Északkelet, 1910. március (2. évfolyam, 10–13. szám)

1910-03-06 / 10. szám

Szatmárnémeti, 1910 ÉSZAKKELET 3. oldal Pénteken a „Hivatalnok urak“ ment zónában. Szombaton „A szinészvér“ c. ope­rettet mutatták be. Műsor: »• Vasárnap d. u. „A peleskei notáriuss“ énekes bohózat, este másodszor „Szinész­vér“ operette (páratlau.) Hétfőn, kilencedszer „Sasfiók“ dráma a címszerepben Sipos Zoltánnal, (páros bér­let) zóna. Kedden, kilencedszer Luxemburg gróf­ja“ népszerű és nagyhatású operetteje (pá­ratlan.) Szerdán, harmadszor „Szinészvér“ ope­rette. (páros). Csütörtökön, „Ördög cimborája“ har­madszor (páratlan.) Pénteken, zóna, negyedszer „A kis cukros“ vígjáték (páros). Szombaton, 8 órai kezdettel „A Ci­gánybáró“ (operette) páratlan. A VÁROS. Képviselő választók összeírása. A központi választmány a képviselő választók 1911. évi névjegyzékének összeállításával Dr. Lehóczky János, Litteczky Endre és Fe- rencz Ágoston tagokból álló összeíró kül­döttséget bízta meg. Az összeirási munká­latok f. hó 5-én kezdődtek meg s kedd, péntek és vasárnapok kivételével naponkint d. e. 9-től 12-ig, d. u. 3-tól 5-ig tartatnak 25-éig bezárólag. A küldöttség a városháza tanácstermében működik, ahol az érdekel­tek személyesen jelenhetnek meg választói jogosultságuk igazolása végett. Kinevezés. Dr. Vajay Károly polgár- mester Borús Ferenc oki. gépészmérnököt a városi mérnöki hivatalhoz műszaki gyakor­nokká nevezte ki. Kivándorlás. Az elmúlt hó folyamán városunkból s a Szatniárhegyről összesen 19 egyén váltott kivándorlás céljából út­levelet. Tanácsi hírek. A városi tanács a színházat a Kölcsey-Körnek március 15-iki ünnepély céljára díjtalanul átengedte. — Ifj. Jékei Károly aviatikus kérelmét, amely- lyel 15—20 hold városi földterület átenge­dését kéri, véleményezésre kiadta a gazda­sági tanácsosnak. A vámhivatal uj helyisége. A köz­ponti vámhivatal Iskolaköz 2. sz. a. eddigi helyiségéből kiköltözött s a városházán, a rendőrségi iktató és kiadóhivatal régebbi he­lyiségeiben már elhelyezkedett. EGYHÁZ és ISKOLA. Loráníffy-est. Az elmúlt vasárnap délután nem épen nagy számú, de igen szép közönség jelenlétében — a Lorántffy- egyesület javára — tanulságos előadást tar­tott Bőd Sándor főgimnáziumi tanár a ref. főgimnázium fizikai tantermében. — Az él­vezetes és jól sikerült kísérletekkel fűszere­zett előadás tárgyát a villamosság, tehát ko­runk egyik legaktuálisabb kérdése képezte. Felhívás. Lapunknak ez évi február 6.-án megjelent 6-ik számában már jeleztük azt, hogy a mi alma materünk, szeretett és — hála a Gondviselésnek — virágzó refor­mátus főgimnáziumunknak, ritka, nagy je­lentőségű ünnepre készül. Bátran állíthatjuk, hogy ez az ünnep nemcsak városunknak és megyénknek, hanem legalább is az egyete­mes magyar protestántiznmsnak örömünnepe — először hallja ő, a milliomos kisasszony, hogy neveletlen, rakoncátlan leány. Szemeit lehunyva, boldog mosolylyal szorítja keblére a kezét és a gorombaságok hallatára szinte gyönyörrel mondja „Még, még !“ — : úgy játszotta meg ezt a jelenetet, amily benső- séggel megjátszani csak az ő tehetségével és az ő fiatalságával lehet. A harmadik felvonás a darab legbá- josabb része s ebben Wirth Sári is a leg- bájosabb. Kedvesen, természetesen csacsogva ebédel együtt Paullal, — úgy, hogy midőn látjuk, eltűnnek előlünk a színpad és a fes­tett vászonfalak s azt hisszük, hogy tényleg a minisztérium egyik hivatalszobája van előitünk Íróasztalokkal, poros aktákkal és kezdünk haragudni arra az emberre, aki nem látja be, hogy Florisse csakugyan so­vány, — mikor ez a Lapistolle Benjáminé kisasszony állítja előtte, akinél borjupörköl- tet bájosabb esdekléssel kérni a világon senki sem tudhat. Ebben a harmadik felvonásban már szelíd, a negyedikben meg majdnem szende ez a szatmári Lapistolle kisasszony, akinek azonban a szeme szögletében ebben az utolsó felvonásban is ott lappang az a hun­cutság, amilyen kifejezőt semmiféle zárjeles instrukció nem irhát elő. Ez a vibráló hun­cutság elárulja nekünk, hogy még mindig szívesen akarna és fog majd a nagy Paul nyakába borulni a zárdába készülő meg­szelídült kis cukros. Egyetlen szót, egyetlen mozdulatot nem találtam a Wirth Sári játékában, ami ne lett volna kifejező és igaz, azért gondolom, hogy a közönség háláját rovom le ebben a for­mában, midőn színházi kritika keretén kivül lesz. Főgimnáziumunk u. i. mint tanintézet ez év május havában (annak 17—20. nap­jain) fogja megülni fentállásának 300 éves jubileumát. Hogy ez ünnepély minél impo- zánsabb legyen, az intézet bizton számit fő­leg volt tanítványainak nagyarányú részvéte­lére, akiket ez utón is arra hív fel Bakcsy Gergely igazgató, hogy lakásukat vele mi­előbb tudatni szíveskedjenek. A papválasztás. Pénteken d. u. bi­zalmas összejövetelt tartott a németii ’ref. Egyház presbitériuma. — Itt jelentette be Bakcsy Gergely főgondnok dr. Erdős József végleges válaszát, mely szerint nevezett a meghívást legnagyobb sajnálatára nem fo­gadhatja el. — Ezek után a további teen­dők megbeszélése céljából holnap ül ismét össze az egyháztanács. Innen-onnan. Tanár: Mondd meg kis fiam, miért jár az ember iskolába? Fiú • Már ezen én is sokat gondol­koztam ! He Tanár: Miféle fegyverekkel ostromolta a török Drégely várát? (Súgás: Tarackokkal.) Diák: (rosszul értvén) Barackokkal. * Falusi atyafi: (már harmadszor kopog­tat a fiskális irószobájának ajtaján, végre „szabad“ nélkül belép.) Fiskális: Ugyan hagyjon békét, azt se’ tudom hol a fejem! Atyafi: Hát csak keresse elő fiskális uram. Nagy szükségem van rá most. Osztán meg is akarom ám fizetni. * Házasulandó: Nos, hol van hát az a ha nem is mindenre kiterjedő, de részletes tanulmány tárgyává téve alakítását, a sablo­nos elismerő soroknál többet adok neki. A közönség — úgy láttam — egyet­ért velem. A leghalvérübb színházlátogatók is — akik egy hónapban csak egyszer szok­ták a tenyerüket összeverni — tapsoltak és éljeneztek. — És ami a zúgó tapsokat il­leti, bármennyire elismeréssel nyilatkoztam is fennebb Wirth Sári művészetéről, én mégis azt hiszem, hogy azok nemcsak a társulat bájos naivájának, hanem legalább részben annak a korrekt, valódi urilánynak is szóltak, akit Wirth Sáriban Szatmáron az ismerősei ismernek, szeretnek és tisztelnek. b. VŐHÖS GYÜL3 czlpÉHíílielpijen Szatmáron, üúi-uleza 11. szóm alatt készülnek a legszebb m- ÉS m Cipők, »ÄZ ÉS tiszti CSiZlHäk. — Ortopé vagyis fájós lábakra nagy gonddal, megfelelően készít bel- és külföldi tapasztalatai alapján czipőket és csizmákat a !ep- |UÍáipS2bl3 árakért. — javításokat a legpontosabban, gyorsan eszközöl. Egy tanuló felvétetik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom