Északkelet, 1910. május (2. évfolyam, 18–22. szám)
1910-05-15 / 20. szám
FÜGGETLEN POLITIKAI LAP. Mindennemű nyomtatványokat nagy gonddal, Ízléses kivitelben, iegjutányosabb árért készít az „ÉSZAKKELETI KORYVHYOMOA“ Szatmárnémeti, Kazinczy-utca (Zárdává! szemben]. HIRDETÉSEKET legolcsóbb árért közöl az „ÉSZAKKELET“. Választási rapszódia. (B.) Alkotmányos államban az ál- iamélet legmagasabb rendű működése: a törvényhozás tudvalevőleg megoszlik ^ király és az állampolgárok között. A törvényhozó szerv összetételében az államfő, az ő önálló nagy hatalma mellett, érvényesül a nemzet is, különösen a választottaiból alakult képviselőház alakjában . . . Parlamentárizmus esetében a törvényhozó szerv elsőrangú jelentősége még inkább fokozódik. Nemcsak törvény alakjában juttatja kifejezésre a legmagasabb állami akaratot, hanem minden irányban központi szervévé válik az államéletnek. Irányt ad — a törvényekben lefektetett elvektől elteI kintve is — a kormány egész politikájának és ellenőrzi, befolyásolja minden ágában a közigazgatást. Mivel pedig a parlamentárizmus a képviselőház túlsúlyában nyilatkozik meg, nyilvánvaló, hogy a nemzet önrendelkezése legteljesebb mértékben a parlamentáris kormányrendszer mellett jut kifejezésre . . . A parlamentárizmus nem jogi, hanem tényleges hatalmi viszony a király és a képviselőház között, jogilag a király döntőbb tényezője a törvény- hozásnak, mint a képviselőház. Jogilag az ő hatalma vétó és szankciójog alapjában a képviselőház akarata felett áll. Tényleg azonban e jogi hatalom csak erős, mérséklő befolyássá enyhül, mely összeütközés elkerülése- végett inkább a saját alárendeledése- árán is összhangban marad a kép1 viselőház s általa a nemzet akaratával. ■! Ezzel merev ellentétbe csak saját iga■ zának nagyon erős tudatában s a tör■ ténelem itélőszékének utólagos igazolása szilárd hitében helyezkedik . . . I Épen azért nagyon nehéz ez ideális kormányrendszar megvalósítása. , Mert nemcsak az uralkodói személyben követel igazán uralkodói erénve; két, hanem politikai érettséget kiván az állampolgároktól és föképen mél■ tóságot, tekintélyt, lenyűgöző befolyást ■ választottalak egyeteme: a képviselőII ház részéről . . . Ez a minden hatalmat lebiró tekintély azonban nemcsak férfiasságot, :• komoly következetességet feltételez a Vetélytársak. Irta: Berky Géza. Nyitott kocsi szalad a poros országúton a kastély felé. A kocsiban két fiatalember ül. Az egyik szőke s harmincévesnek látszik. A szomszéd földesur fia s a kastély tündérének kiszemelt életpárja. A másik barna s pár évvel fiatalabb. Nevelő a kastélyban. Régi barátok. Együtt végezték az egyetemet s megkedvelték egymást. A búza, repcetáblák gyorsan maradnak mögöttük. A fölkelő nap első sugarai vidáman fürdenek a füleveleken levő harmatcseppekben. Távolból a reggeli harangszó s a juhnyáj kolomp- jának méla hangja hallatszik. A falu tornya s a kastély magas fényes kupolái most bontakoznak ki a ködfátyolból. — Aztán szereted — kérdezi a fiatalabb, a vidék szemléletébe elmerülő barátját. Amaz megrázkódik. — Talán .... — eddig azt hittem. — S most ? — Most nem vagyok tisztába önmagámmal. Néha rajtakapom magam, hogy érdekel ... de aztán ez is elmúlik. Szünet . . . — S ő . ..! Ö szeret téged ? — Aligha . . . Nem hiszem. Kedves hozzám s szeretetreméltó, de hangjából közönyt érzek s mikor tekintete elmélázik, — bizton tudom, hogy másról álmodozik s hogy — mást szeret. — S te, ... te mégis elveszed ? — Tehetek-e mást? . . . Fásult már a elkem. Sokat éltem. Jártam külföldön, Párizsban s fenékig ürítettem az üdvösség poharát ... Kifáradtam .. . Pihenésre van szükségem ... Én gazdag vagyok s őt is jó partinak tartják. Apám s az Ő apja egymásnak szánt bennünket. Nincs okom ellene szegülni apám akaratának . . . Nem szeretem őt, de nem is ellenszenves. Megszokjuk egymást. — de Ö, — aki mást szeret, boldog lesz oldaladnál ? Fiatal, . . . alig tizennyolc éves. Élete tavaszát éli. Ö még nem ismeri az életet. Szépnek verőfényesnek képzeli. Neki. . . neki egy odaaó, hü férj kellene, aki nem fásult, kiélt énjét, hanem fiatalságát, a fantáziáját, s romlatlan lelkét adná érte cserébe. Frázis . . . üres szóbeszéd. A nő megszokja az urát s hozzá törődik. — S ha megtudja, hogy mindaz, amit bohó leányésszel a fehér leányszoba falai közt a házasságról alkotott, foszló álom marad, — ha megtudja hogy megcsalták ?
