Északkelet, 1910. február (2. évfolyam, 6–27. szám)
1910-02-06 / 6. szám
ÉSZAKKELET Szatmárnémeti, 1910. 2. oldal. fellépő igényeknek. Az első hangverseny meg is volt s gyönyörűen sikerült! Ki volt tűzve a második hangverseny is. Ekkor aztán nem tudtak megegyezni, hogy kit hívjanak meg arra s kié legyen a vezető szerep? Ezen aztán összevesztek s igazán meg nem engedett módon kifejezést is adtak az egymás iránti gyűlöletnek. No de ez mind nem tartozik reánk, mert hiszen hogy ők mit csinálnak a zeneiskolán kívül, ahoz igazán nincs semmi köze a zeneiskolának! De az már igazán a zeneiskolára is tartozik, hogy ezen áldatlan küzdelemnek ne adja meg az árát maga a zeneiskola is. Már pedig ezen küzdelemnek részben a zeneiskola is megadja az árát! Ugyanis Püredi tanár ur sértett hiúságát másképen nem tudta orvosolni, minthogy oldalba rúgta a zeneiskolát, sőt még ott sem állott meg, hanem uj zeneiskolát alapított. Aminek természetes következménye az, hogy a zeneiskola elveszti tanítványainak egy részét. Hogy az uj zeneiskola életképes-e, hogy meg van-e a szükséges erkölcsi és anyagi erő, megmutatja a következmény, én csak azt kívánom kérdeni, hogy ilyen eljárás mellett hol van a közcél, hol van az egyéni érdek alárendelve a közérdeknek, hogy maradhat, fejlődhet ilyen elvek mellett közintézmény? Ha valaki egyszer egy közintézmény szolgálatába adta magát, egyéni érdekét sértett hiúságát dobja a sutba és szolgálja testtel- lélekkel magát a közcélt. Kérelem. A szatmárnémeti református főgimnázium hiteles adatok szerint 300 éve áll a mostani helyén. — 1610. január 1-én ajándékozta meg Szatmár- Nérneti szab. kir. város a mostani fő- gimnáziumi telekkel az akkori református főiskolát. Hogy pedig e főgimnázium 300 évvel ezelőtt főiskola volt, azt hiteles jegyzőkönyvek bizonyítják. Háromszáz éve tehát annak, hogy ez iskola a nevelés és oktatás szent ügyét szolgálja. Háromszáz éve, hogy városunk és vidéke közművelődését közvetlen, közvetve pedig egész édes magyar hazánkét igyekezett előmozdítani mindig törhetlen magyar érzelemmel, magyar szellemben. Pedigtöbb- ször mily súlyos csapásokat, mily érzékeny veszteségeket kellett átélnie és átszenvednie csak azért, mert magyar volt mindig! E nevezetes évfordulón kegyeletes hálaünnepet rendez a főgimnázium fentartó testületé, hogy emlékezetessé tegye ez évet, mely egy új század hajnala s hogy ez ünnepen vissza tekintve az elmúlt nagy időbe erőt és bizodalmát merítsen a küzdelmes jövőre, erős hitet és reményt arra, hogy e fontos közművelődési intézetet a jövő nemzedékek számára megtarthassa, tovább fejleszthesse. É szép múlt minden egyes pillanatában tapasztalta a főgimnázium, hogy az intézet volt tanítványainak, a tanügybarátoknak nagy serege, sőt a nagy közönség is nem csak élénk érdeklődéssel kisérte minden lépését, hanem szükség esetén az intézet céljait a meghozta anyagi áldozatát is. Most is, amikor e nevezetes évfordulót emlékezetessé óhajtjuk tenni egyfelől azzal, hogy ünnepet ülünk, másfelől pedig azzal, hogy a főgimnáziumi alapot egy jubiláns alapítvánnyal kívánjuk még biztosabbá tenni, bizalommal fordulunk ez intézet volt tanítványaihoz, a tanügybarátokhoz, a nagyközönséghez azzal a tiszteletteljes kéréssel, hogy magasztos célunk elérésében anyagi áldozattal megsegíteni szíveskedjenek. Az adományok, melyeket hírlap utján nyugtáz a rendező-bizottság, a gyűjtő-ívvel együtt Markos Imre fő- gimn. pénztáros tanár úrhoz küldendők. A fentartó testület nevében : Szatmár-Németi, 1910. február 1. A rendező-bizottság. Telefon-hir. A telefonbeszélgetés diját Nagykároly és Szatmár között 1 koronára szállították le. Ugyancsak át adatott a közforgalomnak a Szatmár-Nagybányai telefon- hálózat. A beszélgetés dija itt is 1 korona. Mint értesülünk, folyik az eljárás az iránt is, hogy Debrecenbe való telefonálás esetén szintén 1 kor. díjkedvezményben részesüljünk. Álomtalan azért volt éjed. Erzsi: Nem azért, (Bizalmasan) csak el ne meséljed ■ Elmondom miért. Todod-e Klára, Holnap jön hozzám a kérő . . . Te csak szemébe tekintesz, S elveszti fejét, szivét, eszít; S ha már végre mindent elveszít; Megkéri kezed, mert csak tetőled Kaphatja ezeket vissza mind. Meg nem zavarja ő a fejem. Klári: Mert bizonyára már megtette más. Ugyebár úgy van ? Erzsi: Klára: (Magában) A házat rendbe kell hoznom mára, Mivel a szemét égig érő. Erzsi: Erzsi: Majd igyekszem hát tőlem telhetőleg, S szemem a szemébe nem tekint, Mert nem akarom, mert nem szeretem! Mi tagadás: Szivemnek van lakója régen. Klára: És én nem tudtam erről mit se! (Folytatva) S atyám rám parancsolt keményen: Fogadjam úgy, mint vőlegényem ; Legyek iránta vonzalommal, Vidítsam föl szómmal, dalommal, Legyek előtte könnyed, kacér, Szertelen és pájzán, ám azér’ Legyek olykor szemérmes, szende, S ne hagyjak nézni a szemembe. Szóval: hódítsam meg lassan-lassan És legyek azon, hogy megkérjen; Hogy minél előbb igy szólíthassam ; Édes uracskám, kedves férjem. Klára: Néked szükségtelen mindez, Klára: Pedig mint hallom, vón annyi kincse, Utadat véle, hogy telehintse S taposnál aranyon, ékszereken . . . De ha félannyit el is engedek: Marad még pénze olyan rengeteg, Hogy hozzá képest más kérő kódis. Aztán meg báró, címere vastag — S akik egyszer szivében olvastak, Azt mondják mívelt, finom és módis. Erzsi: Birja bár a Dárius vagyonát, Legyen szép s finom, mint a selyem; Hozhat szemében bübájt, babonát: Galambod Erzsi, mond ki légyen? Erzsi: Szód ám azt kinek se emlitse! Klára: Sém ezen, sem a másik világon Ne legyen nyugalmas életem: Tilalmadal, hogyha általhágom ! . . . (Félre) A szomszédnak csak elmesélhetem. Erzsi: Jó. Tudod hát: kit szeretek már rég, A férfi, kit szivembe zárék, Thököli hadnagya: Petka Imre. Klára: Hát vakság terült a szemeimre, Kávét legjobbat és legolcsóbban beszerezhetünk : Benkő Sándor kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczy-u. 16. sz. „Mokka keverék“ cégem különlegessége 1 kg. 4*40 korona, ::: villany erővel pörkölve. :::
