelet, 1911. március (3. évfolyam, 29–54. szám)
1911-03-15 / 41. szám
2. oldal. ÉSZAKKELET Szatmárnémeti, 1911. yi_! Somlyay próba-terme! Üj Pilátusok ronthatják munkáját, kövekkel zárhatják el útját, de hiába: a jövő történelme a népjogok jegyében indul. Az államok urai építhetik a Drid- nutokat, elvonhatják a táplálékot a legszükségesebb kulturális és humánus intézménytől mind hiába: a történelem tengelye eltolódott a militárizmus a szükebb és szélesebb sociálizmus felé. Ezek az egymással birkózó erők Írják meg a jövő históriáját. Ennek volt a bevezetése nálunk — 1848. márc. 15. * Ünnepiünk — hozsánnázunk. Pedig talán jó volna hamut hintenünk, bűnbánóan megalázódkunk. Hátha ebből a bűn bánatból egy elhatározás izmosulna ki. Ma március 15-e a nemzeti reformáció ünnepe. Vissza — ez a jelszava! Vissza az elhagyott útra, vissza az elárult eszmékhez, a cserben hagyott törekvésekhez, az igazi nagy nemzeti célokhoz ___ itt n incs alku, nincs kiegyezés, megpuhulás és elgerinctelenedés. itt csak egy ut van — előre!! Előre a máciusi nyomokon: a jog- egyenlőség utján a demokrata uj Magyarország felé!... Aztán tovább — az igazán kifelé is független Magyar- ország felé!... szatmári általános „isiimIHŰ kereskedelmi tudakozó intézet. Petőfi-u. 17. sz. Telefon-sz.: 310. Már nem uj vállalat, amennyiben széleskörű összeköttetései révén nyolc megyéből a kereskedők és iparosok hitelképessége és vagyoni állapota felől azonnali informa- tiókkal is szolgálhat. — Ne tessék tehát addig üzletet kötni, mig az informatiót nem szerzi be. SZÉLJEGYZETEK. A KÖLTSÉGVETÉS megszavazása most a legfontosabb dolga a magyar népképviseletnek. Igaz, pár napig pihenni fog a hős magyar négyszáztizenhárom, de azután újra összegyűl és szavaz, szavaz rendületlenül. Közismert gyermekmesét juttat eszembe ez a nagy szavazási láz. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember. Ez az ember egy bűvös szekrényt kapott ajándékba a hét- szakálu varázslótól, aki megtiltotta neki, hogy a szekrény fedelét felnyitsa. A mi emberünk azonban nagyon kiváncsi természetű ember volt és egy szép napon a szekrény ! fedelét felfeszitette. Sok-sok apró kis törpe nyüzsgött elő a szekrényből. Az egyik, a legidősebb kivált a végtelen sorból és elébe állt emberünknek: Adj nekünk munkát, mondta. Az ember nagyon megörült az önként kínálkozó munkásoknak és megparancsolta nekik, hogy ássák fel a földjét. A törpék egy nap alatt elvégezték a munkát. Emberünk a második napon erdejét vágatta ki velük, a harmadikon apaiaknak ásatottmedret. A negyediken, ötödiken még csak tudott dolgot adni a törpeseregnek, de azután cserbenhagyta a találékonysága és nem tudott eleget tenni a munkáért zajongó apró munkások kívánságának. Azok aztán ráestek a szegény emberre és szerte széjjel szaggatták. — Khuen-Héderváry is ilyenformán jár a parlamentjével. A parlament nekivetke- zett a munkának iiletve a szavazásnak és most gyors iramban száguld végig a törvényjavaslatokon. Kinos kérdés, hogy mit fog csinálni a dolgos négyszáztizenhárom, ha a kormányelnök pihent elméje nem tud kitalálni újabb nemzetboldogitó törvényjavaslatokat. Félő, hogy ez a munkára éhes parlament még magát Khuen-Héderváryt is elfogyasztja ebben a nagy munkalázban. Magára vessen a miniszterelnök: mért nyitotta fel Aeolus tömlőjét? Rákóczi induló. Ott, hol a szellő is hős dolgokat regél, Ott termett a sáppadt tábori tüzeknél... Czinka Panna volt a tán szülője, dajkája, Cigányszivéből lett fénye, tüze, szárnya. És onnan repült ki lobogva, sietve, Szabadságért küzdő hős kuruc szivekbe Ez a dörgedelmes, nagy viharként zugó, Eget megostromló Rákóczi-induló ! És mikor megtermett ez a csodadallam, Minden szilaj, vészes, forró viadalban, Nem félve a vértől, ha a kuruckéz ontja, Ott szólt a seregben tüzelve, sikoltva. Bátor kurucszivet átal, meg átjárva, Velük együtt küzdött életre, halálra, Ez az olthatatlan, szabad harcra gyújtó, Eget megostromló Rákóczi-induló. Mikor Majíény síkján vége lett a harcnak, S örült a németség és a csúf labanchad S mi nagy Fejedelmünk ott állt a határon, Hogy a ini földünkről más földekre száljon: i Megharsant a néma, fájó, búcsú csendbe, De csak lopva, titkon, sírva és remgve, Az a vigasztaló, örök reményt nyújtó, Eget megostromló Rákóczi-induló. [ ' ' r : Elzúgott, elpihent a háború vésze, És ott élt csendben a számkivetésbe’... Itthon is csendes lett a halom, hegy, róna, Mintha meghalt volna az a szilaj nóta... Pedig az nem halt meg! A bujdosók ajkán És ott Törökhonban, Márványtenger partján.. Felsírt a szabadság egéről lehulló Eget megostromló Rákóczi-induló. Most, mikor á hősök szent hamvait hozzák, Meghalljátok újra Czinka Panna kobzát. Fönn, a magas égből hangzik majd a dallam Mely a hazatérő koporsókra harsan. Megérted-e akkor ott a temetésen Gászoló-ünneplő édes mngyar népem, Mi az a nagy égből majd oda lefutó, Eget megostromló Rákóczi-induló. Óh, mert hiszen folyton élni kell e dalnak, Amig szivelángja lobog a magyarnak! Ez erősít, tüzel, ha a harcba szálltok ! Ez a ti legszentebb, legforróbb imátok! S verjen meg titeket a hatalmas Isten, majd valamikor nem lesz szivetekben Ez az örökélő, soha el nem múló, Eget megostromló Rákóczi-induló ! Sz. B. ww • v * r-i 1/ I Alpaca és britaniai ezüstből. EvőeszHasznos ajandektargyak! torna, hinta, sport, vadászat és vivő felszerelésekből, gyermek kocsik es székek, mindenféle kosár áruk, papír, munka és utikosarak, bőröndök, berendezett nesseserek, manicürök és mindenféle utazási cikkek. Villanylámpa, gyújtók, Kagályinál, Szatmár, Deák-tér 8. sz. (Gillyén-ház.) Telefon-szám 296 önborotváló készülékek
