Északkelet, 1910. szeptember (2. évfolyam, 36–39. szám)
1910-09-11 / 37. szám
lí. évfolyam. 37-ik szám. Szatmárnémeti, 1910. szeptember 11. Északkelet FÜGGETLEN POLITIKAI LAP. A SZATMÁR-NÉMETII FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as PÁRT HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési árak: Egész évre 4 korona. Negyed évre 1 korona. Fél évre . . 2 korona. | Egy szám ára: 10 fillér. Kiadóhivatal: Északkeleti Könyvnyomda, Szatmár- Németi (Zárdával szemben). Telefon-szám: 284. Szerkesztőség: Hám J.-u. 1. sz. Telefon-szám: 173. Felelős szerkesztő: Dr. VERÉCZY ERNŐ. Társszerkesztők: Dr. BARTHA JÓZSEF. Dr. GLATZ JÓZSEF. Laptulajdonos és kiadó : az „ÉSZAKKELETI KÖNYVNYOMDA“. Megjelenik minden vasárnap. Hirdetések a legmérsékeltebb árért közöltéinek. Nyilttér sora 20 fillér. Előfizetési és hirdetési díjak e lap kiadóhivatalába (Szatmárnémeti, Kazinczy-utca 18. sz.) küldendők. Isszuk a levét! Isten látja a lelkünket, sohase lelkesedtünk az u. n. annekszióért. — Szívesen odahagytuk volna Bosznia- Hercegovinát a töröknek nemcsak név- leg, de tényleg is, sőt — ámúljanak a bölcs politikusok! — szívesen adtuk volna ráadásba még azt a nehány millió befektetést is, amit az okkupá- lás óta ott eszközöltünk. Legkevésbé lelkesedtünk a kapcsolat azon alakjáért, amelyben az — úgy látszik: véglegesen — megvalósult. Bosznia-Hercegovina jelenben államjogi szempontból Mohamed koporsója gyanánt lebeg ég- és föld között; ámbár e helyzet inkább a magyar államiság koporsója. Mert az annektált tartományok államjogilag mind máig nem kapcsoltattak sem szent István koronájának országaihoz, sem a birodalmi tanácsban képviselt tartományokhoz. Tulajdonképen közjogunk minden ellentmondása dacára össz- birodalmi tartomány gyanánt kezeltetnek, őszinte, bár titkolt, örömére az összbirodalom, e soha nem múló osztrák lázálom, minden álmodó- jának. Félős azonban, hogy a lázálomnak épen ellenkezőjét váltja valóra egy távolibb jövő. Mert az annektált tartományok népösszetételét és a horvát-szlavon törekvéseket ismerve, az a valószínű, hogy az újonnan szerzett területek nem a tömörülés, hanem a szétbomlás csiráját rejtik magukban. A jól ismert magyar politika mellett mi inkább a triálizmus magvát látjuk Bosznia-Hercegovinában; a hármas állami létét, amikor Horvát-Szlavon- ország a magyar szent koronától elszakadva, Bosznia-Herczegovinával együtt külön állami testként kerül a Habsburgok jogara alá . . . Hát ezért a jövőért bizony mi nem tudtunk lelkesedni. De nem tudtunk lelkesedni azért a gondolatért se, hogy az okkupáit tartományok a szent Korona ősi joTuráni virtus. Irta: Zoltán Vilmos. (Folytatás.) A kanyargó utón egy parasztmenyecske közeledett bokorugró, rikítóan vörös szoknyában. Fején nagy kosarat vitt tele sötétpiros, ropogó cseresznyével. A csordában a bika nyugtalankodni kezdett. — Annuska lelkem — kiáltott rá a Borvendég Gergely — hát nem megmondtam a múltkor, hogy kerüld el a csordát, vagy pedig végy magadra más pendölyt? Most fel öklel a bika ! — Jaj Gergely bácsi, hát tartsa visz- sza! rimánkodott ijedten a fehérnép. A bika, gyönyörű, vastagnyaku, tarka siementhali állat, melynek szarván a napfényben vakítóan ragyogott a két ércgomb, első lábaival csakugyan túrta a homokot és rohamra készült. — Viola, te! — Beste állatja! Nem maradsz ott mindjárt ! — orditolt a pásztor s botja gyönyörű Ívben, sivitva odarepült a fejedelmi állat két szarva közé, hatalmasan megkoppantva kemény homlokát. Az állat visszahökkent s bambán nézte a földrehüllt fütyköst. Bodri lóhalálban visszahozta a súlyos botot s a bika újra támadásra készült az asszony ellen, aki sikoltozva futott az országúton. Ekkor újra repült a bot s szakasztott ott találta az állatot, ahol az előbb. A bika felhorkolt a hatalmas koppanásra, aztán kedvét vesztve, ellenkező irányban elballagott. Dr. Gyömbér csodálkozva nézett az öregre. — Hol tanult meg ilyen pompásan dobni, bátyám ? — kérdezte. — Hm! — szólt némi gőggel az öreg — hisz a mesterségem. Azt talán csak értöm. A Borvendégek mind jó dobók. Az apám kétszász lépésről ledobta az almát az ágról. A fiam is érti a mesterséget. Valamit csak én is konyitok hozzá. Eltrafáljam azt? S botjával előre mutatott. Előttük kétszáz lépésnyire gyönyörű, mintegy embermagasságu ökörfarkkóró virágzott. Verbascum thlapsi, mint dr. Gyömbér nyomban konstatálta. A közepén bibor- vörös-pöttyü sárga virágok világítani látszottak a napfényben. Az öreg megsuhintotta botját, a szép kóró derékban kettétört s Bodri hangos csaholással rohant a bot után. A puszta felől egy tizenkét-tizennégy- éves suhanc közeledett, fején báránybörsü- veggel, oldalán tarisznyával, szájában kialudt pipával, kezében hatalmas fütykössel. Klánicza László polgári, katona és orthopäd cipészmester modern cipész-műhelyében Szatmár, Kinizsi-utca 32|a. a legszolidabb árban a legegyszerűbbtől a legfinomabb kivitelig készülnek úgy francia valamint angol cipők és csizmák, dísz-, lovagló stb. csizmák. (Orthopäd) Fájós lábakra kiváló gondot fordít. Vidéki megrendeléseket és javításokat gyorsan és pontosan eszközöl.
