Északkelet, 1911. január (3. évfolyam, 1–5. szám)
1911-01-29 / 5. szám
2. oldal. ÉSZAKKELET Szatmárnémeti, 1911. lembe vette ezeket az okokat akkor, amikor kikötötte a Neuschloss céggel azt, hogy a szamárhegyieknek köteles legelőt adni. De ezzel a bajon nem lesz segítve azért, mert a szerződés tanúsága szerint köteles a szerződőcég az. egész területet kiirtani s újból fűvel telepíteni s igy lesz idő, amikor a szamárhegyiek közlegelője Amac, Madarász, Hirip vagy a Homoród mellett lesz, ami által pedig a legelőszükséglet kielégítéséről beszélni sem lehet azért, mert naponként 12 km-re hajtani a jószágot képtelenség! Meg lehetne talán a kérdést oldani úgy, hogy a most bérelt terület hagyatnék meg a hegyiek birtokában, amiből sérelem azért sem származnék a város közönségére, mert mindama feltételek betartására, melyeket magára kötelezőknek ismert a Neuschloss cég, a hegyiek is kötelezik magukat. A politikai helyzet. A bankvita várakozás ellenére obstrukciós szint öltött. Még csak az általános vitánál tartanak és már is eltelt annak a hat hétnek fele, amennyi időre provizórikusán, rendeletileg hosz- szabbították meg a bankszabadalmat. Ha hozzávesszük ehez azt a kö.... Tominak: ne forgolódj a testvérem körül .........mert ebbe nem ismerek tréfát. Ki ő t ulajdonkép ? Szegény mint a templom egere, egy darabka földje van, ki tudja hogyan szerezte erre a pénzt. Az egész falu már rólatok beszél........annyit mondok, rá se nézz többé erre a Tomora. Ebben a pillanatban kopogtak az ajtón és a két testvér felugrott. Három férfi lépett be a konyhába. Csak az egyiket láthattam a résen keresztül. Szép, fiatal legény volt és ezüst- csattokat hordott a mellén, kezében pisztolyt tartott. — Jó estét — szólt nyers hangon. A leány s testvére Ziwko, nagyon megijedtek, a leány rettenetes sikolyban tört ki: — Rablók! Magam is megrémültem, de felkapva pisztolyom, az ajtó felé rohantam. Ebben a pillanatban a nyitott ablakon át, valaki rámpisszegett. Megfordultam; egy magas férfi kapaszkodott az ablak párkányra és igy szólt: — Uram, add ide gyorsan a falról a pisztolyt. Ne félj semmit. Tomi Trifunov vagyok, ne félj. Gyorsan add ide. Ez Tomi lehet, Stana kérője és átadtam neki a piszrülményt, hogy az általános vitában még csak ezután szólalnak fel pl. Justh Gyula, gróf Batthyányi Tivadar, Holló Lajos, gróf Tisza István és még más nehány a pártok súlyos szónokai közül; valamint azt, hogy a részletes vita alkalmával az 5. szakasz igazi melegágya lehet — és lesz is — a védő- támadó beszédek özönének, akkor bizonyosra vehetjük, hogy a bankjavaslat február 15-ikére sem nyer elintézést, tehát a bank-exlex vigan tart tovább, be nem látható időpontig. E ténnyel kapcsolatban merül fel annak valószínűsége, hogy a költség- vetési javaslatot sem lehet a remélt időben letárgyalni s igy vagy meg kell hosszabbítani az április elsejével lejáró indemnitást, vagy újból bele kerülünk a költségvetési exlexbe is. Ugyanezen okok miatt valószínűleg az őszi ülésszakra halasztódik a várva-várt véderő javaslatok tárgyalása. E javaslatokat illetőleg annyi szivárgott ki az utolsó bécsi tanácskozásokból, hogy a létszámemelést három év alatt fokozatosan akarják megvalósítani és hogy főleg a katonai büntető perrendtartás terén elégítik ki valamennyire a nemzeti követelményeket. A magyar ezredeknél u. i. az államnyelv, tehát a magyar, lesz a tárgyalások nyelve. folyt. Egy rabló csak nem fog tőlem pisztolyt kérni? — Adjátok meg magatokat! — hangzott egyszerre kívülről. Erre én is kinyitottam szobám ajtaját és pisztolyom magasra tartva, szintén ordítottam: — Adjátok meg magatokat! A szemközti ajtó küszöbén egy férfit pillantottam meg, aki pisztolyát a rablók felé irányította, akik közül egy Stana száját fogta le, a másik kettő pedig Ziwkot fojtogatta, aki már egész kék volt. Az erélyes hangra a rablók eleresztették áldozatukat, az egyik a külső ajtó felé lőtt, majd még két lövés hallatszott, mire általános dulakodás támadt. Egyszerre csak — nem láttam ki volt — valaki egy embert lökött abba a szobába, ahol én aludtam, majd még valaki ment be a szobába, aki belülről bereteszelte az ajtót. Kívülről egyre nagyobbodott a lárma, idegen hangok kiabáltak össze-vissza, az öreg Ugricic is megjelent, baltával a kezében, sokan gyertyát hoztak és mindenki ijedten kérdezte: ■ — Mi történt? Mi történt? Hol vannak ? Az elmúlt hét folyamán újabb megvilágítást nyert horvát testvéreinkhez és Ausztriához való áldásos közjogi viszonyaink is. Említett „testvéreink“ és kedves élettársunk ismét mutogatták a foguk fehérét. A horvát tartománygyűlésen a magyar országgyűlésbe megválasztott képviselők tekintélyes része u. i. visz- szautasitotta ezt a megbízást; ez a küldetés ellenkezik az ő közjogi meggyőződésükkel. Ausztriában viszont az annexiós javaslat kapcsán kezdik újra álmodni azt a rég elintézettnek hitt hóbortot, hogy a magyar pragmatika szankció azonos az osztrákkal; — és a császárhoz intézendő felirat alakjában akarnak ünnepélyesen tiltakozni a magyar szent koronának az annektált tartományokra vonatkozó ősi jogai ellen. . . . Felhős az ég hazánkon, aligha nem lesz vész . . . A színház. Vasárnap este „A piros bugyel- láris“ c. népszínművet újították fel. A jó előadást és a szép közönséget látva eszünkbe jutott a régebbi színi szezonoknak egy immár elavult jó szokása. Az t. i., hogy hetenkint legalább egyszer, nevezetesen épen Az udvar már tömve volt emberekkel; aki mind egymást kézdeztc, mi baj van. A konyha közepén füstölgő pisztollyal a kezében egy magas, erős ember állott: ez Tomi volt. Közben az elöljáró is megjelent az írnok és a tanító kíséretében. — Mi történt? — Mi baj van? Ziwko szólalt meg elsőnek. A rabló Nikodem betört a faluba és a mi házunkat akarta kifosztani. És ha ő meg nem jelent volna — szólt Ziwko Tomira mutatva — engem megfojtottak volna és ki tudja, még mi történt volna. — Hol vannak a rablók? Ide, emberek! Gyorsan üldözzük őket — kiáltotta az elöljáró. — Megszöktek már mind — felelték az emberek. — Ördögbe szöktek meg, egy elszaladt, kettő fogva van — szólt Tomi és az én szobámra mutatott. — Barátom, hisz azon az ablakon át megszökhettek. — Dehogy szöktek! Hisz a szolgája ott áll az ablak alatt. Mindnyájan csodálkotunk. Vegye mindenki fegyverét a kezébe és