Északkelet, 1910. február (2. évfolyam, 6–27. szám)
1910-02-06 / 6. szám
Szatmárnémeti, 1910. ÉSZAKKELET 3. oldal Pótor Dániel. 1834—1910. Az életnek és halálnak Ura ismét bizonyságot tett arról, hogy az ő szolgáinak sem adott változhatatlan erőséget. Bibliával kezében, prófétai palástjával vállain ismét útnak indult az Urnák egy öreg szolgája e földről fényes menyországba, hogy fel vegye az Ur szolgálatában töltött 48 évi hű sáfárkodásának megérdemlett nyugdiját. Megérdemlett nyugdijának summája a kezében levő Szentkönyvben van megírva: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre éltétetett nekem az igazság koronája.“ (2. Tim. IV. 7. 8.) Megharcolta a nemes harcot a szegény jó öreg Dániel próféta is, a szatmárnémeti református szent gyülekezet lelkipásztora s most felveheti nyugdiját: „Túl a síron!“ — „A vitéz ha híven harcolt, az érdemjel ott ragyog mellén és utánna zsoldot húz; a hivatalnok, ha hiven szolgált, öregsége napjaiban felmentik és nyugdijat élvez, — de a protestáns lelkész, mig lélekzete ki nem szakad, hivataloskodni kénytelen, egy nagy hivatkozással, egy utalványnyal kezében, melynek neve: „Túl a síron.“ Küzdött, harcolt ő is, mint Jézus Krisztus jó vitéze a leghatalmasabb fegyverrel, a Bibliával kezében, tudománnyal agyában, törhetetlen akaraterővel, tántoríthatatlan hittel lelkében, őszinte becsülettel szivében az igazság ellenségei, az élet nyomasztó helyzete ellen ifjú korától késő vénségéig tagjai meg- roskadtáig. Emlékezzünk csak. Hisz a megőszült hajszálak feketék, a roskadt tagok erősek, daliásak is voltak valaha. Életénék roskatag évei egy munkás korszak utáni hosszú árnyékot képeznek. Néhai nagytiszteletü Pótor Dániel az 1834. évi január hó 3.-án született Gacsály- ban. Atyja szegény tanító volt. Gymnasiumi s theologiai pályáját a debreceni nagy Colle- giumban végezte. Innen vitték ki akadémikus rektornak a baranyamegyei Karancsra, hol közkedvelt káplánja volt a gyülekezetnek a szép, daliás termetű, hatalmas érces hangú ifjú ember. Az általa is szeretett Baranyából szülei kívánságára hazajött, Por- csalmán, Császlón, majd Szatmáron viselt segédlelkészi hivatalt; mindenütt közkedveltségben. Majd az angyalosi előkelő urak, — kik akkor nagy számmal laktak Angyalosban — megkedvelvén a jó kedélyű derék ifjú papot, egyházukba való megválasztatását kieszközölték. A nagy család, a megélhetés nehézsége, a jobb jövő reménysége innen Csengerujfaluba, majd Szamosujlakra vezérelték. Szamosujlakról az 1899. év április havában választatott el szatmárnémeti lelkészül. Mindenütt fáradhatatlan és munkás volt. Családjának csekély jövedelméből való fentartása igen nagy gondot okozott a Hogy ezt eddig észre se vettem ? Imre, meg Erzsi ... Ó ti ketten Lesztek a legszebb pár a földön! (Félre) A várost még ma teletöltöm Ez újdonsággal. Erzsi: Szép levente? Klára: Meghiszem azt. Dalibbat nála Az Isten is alig teremte. Sudár a teste, széles a válla, Csak úgy feszül rajta a mente. S a szeme hogy villog! Szikratelten. Az ám csak a legény a gáton! Erzsi: Ó te ismered jól, úgy látom. Klára: Én ne ismerném ? Hisz én neveltem. Én pesztráltam a karjaimon. Mikor még alig volt öklömnyi. S ha még oly deli, miveit, finom Az a másik, ki most fog jönni : Imréhez képest, nyápic, szamár, Hülye, tudatlan, ordináré. Erzsi: Mit ér ez? A tekintély ma már A szép címeré, sok dináré. S mert ebből több van a bárónak, Mint az egyszerű nemesnek: Atyám őt tartja kizárólag A kezemre érdemesnek. Én azonban csak Imrét akarom. S mert velem van két szív szerelme: Nincs földön-égen oly nagy hatalom, Amely célomtól elterelne. Nem bánom én történjék bármi ! Klára: Mond ó Erzsi, mit fogsz csinálni ? Erzsi: Mindaddig küzdők amíg a szív Minden igazi jogot kivív, Megtöröm az atyai önkényt. Ugyebár Klára, mellettem lészel ? Klára : No persze értetődik önként. Nyelvem hegyével s ha kell ésszel Fogom szolgálni ügyed Erzsi. Erzsi: Ah Klára, te a vesémbe látasz! Ám nyelved elég, szivem jogát az Ész nélkül is visszaszerzi. (El.) szegény falusi papnak. A nagy anyagi gondok között is prédikációit mindig gondosan megírta, ha erre ideje nem volt, híres szónokok műveit az egyszerű nép értelméhez, felfogásához átírta, szem előtt tartván az apostolnak ama mondását: „Inkább akarok a gyülekezetben öt szót szólni értelemmel, mintsem tizezeret értelem nélkül.“ Persze a parochiális jövedelem silánysága miatt jó tollal megirott népszerű, épitő beszédeit ki nem adhatta, kéziratban hevernek fiókjában. Az 1881.-iki zsinat előtt több közlemény jelent meg tőle a „Debreceni Protestáns lapok“-ban. Azon egészséges eszmének volt harcosa, hogy nagyobb családdal biró lelkészek, ha — előbbi működésük garanciát nyújt arra, bogy megállják helyüket — nagyobb jövedelmű egyházba rendeltettessenek gyermekeik könnyebb neveltetése végett. Irt konfirmációi ágendát, mely kis könyvecske, minthogy nagyon alkalmas a konfirmándus gyermekek előkészítésére, immár a IV. kiadásban jelent meg. Atyai kötelességének teljesítése bárkinek becsületére válhatnék. Elképzelhetni, mennyire önmegtagadónak kellett lennie, hogy négy gyermekét neveltethesse, velük 400 forintnyi jövedelméből közép és felsőiskolát végeztessen. Megmondhatjuk, nem vállik szégyenére, de becsületére, hogy a szegény Kálvinista pap sokszor gyalogosan hózta be tanuló gyermekeinek a jó tíszteletes asszony által megkorigált ruháit Szatmárra. Egyszerű, szerény, nyílt szivü, becsületes volt mindig, elbeszélgetett az egyszerű napszámossal, épugy, mint a nagy úrral. Ahoz letudott ereszkedni, ehez feltudott emelkedni. Mondhatja-e hát valaki, hogy nem harcolta meg ama nemes harcot ? Megharcolta. Legyen emlékezete áldott! Temetése f. hó 3-án d. u. ment végbe a város és a környék nagyszámú részvétével. Koporsóját boritó koszorúkon a következő felírások voltak: Szeretett jó férjének, kesergő neje. — Szeretett Apánknak Elemér és Juliska. — Édes Atyánknak Ilona és Ferike. — Drága jó Apának Dezső. — Pap bácsinak Annuska és Géza. — Nagyapánknak kis unokái. — Pótor Dániel lelkészének a Szatmárnémeti ref. egyház. — Egykori hiv lelkipásztorának a szamosujlaki ref. egyház. Dani bátyánknak Kovács Gyula és családja. — Szeretett Dani bácsinak ifj. Hajdú Károly. — Mély részvétünk jeléül Hajdú Károly és családja. — Részvétünk jeléül Zsákmanné és családja — „Elesett a mi fejünknek koro- ronája, ezért szomorú a mi szivünk“. Jer. Siralm. V. 16. 17. Szabó Béla. VÖRÖS GYULA czipész-műlielyéiien Szatmáron, Hábáczi-iitcza 11. szám alatt készülnek a legszebb úri- és női cipőit, vadász és tiszti csizmák. — Ortopé vagyis fájós lábakra nagy gonddal, megfelelően készit bel- és külföldi tapasztalatai alapján czipőket és csizmákat a ieg- jutánpsabb árakért. — Javításokat a legpontosabban, gyorsan eszközöl. :: :: :: :: :: ::
