Északkelet, 1911. február (3. évfolyam, 6–28. szám)
1911-02-28 / 28. szám
SZATMÁRVÁRMEGYE ÉS SZATMÁR VÁROS FÜGGETLENSÉG! PÁRTJAINAK HIVATALOS LAPJA. Cigánykérdés. (V.) Ha a rémes és vértfagyasztó kegyetlenséggel végrehajtott gyilkosságok statistikáját nézzük, arra a conc- lusióra jutunk, hogy azok 90 százalékát a cigányok hajtják végre. S épen ez az a körülmény, amely a vértfagyasztó borzalmas gyilkosságok között is némi vigaszt és megnyugvást kölcsönöz, mert hiszen, ha a cigány kérdést, amely méltán európai kérdés, orvosolni tudjuk, ha megtudjuk találni a módját annak, hogy ez a valóságos nomád életet élő cigányság letelepedjen, polgárias életet éljen, a rémes kegyetlenséggel s alacsony vagyoni előnyök szerzéséből végrehajtott gyilkosságok 90 százalékkal mindjárt csökkenni fognak. Nagy és igazán fontos kérdést képez a cigánykérdésnek a megoldása. E célból valamikor réges-régen bizottság gyűlt össze, de eredményt felmutatni nem tudott, pedig a kérdés megoldása sürgős, mert hiszen mentül későbben nyer megoldást e régen vajúdó kérdés, annál több emberélet esik áldozatul a cigányok kegyetlenségének. Előttünk áll a maga rémességé- ben a csengerbagosl cigánygyilkosság. Valami vértfagyasztó kegyetlenséggel oltották ki a cigányok az emberi életet rongyos pár forintért. E tettükért megfelelő büntetést fognak kapni. De vájjon a büntetésnek 'ván-e javító hatása? Vájjon a kiszabandó súlyos büntetés a jövőben fog-e olyan hatást gyakorolni, hogy a büntetéstől való félelem a cigányokat a további mészárlástól vissza fogja tartani? Nem! A cigányok bűnben fogannak, abban nőttek fel. Bűnt szív magába az édes anyja emlőjéből, állandó bűn között nő fel! Bűnt lát elkövetni anyja, apja, testvérei, Összes hozzátartozói által! Csuda-e hát az, hogy ily körülmények között a bűnhöz való vonzódás második természetévé válik; csoda-e ha a folytonos bűn között erkölcsi érzete nem fejlődik; csoda-e ha élethivatásának tekinti a bűnt, ha megélhetésének alapját a bűn, rablás, gyújtogatás, nyilkosság képezi. S épen azért, mert összeforr minden cigánynyal az a tudat, hogy neki szükségszerűen kell a bűnt elkövetni, a kéz- rekerülő bűnös cigányokat a kiszabandó büntetés nem javítja meg, a kitöltött büntetés után a cigány ismét hozzátartozóinak bűnös kezébe kerül, s ha ideig-óráig a kiállott büntetéstől való félelem vissza is tartja uj bűn elkövetésétől, előbb-utóbb győzedelmeskedni fog hozzátartozóinak bűnös befolyása s folytatni fogja a bűnös életet, mert hiszen az ő sajátos képzete miatt folytatnia kell, mert ha nem Előfizetési árak: Helyben: Egész évre 12 K, fél évre 6 K, negyed évre 3 K Vidéken: „ ,16,, „ 8 „ „ „ 4 „ Egy szám ára 4 fillér. Mindennemű dijak e lap kiadóhivatalába küldendők. Felelős szerkesztő: Dr. V E R É C Z Y ERNŐ. Főmunkatársak: Dr. BARTHA JÓZSEF. Dr. B1KY ANDOR. Laptulajdonos és kiadó: az ÉSZAKKELETI KÖNYVNYOMDA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár-Németi, Kazinczy-u. 18. (Zárdával szemben). Telefon-sz.: 284. Nyilttér sora 20 fillér. Hirdetések a legjutányösabb árért közöltetnek. Egy év múlva. Fényes bálteremben vig, szilaj zene zúg. Tündöklő toilettekben angyali szépségű hölgyek lejtik a táncot. Tűzben ég a táncosok arca. Vérök sebesen lüktet a szívbe meg vissza. És amint pár pár után lebben, miként tenger-fodra a lemenő naptól megaranyozva, a tündérország minden gyönyörűsége megelevenedik a szemlélő előtt. Imhol a boldogság, az öröm, im ezt nyújtja a zord tél apó, a természet szépségei helyett, örül az ember egymásnak, egymás jókedvének. S e boldogan hullámzó gyönyörű csoportban is feltűnik egy igen csinos pár. Szorosan hozzásimulnak egymáshoz s mintegy átszellemülve ringanak a zene lelket andalító szavára. A leány kápráztató ruhája gazdagságot, nevető orcája, égő szeme boldogságot árul el. Leánytársai irigyen néznek reá, hiszen a legszebb ifjú a táncosa, hiszen már mindenki azt suttogja, mennyibe került a ruhája 1 A mamák is aggódva tárgyalják, honnan telhetett neki? Az apja bizonyosan nem költött ennyit, hiszen ennél szegényebb! Bizonyosan ezt is Károly hozatta! Rossz vége lesz ennek! ök pedig még nagyobb hévvel járják, hiszen tudják, ho.;y róluk foly a szó! Csak azért is! Közben halkan szól az ifjú: — Csábítóan szép ma, Mariska! A leány viszont súgva mondja: ön is úgy találja? — A világért sem adnám, ha ebből a teremből, mint királyi jegyes mehetnék ki, — bókol az ifjú. — És kitől függne az ? — Első sorban a bálkirálynétól! — Nos és ki az? — Aki azzal a csillogó szemével olyan igézőén néz rám! A lány hangosan elkacagja magát. Ez a kacaj, hej, hány leány szivének éles tőrszurás! Hogy halványodnak, hogy pirosodnak még jobban el a mosolygó arcok. Mennyire irigylik, mennyire fáj az nekik, hogy Mariska a bálkirályné . . . Hiszen még pár héttel ezeiőtt nekik udvarolt Károly . . . ime most rájuk sem néz . , . ! Az előkelőbbek pedig, némán, hidegen, kerülik ki őket, hiszen az csak iparos leány; Károly csak komédiázik. Hódit, úri passzióból .. . A bál után Károly kisérte haza Mariskát. A süvöltő hideg szélben erősen össze- fogódzva siettek a szűk járdán. Szerelmet M | Cl Szatmármegye f 1 « ____külföldi mintára berendezve ud var gr: arunaza sseütí
