Északkelet, 1911. január (3. évfolyam, 1–5. szám)

1911-01-29 / 5. szám

/ / FÜGGETLEN POLITIKAI LAP. A SZATMÁR-NÉMETII FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as PÁRT HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési árak: Egész évre 4 korona. Negyed évre 1 korona. Fél évre . . 2 korona. | Egy szám ára: 10 fillér. Kiadóhivatal: Északkeleti Könyvnyomda, Szatmár- Németi (Zárdával szemben). Telefon-szám : 284. Szerkesztőség: Hám J.-u. 1. sz. Telefon-szám: 173. Felelős szerkesztő: Dr. VERÉCZY ERNŐ. Társszerkesztők: Dr. BARTHA JÓZSEF. Dr. OLATZ JÓZSEF. Laptulajdonos és kiadó: az „ÉSZAKKELETI KÖNYVNYOMDA“. Megjelenik minden vasárnap. Hirdetések a legmérsékeltebb^árért közöltetnek. Nyilttér sora 20 fillér. Előfizetési és hirdetési díjak e lap kiadóhivatalába (Szatmárnémeti, Kazinczy-utca 18. sz.) küldendők. 9 Szatmorhegy iBgelő-hérdéséhez. Irta: Dr. Veréczy Ernő. Mindnyájunk előtt ismeretes a közgyűlés ama határozata, amellyel a németi határrészen tetemes mennyi­ségű ingatlant vásárolt azért, hogy a németi gazdáknak a tagosítás utáni időre közlegelőt biztosítson. Ez a ha­tározat teszi indokolttá azt, hogy a szatmárhegyieknek ily tárgyú kérel­mét a nagy nyilvánosság előtt ajánl­jam a városi hatóság szíves jóindula­tába. Szatmárhegynek tudvalevőleg nin­csen közlegelője, hanem e célra a vá­ros közönségétől bérli a hegyi ut mel­lett fekvő erdőirtás egy részét, még pedig természetszerűleg azt a részét, amely a Szatmárhegyhez legközelebb fekszik, mert hiszen csak igy tudja a hegyközségi birtokosság azt a célt el­érni, amelyet a legelővel elérni akar. Két év múlva ez a szerződés le­jár, közben a városi tanács az egész csonkási erdőterületet kiadta bérbe a Neuschloss-cégnek s igy két év múlva a szatmárhegyiek legelő nélkül marad­nak, ami pedig a romlásbahajtássai, az elpusztulással határos. Ugyanis a szatmárhegyiek a szőlőmívelés mellett földmiveléssel is foglalkoznak, már pe­dig a földmívelés összefüggésben van az állattenyésztéssel s ha az állatte­nyésztés legelő hiányában megszűn­nék, Szatmárhegy meg fog akadni fej­lődésében. E mellett existentialis szükségle­tet is elégít ki Szatmárhegyen az ál­lattenyésztés. Hiszen tej, túró, vajszük­ségleteiket nemcsak a bentlakók, hanem az üdülést, pihenést keresők is Szat­márhegyen kénytelenek kielégíteni. A szőlőtermelés magával hozza a trágyaszükségletet. Hogy lesz ez ki­elégítve akkor, ha nem lesz Szatmár­hegyen állattenyésztés? Valószínűleg a tanács is figye­Házasságközvetítő rablók. Irta: Lazarevic K. Lázár. A szolgámmal lovagoltam. Tikkasztó nyári nap volt. A nap perzselően sütött. Az ember alig tudott lélegzeni és azt hittem, hogy elevenen már nem is érem el a falut. Aki még nem töltött egész napot szom­júságtól tikkadtan a szabadban, amely után fedél alatt töltheti az éjt, az nem tudja, mi az igazi élvezet. Arra nem is gondoltam, hogy egész éjjel a szemem sem huny­hatom le. A dolog igy történt: A korcsma egy rozoga, alacsony, pisz­kos házban volt, amelyben egy szoba volt „uraságok részére“ és benne hal- és pá­linkaszag. Elképzelhető, milyen örömmel tértem be Ugricic korcsmájába, ahol nagyon szívesen fogadtak, nagy öröm is volt a háznál, mert aznap tért haza a katonaságtól bátyjának a fia. Legjobban örültem a korcsmáros szolgá­lójának, egy viruló szépségű leánynak, aki egész este kiszolgált. Vacsora után beveze­tett a szobámba, melyben egy faágy állott, rajta friss széna, lepedővel letakart és ezen két vánkos. A falon egy török kard és két pisztoly lógott. A leány ezzel kiment a szobából ; én levetkőztem, pisztolyomat az ágy mellé tettem és fáradtan elnyujózkodtam az ágyon. Hamar elaludtam. Éjfél lehetett, mikor valami gyanús neszre felébredtem. Figyelni kezdtem. A kaput nyitották, majd egyre kö- zelébb jött a zaj és ajtóm előtt tisztán hal­lottam : — Ez itt mélyen alszik. Férfihang volt. Erre egy nő felelt: Egész biztosan alszik. Isten úgy segéljen. Stana hangja volt. Gyorsan felkeltem és az ajtórésen ki­néztem. Stana a bátyjával ült a konyhában és beszélgettek. — Látod, testvér, már sokai dolgoztam, a katonaságot is kiszolgáltam és most még csak egy kötelességem van, hogy téged férj­hez adjalak és magam is asszonyt keressek. — Látod, én mindent tudok. Jobb sze­rettem volna, ha te mondod meg és nem másoktól hallom. De látod ...................én gy űlölöm........ A leány hallgatott. Én nagyon jól ismerem. Ebből úgy sem lesz semmi, majd én keresek neked egy legényt — és milyet. Meg is mondtam neki. Klánicza László polgári, katona és orthopäd cipész­mester modern cipész-műhelyében Szatmár, Kinizsi-utca 32. a leg­szolidabb árban a legegyszerűbbtől a legfinomabb kivitelig készülnek úgy francia valamint angol cipők és csizmák, dísz-, lovagló stb. csizmák. (Orthopäd) Fájós lábakra kiváló gondot fordít. Vidéki megrendeléseket és javításokat gyorsan és pontosan eszközöl

Next

/
Oldalképek
Tartalom