Északkelet, 1910. március (2. évfolyam, 10–13. szám)
1910-03-06 / 10. szám
2. oldal. ÉSZAKKELET Szatmárnémeti, 1910. zölhető. Ugyanis Erdődig már meg van a vasutunk, ezt kell tovább építeni Krasznabéltek, Dobra, Alsó-Szoporig, ezen vasúttal, egyfelől meglesz Szi- lágy megyének szoros összefüggésbe hozatala Szatmár vármegyével s ez a mostohán kezelt rész is élvezni fog valami előnyt. Ez a vasút nem hosszú, maga a pályaépítés nem kerül sokba, hiszen egyenes vidéken megyen. Maguk az érdekelt községek hozzájárulnak a vasút építési költséghez úgy hogy méltányos és jogos kívánságuknak minden nagyobb és tetemesebb anyagi áldozatok nélkül eleget lehet tenni. Vegyük fel tehát a vasút tárgyalásának fonalát, építsük meg a vasutat s ezzel adjuk meg eme vidék természetes fejlődéséhez az alapot. Színház, Nem abszolúte fehér darab ugyan Pauc Gavaultnak „A kis cukros“ c. vigjátéka; a színek nyelvén inkább úgy jellemezhetnek, hogy fehér alapon itt-ott apró vörös pettyek. De tagadhatatlanul bájos, fiatal lányok által is bátran megnézhető produktum ez a 4 felvonásos alkotás. A meséje, a motívumai nem túlságosan ujdonszerüek; a helyzetei azonban s némileg túlzott jellemei mindig lekötik és állandóan jó izüen mosolygó hangulatban tartják a nézők apraját-nagyját egyaránt. játszhatja el oly szivből fakadó meleg közvetlenséggel „A kis cukros“-t, mint ahogy a múlt héten játszotta. Éhez a természetes közvetlenséghez, ehez a meleg bensőséghez a Wirth Sári mostani fiatalságának a varázsa kell és mihelyt lerázza lábáról a gyerekcipőket a színpadi rutin, amennyivel több lesz a mesterkedő ügyesség, annyival lesz kevesebb a szív és igazság a játékában. Most még minden mesterkedés nélkül, oly egyszerű természetességgel játszik ez a fiatal leány, ahogyan csak azok játszhatnak, akiket akkor teremtett az Úristen, mikor jó kedvében szivére akarta ölelni az egész emberiséget. — Ha nem is zongorázza el előttünk az érzéseknek különböző skáláját, mint némelyik — a saját hangjában gyönyörködő művésznő, de megtudja találni minden érzésnek az igazi hangját. Megtalálja, anélkül, hogy keresné. Ez a Wirth Sári művészete. „A kis cukros“ első felvonásában akaratosnak, zsarnoknak kell lennie. És Benjamin, a kis cukros (Wirth j Sári) Lapistolle csokoládé gyárosnak (Rónay) a milliomos kislánya, akit: természetesen jól elkényeztettek és kis házi zsarnokká neveltek otthon — j Paul Normand fogalmazó ur (Szilágyi); azonban, pkinek falusi lakába egy; automobilpech éjnek éjszakáján bezu- diíja a kis cukrost, nem barátja az: ilyen női jeliemnek. — Ezen felül vőlegény is s igy elképzelhető, milyen kedvesen és udvariasan bánik a házát felforgató kis cukrossal. Benjámin ennek dacára kénytelen ott tölteni az éjszakát, sőt a másnap délelőttöt is. Ezt az utóbbit pedig arra használja fel, hogy (bár nem rosszakaraíból) alaposan összevész a váratlanul megérkező apósjelölttel és bocsánatkérés közben ugyancsak rombadönti Paul házassági terveit. Egyébként nem bánik gyöngédebben a saját házasságával sem, mert saját vőlegényének is kiadja az utat. (Zárjel között megjegyezve, nagy része van ebben Paul festő barátjának Féliciennek, aki fejébe vette hogy Paultés Bénjámint mindenáron összeboronálja). Mikor pedig e fel-1 vonás végén Paul a kis nőt a sárga Tőidig lehordja, az elkényeztetett milliomos kisasszony végérvényesen szerelmes lesz az udvariatlan, de imponáló módon szokatlan fellépésű kis hivatalnokba. . A következő felvonásban felkeresi j Pault a hivatalában; együtt ebédel ! vele; visszavonhatatlanul meghiúsítja Paul és Florisse kisasszony házasságát; a miniszternek gorombaságot telefonál, amiért Paul urat egyszerűen elcsapják; megkéri a Paul kezét, aki azonban visszautasítja s még súlyosabb gorombaságokat vagdal a fejéhez. Csak természetes ezek után, hogy a IV. felvonásban annak rendje s módja szerint egymás karjaiba kerülnek. Az elmúlt hét folyamán háromszor adták elő a darbot (szombat, vasárnap, szerda), mindig igen szép közönség előtt, mely főleg a címszerepet kreáló Wirth Sárit ünnepelte meleg szeretettel. Az ő játékát lapunk más helyén méltatjuk. A többi szereplőről s az összjátékról is elismeréssel írhatunk. Különösen kiemeljük Szilágyit, Sípost (Félicien), Rónait, Herceget (az apósjelölt) a nagyobb szerepekben és Gömörit (Rosette), Burányinét (Juli) Molnárt (Boissy) Somogyit (Toupet) a kisebbekben. Kellemes jelenség volt, — mig meg nem mozdult. — Salgó Nusi (Florisse). Hétfőn a „Liliom“ zónaelőadását szokatlanul gyenge ház nézte végig. Kedden a „Trenk báró“ harmadik előadása sikerültebb volt az előzőknél. Csütörtökön Shawnak „Az ördög cimborája“ c. 4 felvonásos drámáját játszották Baghy Gyulával a címszerepben ; Szilágyival és Markovics Margittal a fő-; ifj. Baghival, Wirth Sárival, Sípossal, Herceggel és Skul- tétival az epizód- és a szereplőknél megszokott sikerrel az összes szerepekben. Az előadás közönsége nem volt tulnagy. Wirth Sári zsarnok, még pedig ennivalóan kedves zsarnok. Parancsol a mozdulataival, hangjával, tekintetével. Kihivós és perfid, de azért mégis rokonszenves — és ez nagy érdeme, hogy valami agyonjátszási müvé- szetfélével nem teszi ellenszenvessé a La- pistolle-kisasszony alakját, mert a szerző intenciója szerint eleitől kezdve rokonszenvesnek kell lennie ennek a kis cukrosnak, — hiába rohan be, mint a szélvész, éjnek idején ismeretlen emberek közzé az automobiljával és hiába vagdal gorombaságokat az embertársai fejéhez. Lapistolle kisasszonynak mindez jól áll, — épen csak az ostoba Paul nem veszi észre ezt az első felvonásban; — no, de hát ő nem is veheti észre, mert ha ezt megtenné, akkor Gavault ur nem írhatott volna négy felvonásra terjedő vígjátékot. A második felvonásban is elejétől végig korrekt a Wirth Sári felfogása és játéka. A sok kedves jelenet közül csak kettőt ragadok ki, amelyben valóságos ünnepet ült az ő közvetlen, egyszerű művészete. Az egyik, mikor bocsánatot, kér Mingassol úrtól. — No, a jámbor Mingassol ur, „közéletünk jelese“ ugyan nem köszöni meg, ahogy ez a szatmári kis cukros őt megkéri. Amikor belép a szobába, Lapistolle kisasszony a Paul kedvéért elhatározza, hogy megkéri őt: — de mikor meglátja közéletünk jelesének ellenszenves ábrázatát és rágondol, hogy ez az ember őt méltatlanul gyanúsította, bocsánat kérés közben még nagyobb gorombaságokat vagdal a fejéhez, mint aminőket előbb mondott. Ezt az elég nehéz jelenetet Wirth Sári olyan igazán, olyan helyesen játszotta meg, hogy talán azt is meg bocsátottuk volna neki, ha a jelenet^ befejezése után gratulációképen mindjárt kezet fog saját magával a jelenés megjátszásáért. — Másik fényesen sikerült jelenete Wirth Sárinak, midőn a Paul őszinte, goromba kifa- kadásait hallgatja s szerelmes lesz ebbe az emberbe, aki először mondja neki szemébe az igazat, akitől — a mások hízelgései után Kávét legjobbat és legolcsóbban beszerezhetünk : Benkő Sándor kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczy-u. 16. sz. „Mokka keverék“ cégem különlegessége 1 kg. 4*40 korona, ::: villany erővel pörkölve. :::
