Északkelet, 1910. január (2. évfolyam, 1–5. szám)

1910-01-01 / 1. szám

2. oldal. ÉSZAKKELET Szatmárnémeti, 1910. ha lejár e földön utolsó esztendőnk, lassankint közeledik az élet estéje, vagy talán hirtelen, észrevétlenül su­hogtatja meg rémes szárnyait a halál felettünk, nézzünk reá, mily megele­venítő erővel hangoztatja: „Aki én bennem hiszen, ha meghal is, él.“ Szabó Béla. Felhívás. Téves hir az aradi vesztőhely megváltásáról. Az a hir járta be a lapokat s ezzel az országot, hogy Arad sz. kir. város azt a 139 hold területet, amelynek közepén van a kivégzés helye, a saját pénzén megvásárolta. Ebből igen sokan arra következtetnek, hogy további ado­mányokra szükség nincs. Ez azonban téves felfogás. Mert Arad város hatá­rozata odairányul, hogy kölcsönpénz­zel segítségére siet az országos gyűj­tés utján eddig befolyt kegyeletes alap­nak s mert az egész föld vételire szük­séges 210 ezer korona még nincs együtt, e 139 holdból megveszi a feles­leges területet, úgy, hogy a nemzeti alapból kifizettetik magának a vesztő­helynek 10 holdnyi területe s a többi pénz ezen vesztőhelynek rendezésére s a nemzeti kegyeletnek megfelelő nagyszabású és méltó emlékmű s a vértanuk öröknyugvó helyének felépí­tésére fordittatik. Éhez sok pénz kell s a nagy nemzeti célra még mindig szükség van az adományok beküldé­sere, ha azt akarjuk, hogy ne csak a kivégzés helye legyen a nemzeté, ha­nem az valóban a nemzeti hálakegyelet bucsujáró helye lehessen. Erre a célra rendez az aradi 13-as bizottság egy tárgysorsjátékot s a sorsjegyek 1 ko­ronás árából reméli, hogy jelentékeny összeggel fogja szaporítani a vértanuk alapját. A föld ma még nincs megvéve, sem az egész terület, sem a kivégzés helye. Épen ezért újból felhívom ado­mányaik beküldésére a hazafias közön­séget s jóakaró támogatására ajánlom a vértanuk vesztőhelyének sorsjegyeit. Budapest, 1909. december hó. Dr. Barabás Béla, orsz. képviselő, az aradi 13-as bizottság elnöke. EGYHÁZ és ISKOLA. Újévi istenitiszteletek. A szatmári ref. templomban újév első napján d. e. Biki Károly lelkész, d. u. Mózes István s. lelkész prédikál. A németi ref. templomban újév első napján Hajdú Károly s. lelkész mond egy­házi beszédet. A szatmári ev. egyházban uj év nap­ján rendes délelőtti (11 órai) istenitisztelet tartatik. Az év első vasárnapján Máramaros- szigeten tart istenitiszteletet Duszik Lajos lelkész. Főgondnok, algondnok s presbyter választás. A szatmárnémeti-i ref. egyház kebelében karácsony másodnapján volt a tisztujitás. A szavazó bizottság elnöke volt Zabari Ferenc és id. Kondor Sándor. Tagok: Legyetek tökéletesek a szeretetben Isten és embertársaitok iránt! ... Ez volna az egyedüli biztos cél, melynek megvalósulása az emberiség boldog­ságát meghozná ... De tövises az ut, mely e cél felé vezet, ezért irtóz­nak erre lépni az emberek ... Itt élvezetek habzó pohara integet, ott Ínség és nyomor állja utunkat, itt a csúszás-mászás biztat magasságba emelkedéssel, amott egyenes lelküsé- ségüuket gúny-kacaj kiséri; itt a hí­zelgés és nagyravágyás kígyója vesz körül, amott egyetlen igaz, őszinte Ítélet halálosan megsebzi hiúságunkat; itt az irigység rágja szét belső békénk­nek szálait, ott a bosszúság öli ki a szívből a megbocsátás lelkét és itt is, ott is ólálkodik és nyíltan jár az ön­zés, hogy az embert rabságba ejtse, hogy a szív nemesebb érzésének hang­ját nyerje el a nyereség-pénznek éde­sebb csengése, hogy a közjó oltárát is ne áldozat, hanem közpréda helyé­nek tekintse. Nehéz ut ez, elesik ezen a gyenge ember. — Az Úrat hívjuk hát segítségül, az ő oltalma alatt ha­ladjunk e tövises utón, az Ő nevében végezzük munkáinkat, kinek neve mil­lió ajkakon, ezer nyelven magasztal- tatik és dicsőiítetik. S lehet-e nagyobb boldogság, mint nyugodt lelkiismeret­tel, szeretve és szerettetve élni és halni meg. Az Úrra nézzünk! . . . S nyen. Emil és maga János legyenek szíve­sek nesztelenül és lehetőleg kíméletesen ki­nyitni. Emil. A frak zseniroz egy kissé. Sze­retnék ingujjra vetkőzni. A főnök: Ezt határozottan megtiltom ! Vagy frakkban dolgozik, vagy nem részesül a szekrény tartalmában. Emil: Hát legyen, legfeljebb elpiszko- lom magam . . . A főnök: Aztán majd bemehet az öl­töző szobába. (A két kijelölt betörő egy pil­lanat alatt kinyitja a szekrény zárját.) A főnök: (bele tekintve) Az angyalát! Ez aztán kivan bélelve! Aranyok, értékpapí­rok,ékszerek. E ház ura igazi világfi. Egy betörő: Ni, ni! Egy csomag levél.. Első betörő: Olvassunk csak belőle; még mulathatunk is rajta. A főnök: Talán csendben maradnánk?! És tegyék vissza e leveleket, a helyükre. Hallottunk már ilyet ?! Elolvasni a más leveleit?! Hallatlan! .... Hol nevekedtek maguk ? (A rend helyreálltával:) Sokkal jobb lesz, ha az aranyat és ékszereket ide­adják . . . A második betörő: (hallgatózva) Mintha lépteket hallanék .... Egy másik: Mintha valaki jönne a lépcsőn . . . Egy másik: Meg vagyunk fogva . . . A fonok: Hidegvér . . Bízzátok reám! II. Jelenet. Előbbiek, a lakás tulajdonosa (benyit az ajtón.) A tulajdonos: Tol ... ! (Elhallgat; a frakkos, fehérgalléros emberek láttára azt hiszi, hogy tévedett.) Uraim . . én . . talán . . A főnök: (udvariasan eléje megy.) Szíveskedjék leülni, uram . . . Érezze magát otthon. (Jelt ad cinkostársainak, akik észre­vétlenül körülveszik a tulajdonost.) A tulajdonos: Talán megfogja magya­rázni . . . ? (Észreveszi a rendetlenséget.) Ah, Így vagyunk ? A főnök: Mindenekelőtt bocsánatot kell kérnem, hogy bejöttem Önhöz anélkül hogy előbb bemutatkozni szerencsém lett volna .. A tulajdonos: (megpillantva tátongó szekrényét.) Nem csalódtam, Önök tényleg .. A főnök: (félbeszakítva) Igen kérem, ne haragudjék. Én szívesen megmondanám nevemet, de Ön nem érne vele semmit: nem egy körben élük. Elégedjék meg azzal a tu­dattal, hogy nem akarjuk Önt bántani. A tulajdonos: Segít . . . ? (Egy betö­rő befogja a száját.) A főnök: Nincs oka erőszaktői tartani. Egyébként ha úgy gondolja, hogy megsér­tettem, rendelkezésére állok. Most azonban .. A tulajdonos: Tolvajok! Segítség! A főnök: (összeráncolva szemöldökét.) Ön nagyon erős kifejezést használt. (Jelt ad egyik cinkostársának, aki folyadékba mártott szivacsdarabkát vesz elő.) Igazán sajnálom, hogy végletekre kényszerit. Ez itt kloroform. Elfogjuk addig altatni, mig munkánkat befe­jezzük. (A szivacsot többször a tulajdonos orra alá tartja.) Holnap, ha felébred, nem lesz semmi baja. A tulajdonos: Én . . . (elalszik.) A betörők: Jó éjt, uram . . . . • (foly­tatják munkájukat.) Kávét Benkő Sándor kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczy-u. 16. sz. „Mokka keverék“ cégem különlegessége 1 kg. 4*40 korona, ::: villany erővel pörkölve. :: :

Next

/
Oldalképek
Tartalom