Északkelet, 1911. február (3. évfolyam, 6–28. szám)
1911-02-28 / 28. szám
2. oldal. ÉSZAKKELET Szatmárnémeti, 1911. Ujj Semlyaty próba-terme! Ujj amint történt a múltban és történik most is a hadseregszállitásoknál. Ki volt itt is kötve, hogy a magyarországi csapat testek mindennemű szükségletei Magyarországon szer- zendők be, de ha valaki érdeklődnék és utána járna, hogy Ausztria mennyit és mimindent szállít most is a magyarországi csapattesteknek, belátná, hogy a magyar ipart védő rendelet csak papíron van, de nincs végrehajtva. Így lesz a hadi tengerészetet is, az osztrák gyártmányokat becsempészik Magyarországba és magyar ipar cégére alatt szállítják. Bécs a markába nevet, mi pedig fizettünk és nyögünk. A fehérgyarmati választás. — Kiküldött tudósítónk telefonjeleníése. — Fehérgyarmat, február 29. A fehérgyarmati képviselőválasztás ma reggel kilenc órakor vette kezdetét. Mindkét tábor — Szunyogh Mihály függetlenségi és Jármy Béla Kossuth-párti jelöltek hivei — nagy számmal vonult be, úgy hogy az eredmény a két csaknem egyforma tömeget tekintve reggel még nagyon bizonytatannak látszik. A rendet mintegy 150 csendőr és a szatmári 12. gyalogezred egy százada tartja fenn. A nagüarányu intézkedésekből magyarázható, hogy az utolsó híradásig rendzava- varás nem fordult elő. A választást Sántha Kálmán választási elnök vezeti, aki elismerést érdemlő tapintattal és pártatlansággal tölti be nehéz tisztét. Ő a községházán működő szavazatszedő küldöttség elnöke. Még egy szavazatszedő küldöttség működik a dr. Halászná-féle házban. A szavazást pontban kilenc órakor nyitja meg Sántha Kálmán választási elnök, jeientve, hogy a törvényszerű 10—10 választó aláírásával két jelölő-irat érkezett hozzá: Szunyogh Mihály és jármy Béla neveivel. A községházán a Szunyogh-párt, mig a másik szavazatszedő küldöttség előtt a Jármy Béla pártja kezdi a szavazást. Déli 12 órakor a szavazatok aránya ez : Szunyogh 252 Jármy 400 Mindkét párt erősen bizik győzelmében. Délután 3 órakor a Szunyogh-párt táborában az a riasztó hir terjed el, hogy a tiszaháti választókat szállító automobilok a járatlan utakon elakadtak. Ekkor a szavazatok így oszlottak meg: Szunyogh 410 Jármy 674 A Jármy-párt biztosra veszi győzelmét. A Szunyogh-párton nagy a fejetlenség, mivel a tiszaháti községek nem érkeztek be. Hét óráig a Jármy-párt mindinkább előre nyomul. Ekkor igy állanak a szavazatok: Szunyogh 1034 Jármy 1652 A szavazás előreláthatólag csak a késő éjjeli órákban fog véget érni. Jármy győzelme valószínű. Tizenegy órakor Sántha választási elnök kitűzi a zárórát, mivel a szavazok csak gyéren jelentkeznek Éjjeli távirat. Sántha választásieelnök pontban tizenkét órakor hirdeti ki a választás eredményét. Eszerint Jármy Béla kapott 2230 szavazatot, Szunyogh Mihály 1488 szavazatával szemben, igy a kerület képviselőjévé 742 szavazattöbbséggel Jármy Béla választatott meg. tenné, életével fizetné meg a javulásnak a legkisebb jelét. Mert ne gondoljuk azt, hogy a cigány csak másokkal szemben kegyetlen, épen olyan kegyetlenséggel hajtja végre a gyilkosságot saját hozzátartozóin is, csakhogy az ilyen természetű bünfényekről ritkán szerez tudomást a külvilág! S mindaddig, mig a cigány nem lesz letelepítve, mindaddig, mig a cigány meg nem ismerkedik a magasabb erkölcsi élet fogalmával, mindaddig mig maga az erkölcsi érzet nem fogja visszatartani a cigányt a bűntől, az az mindaddig mig a cigánykérdés meg nem lesz oldva, tisztán csak büntetéssel nem lesz segítve azon a bajon, nem lesz eleje véve a borzasztó, a rémes cigánybüntényeknek! Széljegyzetek. A MINDEN IZÉBEN osztrák hadi tengerészet szükségleteire — mert magyar hadi tengeiészet csak papíron van — megszavazunk 312 milliót és hogy ezt fizethessük, felemeljük az adót, sőt uj adókat eszelünk ki és a közoktatási-, földmivelési-, belügyi és többi miniszterek budgetjeit a helyett, hogy felemelnök, meg fogjuk nyirbálni. Nyögni fog az ország a terhek alatt, de fitogtatni kell, hogy „nagyhatalom“ vagyunk. Hieronymi Károly kereskedelmi miniszter érdeméül leszögezzük, hogy ebből a nagy befektetésből országunk ipara a quota arányában fog részesedni. Igen ! vakulj magyar! Részesedni fog a magyar ipar épen úgy, szomjuhozva az ifjú, diadaltól mámorosán a leány, a királyi pár. A hó nagyokat roppant lábuk alatt, csengő kacaj hangzott minden lépésnél a bohó leány szájából. Mily kellemes, mily gyönyörű ez a tél, ez a hó . , . És a puha, meleg ágyban tovább álmodja Mariska az estét. Ő Károlynak felesége, fényes úri házban tekintetes asszony. Azok, akik most lenézik, keresik a barátságát; kézcsókra jönnek hozzá férje barátai. Ő az úri körök tagja. Ő a bálkirályné. Mire fölébredt, már friss rózsacsokor volt az asztalon. Ki küldte? senkisem tudta. Amint azonban megfogta, papírlapot érzett benne. A Károly névjegye volt. Kéri rajta, hogy délután 5 órakor találkozhasson vele. Menjen, ne menjen? Nem tett ő még ilyet! Édes anyjának megmondja igazán? Hiszen nem is lehet neki egyedül elmenni! Mit mondanának, ha meglátják őket? De j^ároly csak kéri, ennyit meg tehet neki. Hiszen nem is jöhet ide hozzájuk, egyszerű iparos családba, mit szólna, ha meglátná édes apját kalapácscsal, anyját egyszerűen, divatos ruha nélkül. Hát még torzon-borz testvéreit . . . Mégis csak el kell mennie. Küzdött egymással a józan ész, a bolond szerelem és a vak nagyravágyás. Győzött a gonosz, Elment. Károly már türelmetlenül várta. Mariska elpirulva nyújtotta kezét, a kézfogás után azonban, mintha hideg kígyót tapintott volna, hirtelen elhalványodott. Károly újra szép királynénak szólította és a múlt este édes emlékeivel mulattatta. Fölelevenedett előtte az álom is ezek kapcsán. A jövő ábrándos képeivel hallgattatta csillapította, csalta meg háborgó lelkét. Napról-napra uj találka lett ebből. Reggelenként megjött a csokor, benne a levél, jelezvén a helyet és időt. Lassanként kitavaszodott. Amint a melegebb napok mind jobban élesztgették az alvó természet szunnyadó erőit, akként nőtt a szerelem is a leány szivében. Az első rózsa pattanása idejében már az első csók is elcsattant künn a liget fiatal, még halvány, gyönge zöldjében. És a sürü bokor később hány vallomásnak lett tanúja. A csattogó fülemile, a szerelmes vadgalamb bugása mind-mind csábitólag vonta lelkét a bűnbe. A hervasztó, forró nyár aztán egymásután perzselte a tavasz zöldjét, virágát; a leány arcáról az üde szűziesség tiszta vonásait. Érezte szégyenét. A keserű önvád elkergette a szülei háztól. Idegenbe ment temetni, elsiratni a becsületét, mint a vesztét érző nemes vad. Messze más városban — senkisem tudta hol — mint cseléd tartotta fenn magát. * * * Késő téli éjjel van. Zug a hideg szél
