Északkelet, 1909. november (1. évfolyam, 19–22. szám)
1909-11-07 / 19. szám
2. oldal. ÉSZAKKELET Szatmárnémeti, 1909. amelyek értéke megbecsülhetetlen. A németek szenvedélye, amelylyel a Goethe és Schiller életére vonatkozó legparányibb adatot is összegyűjtik, nem nevetséges smokkság: a nagy szellemek e kultusza termékenyítő erővel hat minden nemzedékre. Nálunk is Széchényi és Petőfi és annyi más nagy emberünk életével foglalkozni örök forrása az ihletnek, rugója lelkünk nemesebb szárnyalásának. Ha arra a kiskőrösi ágyra nézünk, megragad bennünket az emberi szellem hatalma; harmincegy nyelvre lefordított munkáinak szekrénye előtt ha állunk, boldog bizalomra gerjedünk a magyar géniusz erejében és az egész ereklyetárból azzal a meggyőződéssel távozunk, hogy nincs igaza a türelmetlenül rohanó jelennek, a mely meg nem akar állani a múltak emlékeinél. Nem, — Petőfi háza arra tanít, hogy nem minden muzeum meddő lomtár; sőt ellenkezőleg, teremtő kohója a jövendőnek, eleven műhelye az örökké haladó civilizációnak. S. E. zönségének küldöttsége jelent meg e nép- gyülésen, hogy megnyilatkozzék az önálló bank mellett. Szatmár-Németiből is mintegy 30-an vettek részt. A küldöttséget a debreceni fogadó bizottság a vasútnál várta s a bizottság elnöke beszéddel üdvözölte. Mintegy hatezer ember tolongott a debreceni városháza udvarán. A népgyülést Somogyi Pál, a debreceni függ. párt elnöke nyitotta meg. — Nemcsak Debrecen, nemcsak a Hajdúság népe gyűlt itt össze, — mondotta, — hanem Magyarország egész északkeleti része, hogy hirdesse az ország közgazdasági függetlenségének szükségességét. Ezután Batthyány Tivadar gróf tartott nagyhatású beszédet az önálló bank mellett. Majd Földes Béla dr. nagybányai orsz. képviselő fejtegette tudományos alapon az önálló magyar jegybank felállításának feltétlen szükségességét. Vay Gábor gróf, szabol csmegyei főispán, nagyhatású beszédben azt a tényt állapította meg többek közt, hogy a magyar bank felállításának jogát a törvény s a koronázási eskü biztosítja. Most Juhász-Nagy Sándor dr terjesztette elő a határozati javaslatot, amely szerint a népgyülés kimondja, hogy az önálló magyar jegybanknak 1911-ben való felállításához feltétlen ragaszkodik s ebben az értelemben felír a képviselőházhoz. A debreceni népgyűlés. Október 31-én délután folyt le Debrecenben az a nagyszabású népgyülés, amelyet a debreceniek az önálló magyar jegybank felállítása érdekében rendeztek. Három hazafias város és tizenegy vármegye lelkes könem volt kellő bátorsága az elhatározó lépést megtenni. Hogy félénkségét önmaga előtt palástolja, rálehelt sétabotjának sárgaréz gombjára és jól megdörzsölte kabátja bélésén, mert ... a mi igaz, az igaz ... annak fénylenie kell. Most! Lecsukta szemeit, mint az elszánt katona, aki vakmerőén neki ront az ellenségnek és ime, azon vette magát észre, hogy az előszobában áll. Egyedül volt; néhány fogas, néhány nádszék és egy hatalmas ruhaszekrény körülötte. Széchenyi István gróf és Deák Ferencz képei, amelyek a falon függöttek, szánakozolag tekintének alá ami ügyefogyott hősünkre. Semmi nesz, kivéve órának a ketyegését, mely a belső szobából hallatszik ki. Ágostyáni Bertalan végre bátorsághoz kapott és egyet... no még egyet s mivel magyarnak vallotta magát, harmadikat is kö- hintett. Ez az ősrégi jeladás — Istennek ála! — nem veszett kárba; a szoba ajtaja A határozati javaslathoz a küldöttségek részéről is hozzászólottak. A mármaros- megyei küldöttség szónoka igy beszélt: — Azon vármegyéből jöttem, melyben a Tisza ered s melynek földje sós, népe ugyan szegény, — de hazafias! E hazafias nép nevében járulunk hozzá a javaslathoz. megnyílt, de csak annyira, hogy a hasadé- kon keresztül egy bozontos, fel szemüvegezett fej jelenhessék meg. A fej mérgesen kiszólt: — Ki az ? Hm! Ágostyáni hamarjában nem tudta megmondani, hogy ő kicsoda. Hátulsó zsebéből zsebkendőt húzott elő s óvatosan megtörölte homlokát. A fejhez erre csakhamar egy hatalmas testalkat csatlakozott, piszkos, zsirfoltos szalonkabátban, mely szinte feszült a kövér mellen. — Kit keres ? — hangzott másodszor az előszoba csöndjében, de immár valamivel enyhébb árnyulatu hangon, mert a megjelent doktor nem tudta, vájjon nem pánciens- sel van e dolga? Azokkal tudvalevőleg csak a műtét alatt szabad gorombáskodni. — Legalázatosabb szolgája, nagyságos doktor ur, — hajlongott az iktató s oly keserű arcot vágott egyszersmind, hogy a fogorvos nyomban azt vette ki belőle, hogy a foga fáj. Nagy arcolvasó ő, hiába! Ezután-szólalt föl s tolmácsolta a szat- már-németiek küldöttségének hozzájárulását Csomay Imre ügyvéd, a függetlenségi és 48-as párt elnöke a következő, nagy figyelemmel és tetszéssel hallgatott beszéd kíséretében : Tisztelt Polgártársak! Tisztelt Népgyülés! ... Én is azzal kezdem, hogy megmondom, hogy honnan jöttem . . . Jöttem a szőke Szamos mellől Szatmár- Németiből, egy szép magyar városból, melynek mintegy 30 ezer lakosa van. Mind jó magyarok, hazafiak, függetlenségi érzelmüek; közülök többen mint 2 ezeren választó polgárok . . . Jöttem a függetlenségi párt küldöttségével — a párt nevében és az otthon maradt polgártársaim hazafias érzelmének tolmácsolójaként. Jöttem s jöttünk, mert tudtuk, hogy itt Debrecenben, a nevezetes történelmi események városában összegyűlve lesznek Bocskay hajdúinak, Rákóczy kurucainak ivadékai, a szabolcsi és szatmármegyei önkénteseknek, kik Bem alatt az erdélyi harctéreken (Piski, N.-Szeben) küzdöttek a függetlenségért és a szabadságért, itt lesznek az utódai. Jöttem és jöttünk, hogy tudassuk velük, hogy együtt érezünk, egy a hitünk, egy a vágyunk, egy a törekvésünk az övékkel: hívei vagyunk a gazdasági önállósági törekvéseknek s az önálló magyar nemzeti banknak és annak megvalósítását, életbe léptetését az elhangzott javaslat értelme szerint mi is kívánjuk, mi is követeljük. Jöttem s jöttünk, hogy itt ezen a nép- gyülésen megjelent hazafiak, egybesereglett honpolgárok lelkesedésének füzénél fáklyát gyújtva, odahaza szítsam s lángra lobbant— Nagyon fáj, mi ? Kérdé és hamis részvéttel kancsalitott szemüvegén keresztül a titokzatos alakra s betuszkolta a terembe. — Oh! felelt Ágostyáni és a szivére tette kezét. Áhítattal vegyes borzongással állt meg a kipárnázott szék előtt, szíván a karbolos levegőt, mig a doktor félrefordult és műszerei közt keresgélt. — Üljön le! — kiáltott rá hirtelen és egy pillanatig sem várva, belenyomta a karosszékbe. Ágostyáni most úgy érezte, hogy ve- rejtékcseppek ülnek ki homlokára, azontúl pedig homályos volt előtte minden. Egy kétségbeesett kísérlettel még föl akart ugrani a székből, de valami ármányos masina fogva tartotta benne. A rugkapálódzó betegek számára volt az a készülék feltalálva. A doktor közeledett feléje a csillogó acélfogóval. — Melyik? — kérdé röviden, szinte durván. Kávét legjobbat és legolcsóbban beszerezhetünk : Benkő Sándor kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczy-u. 16. sz. „Mokka keverék“ cégem különlegessége 1 kg. 4*40 korona, ::: villany erővel pörkölve. :::
