Északkelet, 1910. február (2. évfolyam, 6–27. szám)
1910-02-06 / 6. szám
4. oldal ÉSZAKKELET Szatmárnémeti, 1910 EGYHÁZ és ISKOLA. Interregnum. A németi részi egyházban a helyettes lelkészi teendők ellátását értesülésünk szerint Biky Károly szatmári esperes ur vállalta magára. Egyháztanácsülést tart ma délelőtt a németii református egyház. Az ülés legérdekesebb tárgya az elhunyt lelkész özvegyéről való gondoskodás s az ezzel kapcsolatos kérdések megoldása. A Lorántffy-est. A kellemes meglepetés jóleső érzésével emlékezünk meg arról a szép számú közönségről, amely főgimnáziumunk hatalmas méretű dísztermét vasárnap este teljesen megtöltötte. Tudtunk ugyan a szokottnál nagyobb érdeklődésről, de az impozáns tömeg mégis meglepett. Ebbéli örömünket pedig csak fokozta ama körülmény, hogy az est mindenképen méltó volt az érdeklődéshez. Az iparos dalárdának nyitó i és záró énekszámai nagy gonddal voltak elő- j adva. Dr. Lénárd István „A tudomány és vallás“ c. felolvasása könnyed, szellemes modorban tárgyalta a súlyos problémát. Luby Magda urleánynak pompás szavalata (két Endrődi-költemény) frenetikus tapsra ragadta a közönséget; szintúgy Grósz Ernő zenetanár művészi zongorajátéka is. Hogy Darabos Lajos énekszámai milyen hatást idéztek elő s milyen sikert értek el, arról szinte fölösleges külön megemlékezni. Azok a szép magyar dalok az ő gyönyörű, terjedelmes, köny- nyed baritonján keresztül, megsokszorosód- tak szépségükben. Igazán sajnálhatja, aki nem hallotta Darabos éneklését. Nem akarjuk itt ismételni délvidéki laptársainknak múlt számunkban már közölt, minden pontjában tárgyilagosnak talált kritikáit; a magunk részéről csak egy ritka jó tulajdonságát akarjuk kiemelni a Darabos Lajos éneklési modorá- i nak. Ez: páratlanul tiszta kiejtése. Minden szavát, a legutolsó szótagig, különösebb odafigyelés nélkül meg lehet érteni. A jól sikerült felolvasó-estét kedélyes összejövetel követte (a Társaskörben), mely csak a késő éjjeii órákban ért véget. A VÁROS. Perlik a várost. Az avasi erdő eladásának ügyéből kifolyólag a Délmagyarországi faipari r. t. perrel támadta a várost, a szerződés érvénytelenítését kérvén a bíróságtól azon alapon, hogy a város a céget a szerződés legfontosabb részeiben tudatosan és rosszhiszeműen megtévesztette. A felperesi társaság keresetét a törvényszékhez mint kereskedelmi bírósághoz nyújtotta be, s ezért ja jan. 31-re kitűzött tárgyalási határnapon dr. Antal Sándor tiszti főügyész a város képviseletében hatásköri kifogást emelt, mely kifogás tárgyában legközelebb lesz döntés. Közegészségi állapotunk nem mondható valami rózsásnak, mivel az elmúlt hónapban városunk területén 107. hevenyra- gályos megbetegedés fordult elő. Ebből j gyermekágyi láz: 1, bárányhimlő: 1, hagy- máz : 3, fültőmirigylob: 3, vörheny : 3, sza- ; márhurut: 4, és kanyaró 92. A betegek közül csak egy halt meg. (Marosán György oroszfalui juhász felesége, hagymázban), 3 meggyógyult, a többi gyógykezelés alatt van. Tekintettel a járványos világra, az elemi iskolákban a tanítás egyelőre szünetel. Hirdetmény. Miután a folyó évi 1910 első negyed második havába léptünk, mindenki az 1883. évi 44. t.-c. 55. §-a értelmében felhivatik, miszerint a községi adó és útadójának első negyedrészét a múlt évi adókivetéshez arányitva folyó évi február hó 15-ig a városi pénztárba annál is inkább fizesse be, mivel ezen időn túl a folyó évi adók után késedelmi kamat fog számíttatni és március első napjától a hivatolt törvény 56 §-a szerint a végrehajtási eljárás fog alkalmaztatni. Egyúttal értesittetik a t. közönség, hogy úgy a községi adóhátralékokat, valamint az útadó, iparkamarai illeték, ipartanodái tandíj, mügyalogjárda, kereskedelmi iskolai tandíj, betegápolási adó, villany, vagy bármi néven nevezendő hátralékot 8 nap alatt annál is inkább fizesse be, mivel ezen idő letelte után a városi pénztár ezen követeléseit vérehajtás utján fogja behajtani. Szatmár-Németi, 1910. február hó 1. Dr. Vajay Károly, polgármester. Színház. Jól esik egy megállapítással kezdeni e heti referádánkat. Egyfelől a szinügyi bizottság elismerésre méltó ügybuzgalommal működik közre azon, hogy színházunk úgy berendezés, mint műsor tekintetében azon a színvonalon álljon, melyet városunk áldozatkész ragaszkodása, jóindulata (magához az intézményhez s az egyes tagokhoz egyaránt) méltán megkövetel. Másfelől Heves Béla színigazgatónk áldozatoktól se visszariadó buzgósággal igyekszik eleget tenni úgy az illetékes tényezők jogos óhajának, mint a saját művészi ambícióinak. E megállapítást természetesen inkább a jelen s a jövő, mint a múlt műsora váltja ki belőlünk, különösen pedig a „Luxenburg grófjáénak más vidéki színpadot megelőző bemutatása. Lehár Ferencnek ezen egyik legújabb operettjéről a fővárosi kritika egyhangúlag megállapította, hogy nagy sikerű alkotás. Az egymást követő zsúfolt házzal úgy Bécsben, mint Pesten és nálunk igazolták ezt a kritikát. Azért a magunk részéről is visszhangozzuk ez Ítéletet. A „Luxenburg grófjáénak librettója lehetne ugyan sikerültebb, bár Így is kielégíti egy operett szövegéhez fűzhető igényeinket; a zenéje azonban egy Isten-kegyelte operett-iró alkotása. Betétjei bűbájosok, fülbemászóak, méltók arra az elterjedésre, melyet pár nap alatt elérhetnek. (Hogy csak a „Gimbelem-gombolom“ s a „Bazilka emitt Bazilka amott...“ kettősöket említsük.) A darabnak dióhéjba szorított meséje ez: Bazilovics Bazil orosz herceg (Somogyi Károly) szerelmes lesz Didier Angéla énekesnőbe (Dénes Ella) s nőül akarja őt venni. Hogy azonban házassága messalliance ne legyen, elvéteti őt (látatlanba) a luxenburgi gróffal, aki teljesen tönkrement arisztokrata lévén, félmillió frankért szívesen vállalkozik e bolondságra. A megállapodásukba tartozik az is, hogy soha nem látott nejétől három hónap múlva elválik s ez idő alatt is inkognitóban marad. A gróf és a grófné aztán igy ismeretlenül találkoznak egymással, megszeretik egymást, megtudják azt is, hogy ők tulajdonképen férj és feleség. Az ebből származható nagy bonyodalmakat aztán Egglant- hercegnő (Szelényi) alakjában előzi meg a véletlen, aki Bazil herceg után Párisba jön s őt a cár akaratából a házasság rózsaláncaival magához láncolja. A luxenburgi gróf visszakapja szavát s most már nem kell elválnia feleségétől. Az előadás nagyon jó. A címszerepet Barics Gyula szimpatikus elegánciával játszotta meg, csak az a kár, hogy eddig még be volt rekedve. Pártnerének Dénes Ellának úgy ragyogó toilettjei, mint éneklése, játéka egyaránt mély nyomokot hagynak bennünk. Tisztelőitől nem méltatlanul kapott hatalmas virágkosarat és rózsacsokrot. Somogyi Bazilovics nehéz szerepét egy vérbeli művész kvalitásaival alakította. Végül meg kell emlékeznünk Bállá Mariskáról, aki — mint mindig —jelen szerepében is (Vermont Juliette) társulatunk gyöngyének bizonyult. Több temperamentumot, ötletet, mint amennyi ő benne van, igazán nem lehet kívánunk. Párt- neréől, Inkéről is (Brissard) csak elismeréssel szólhatunk. A kiállítás (főleg a II. felv.) ízléses, illúziót keltő. Csütörtökön, pénteken és szombaton Tihanyiné Komáromi Gizi vendégszerepeit a „Gül babá“-ban, a „Vig özvegyiben s „A csókkirály“-ban. ífc! KORAI ARMINNE Deáktér. Kész és gyermekruha-üzlete átalakítása és nagyobbítása miatt ppwrat a raktáron levő összes áruk — iskolaöltönyök dús választékban — mélyen leszállított árak mellett elárusittatnak.
