Északkelet, 1911. január (3. évfolyam, 1–5. szám)

1911-01-15 / 3. szám

Szatmárnémeti, 1911. január 15 III. évfolyam FÜGGETLEN POLITIKAI LAP. A SZATMÁR-NÉMETII FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as PÁRT HIVATALOS KÖZLÖNYE. Klánicza László polgári, katona és orthopäd cipész­mester modern cipész-műhelyében Szatmár, Kinizsi-utca 32. a leg­szolidabb árban a legegyszerűbbtől a legfinomabb kivitelig készülnek úgy francia valamint angol cipők és csizmák, dísz-, lovagló stb. csizmák. (Orthopad) Fájós lábakra kiváló gondot fordít. Vidéki megrendeléseket és javításokat gyorsan és pontosan eszközöl Előfizetési árak: Egész évre 4 korona. I Negyed évre 1 korona. Fel évre . . 2 korona. { Egy szám ára: 10 fillér. Kiadóhivatal: Északkeleti Könyvnyomda, Szatmár- Németi (Zárdával szemben). Telefon-szám: 284. Szerkesztőség: Hám J.-u. 1. sz. Telefon-szám: 173. Felelős szerkesztő: Dr. VERÉCZY ERNŐ. Társszerkesztők: Dr. BARTHA JÓZSEF. Dr. GLATZ JÓZSEF. Laptulajdonos és kiadó : az „ÉSZAKKELETI KÖNYVNYOMDA“. Megjelenik jtninden vasárnap. Hirdetések a legmérsékeltebb árért közöltetnek. Nyilttér sora 20 fillér. Előfizetési és hirdetési dijak e lap kiadóhivatalába (Szatmárnémeti, Kazinczy-utca 18. sz.) küldendők. Városi közgyűlés. Irta: Dr. Veréczy Ernő. Hétfőn tartotta Szatmárnémeti sz. kir. város törvényhatósága januári köz­gyűlését. Mint múlt számunkban már jeleztük, a közgyűlésnek szenvedélyes­nek kellett volna lennie, a színház bérbeadása miatt, de a városi tanács egy, az adott viszonyoknak teljesen megfelelő, azt fedő, olyan határozati javaslattal állott elő, amely a szenve­délyek hevesebb kitörésének elejét vette. Ugyanis a tanács arra a telje­sen helyes és indokolt álláspontra helyezkedett, hogy miután a kerületi rendszer megszűnt, a nagykárolyi szin- ügyi bizottság kiküldött tagjainak nem lett volna joguk a színház kérdésében szavazni s miután ennek dacára sza­vazati jogukat gyakorolták s a hatá­rozat az ő szavazatuk figyelembe­vételével lett meghozva, ez a határo­zat semmis s igy a szinügyi bizott­ság uj határozat hozatalra utasítandó, amikor azonban már a nagy károlyi szinügyi bizottság tágjai a szavazás­ban részt nem vehetnek. A helyzet fura. Mi Nagykárollyal egy színi kerületet alkotunk, az lenne tehát jogszerű, ha Szat nár túlsúlyának biztosítása mellett Nagykároly is részt venne a választásban. De akkor meg azaz anomália állana elő, hogy egy vegyes bizottság határozatát felülbí­rálná egy, tisztán csak Szatmár váro­sának szerve, a közgyűlés. Meg kell tehát az anomáliát szüntetni és a megszüntetésnek az lenne a leghelye­sebb módja, ha egy vegyes bizottság delegaltatnék, amely azonban végér­vényesen döntene a szinház-kérdésben. . Még igy sem volt szenvedély­mentes a közgyűlés. A személyi kér­dések teljesen kidomborodtak úgy- annyira, hogy a közérdek teljesen alá lett rendelve a magánérdeknek! Hal­lottunk olyan felszólalást, amelyik agya fúrt okoskodással minden áron azt akarta bebizonyítani, hogy bár tit­kos szavazat volt, mégis meg lehet és meg kell állapítani a Heves több­ségét; hallottunk olyat is, hogy egy jóhiszeműen eljáró tisztviselőt akartak Nővérek. Irta: Berki Géza. A színházban valami elmés francia darabot játszottak s a Keresztesi nővérek egy oldalpáholyban ülve derűs arccal nézték az előadást. A színházban félhomály deren­gett s a két nővér a sötét páholyban zavar­talanul engedhette át magát a vig hangulat­nak s zavartalanul mulathatott a szellemes mókákon, burkolt frivolságon, a melyben a francia darab bővelkedett. Mind a kettő vén leány volt. S amint ott ültek a páholy biztos sötétségében, el takarva a kiváncsi, telakodó tekintetektől, szemüket a színpad felé szegezve, arcukon vidámsággal, pajzán jókedvvel, úgy látszott, mintha az a két leány nem volna tisztában a sors által reájuk mért cspással. Mintha nem tudnák azt, hogy az ő tavaszuk már elmúlt. Különösen az idősebbik leány mulatott za­vartalanul. Egy egy szellemes mondásnál, ötletes mókánál szinte hangosan felkacagott. Még a teste is remegett. Néha odahajolt a nővéréhez. Súgott neki valamit. Az kissé tartózkodóbb volt. Nem volt nagy a korkü- lömbség közöttük. De a fiatalabbon még mintha észrelehetett volna venni azt a szűzies szemérmet, azt a tartózkodó viselkedést, a mely az e korú hölgyeket különösen jellemzi. A felvonás véget ért s a színes vil­lanykörték ragyogó világosságot árasztottak a színházban. A közönség hullámzani, moz­golódni kezdett. A nézők felszabadultak a darab hatása alól s szinte megkönyebbülten, de azért kellemes érzéssel lélekzettek fel. Majd érdeklődve tekintettek szét a nézőtéren. A látcsövek használatba kerültek. Mintha a nővérek még mindig a darab hatása alatt állottak volna mert arcukról még mindig vigság tükröződött le. Az anyjuk is ott ült velük. Kövér hú­sos arcú asszony volt, semmit mondó kife­jezéssel. Azok közé a mamák közé tartozott, akik különös előszeretettel igyekeznek azon, hogy leányukat minél előbb s minél jobb partihoz juttassák. Ha ez nem sikerül nekik, az nem az ő hibájuk. Ők minden rendel­kezésre álló eszközzel igyekeznek a házas­ságtól ösztönszerüleg irtózó fiatal urak közül egyet leányuknak megfogni. Őket nem terheli mulasztás. Az sem egészen a Ke­resztesiné hibája, hogy a fényűzés, no meg a társadalmi állsukkal kötelezettségek, költ­séges passziók felemészté nemcsak az ura jövedelmét: (aki nem is oly rég aktiv állami tisztviselő volt:), hanem még azt a kevés

Next

/
Oldalképek
Tartalom