Északkelet, 1909. október (1. évfolyam, 14–18. szám)
1909-10-03 / 14. szám
2. oldal. ÉSZAKKELET búsongó emlékezet bele is kap a szívbe s a honszeretet lángba is csap a kebelben: manapság hangsúlyozottan kérdhetjük: Tudnánk-e mi úgy egy hitvalláson lenni, mint ama tizenhárom? Nem a halálnak, hanem az életnek csatamezején. Nemzetünk, társadalmunk, sőt még a családok életében is annyi a hitvallás, hogy nem lehet azokból egységre igazodni. Az érdekszálak annyira szétválasztanak, hogy oldott kéveként hul- ladozunk. Aztán az önérdekek vias- kodásában meghal a közérdek. Üzérkednek, kalmárkodnak nemcsak a pénzzel, hanem a legszebb érzelmekkel: a becsülettel, hittel, vallással, az egyházzal, magával a Krisztussal is. Sőt Ő vele legjobban. A gócpont a hatalom. Minden erő centrifugális és centripetális. Azért a súrlódás, az összeütközés kikerülhetetlen. Uralkodni szeretne mindenki és rabszolga mindenki. És ebben az ádáz küzdelemben nem acélosodnak, hanem kimerülnek az idegek. Szegényedik a haza, népe sanyarog. — Az egységes hitvallásnak, a honszeretetnek is keves- bedik a hívője. Hiszen ebből is lehet kufárságot űzni, ha megfizetik. Szent- irását jól lehet önérdek szerint magyarázni. S mig egyenként annyi mindenfélét vallunk, közösen csak kárt vallunk. Októberi napok! Ilyen gondolatokat támasztatok... A természetet halálra viszitek. Nemzetünk történelme tént. Ugyanis — Rozika megunta a sok zaklatást. A muszka által hozott batyu ruhát felkapta — és: — „No frisskó, frisskó!“ szavak kíséretében — úgy a hátához vágta a batyut, hogy az csak úgy nyekkent belé. Persze, a muszka ilyesmire nem volt elkészülve, és meglepetésében csaknem sóbálvánnyá meredt. Pár pillanat múlva az asz- szonykát megfenyegetve, csak annyit mondott: — „Pocskáj,“ — és azután elrohant a generálishoz, ahol szürnyöködve panaszolta, hogy egy „rebellista nő“, milyen vakmerő dolgot mert vele elkövetni. A muszka távozása után rövid idő múlva, a kúria udvara fegyveres katonasággal telt meg. No most mi lesz? Szerencsére B.-éknél egy nemesen gondolkozó és jólelkü cserkesz tiszt volt elszállásolva, aki ismerte a gyermekasszonyt és férjét, aki főhadnagyi rangot viselt és mint sebesült betegen feküdt a lakásban. A cserkesz lapjaira fekete fátyolt vontok. Ám a hantok felett halleluja zendül — dicsőséges tavaszról, örömünnepélyről. Hazám, hazám! mikor lesz néked tavaszod, ünneped ? Mikor leszünk mindnyájan egyformán egyek a honszeretet hitvallásában ? ... Ezer református lelkész Debrecenben. Az „Országos Református Lelkészi Egyesület“ szept. hó 29.-én kezdte meg közgyűlését Debrecenben. Ezernél jóval több lelkész érkezett az ország minden vidékéről a magyar kálvinista Rómába. A nagy arányú összejövetel a város külső képén is meglátszott. Ünnepi sokaság az utcákon, tereken. Idegen csoportok járnak-kelnek a városban s különösen a vidékről összesereglett lelkészek különböző csoportja tűnik fel, melynek minden tagja egyszerű, de Ízléses papi ruhában jelenik meg mindenfelé. A gyűlést megelőző estén ismerkedési estély volt mintegy 700 főre menő lelkész között, ahol igazán megható jelenetek folytak le. Hányán voltunk különösen az idősebbek között, akik mióta a kedves „Alma matert“ odahagytuk, soha nem találkoztunk az életben, s midőn kérdezősködés vagy a véletlen folytán egymásra találtunk, a legnagyobb csodálkozás fogott el bennünket az idő átalakító hatása miatt, melyet rajtunk 30—32 évnek fejünk felett átviharzott ereje véghez vitt. Másnap délelőtti közgyűlését az „Orle“ istenitisztelettel kezdte meg, mely a nagytemplomban folyt le. A szó teljes értelmében zsúfolásig megtelt a nagytemplom. Az isteni tiszteleten Kiss József pápai esperes-lelkész imádkozott és prédikált. A gyönyörű beszéd tiszt tudott románul, az esetet elbeszélték neki és ő megértette, hogy a muszka jogtalan dolgot követett el a sok zaklatással. A tiszt jó lelke sugallatát követve, az asszonykát betuszkolta egy szobába és reá zárta az ajtót. Azután kiment az udvarra, és a parancsnokló tisztnek elbeszélte, miben áll a dolog, szóval az ő módja szerint elintézte az ügyet úgy, hogy azután a bátor asszonykának semmi baja sem történt és a házbelieknek sem, sőt őket felmentették a sarc alól és ráadásul a generális az asszonykát bátor tettéért megdicsérte. Mert az esemény a tisztek között szóba jött és a generális érdeklődését annyira felkeltette, hogy megismerni óhajtá a családot. A bátor asszonyka előtt tisztelettel hajolt meg, s azt mondá: — Sie sind ein sehr muthige junge Dame. Ich gratuliere! — (Kegyed igen bátor fiatal hölgy. Gratulálok!) Bercsényi Etelka. a legragyogóbb Kálvin-tanulmányok egyikének is beillett, elragadta a hallgatóságot. A lelki erőt és Kálvin csodás egyéniségét fejtegette gondolatokban mély, nagy hatást keltő beszédében, jelentős nyomokat hagyva a hallgatóság lelkében. Istenitisztelet után megható látványt nyújtott a nagytemplomból rajként özönlő, ezrekre menő közönség felvonulása a gyűlés helyére, a kistemplomba. Két oldalt a kiváncsiak állottak sorfalat, középén pedig az „Orle“ tagjai lépkedtek négyes sorokban. Tiz órakor kezdődött a közgyűlés. A templom közepén ült az „Orle“ elnöksége és tisztikara Erőss Lajos püspökkel, jobbról s balról a közgyűlési tagok s az érdeklődő közönség. A közgyűlést dr Balthazár elnök nyitotta meg, beszéde teljes volt a hazánk és egyházunk sorsa felett való aggodalom kifejezésével. „Jogbiztonságot — mondá a többek közt — kértünk és vártunk az államtól, erkölcsi támogatást az egyház felsőségétől. Nem kaptuk meg egyiket sem. A kormánykörök bizonyos rétegeinek magatartásán legkevésbé sem csudálkozunk. A nemzeti sza- badelvüség fellegvára nem is várhat segítséget onnan, ahol e kettős eszmény kiirtására készül keresztesháboru. Mig az állammal való viszonylatban a klerikális reactio felülkerekedett irányzatából matematikai pontossággal hozhatjuk le az állami köteles oltalom és jogszolgáltatás megtagadásának magyarázatát, ugyanakkor megdöbbentő kérdőjelként kell megállanunk azon elbánás előtt, mellyel egyházunk hivatalos vezetősége részéről találkozunk. Pedig ma, a mikor vészes helyzet legjellemzőbb signaturajaképpen a római curia reánk recipialta az állami önállóságnak, a lelkiismereti szabadságnak, a felfelé törekvő jogosult irányzatnak, belső békének és haladásnak, sőt — bátran mondhatjuk — a kath. egyház nagy érdekeinek veszélyét, ellenségét: a jézsuita rendet, ma már az egymás megértésének ideje, nemcsak belől a református egyház kebelében, hanem országos kiterjedésben felekezeti különbség nélkül az összes liberális tényezők között nagyon is elérkezett.“ stb. A megnyitó beszédet élénk éljenzéssel és tapssal fogadta a közgyűlés. Ezután az elnök melegen üdvözölte Doumergue francia egyetemi professzort, mint aki mesteri kezekkel állította be Kálvint a világ nagyjainak Pan- theonjába s aki még a genfi ünnepségek alkalmából megígérte az ott megjelent magyaroknak, hogy rövid idő múlva meglátogat bennünket, hogy „felfedezzen a világ számára“ sezen ígéretét most beváltotta. Áldja meg az Isten érte! Doumergue ur francia beszédben köszönte meg az üdvözlést, melyet Kovács Emil dr tolmácsolt. Beszédjében a többek közt csodálattal jelentette ki, hogy ennyi református lelkészt még nem látott együtt. Bár nem hatalmazták fel, — a francia lelkészek üdvözletét tolmácsolja s köztünk léte alkalKávét legjobbat és legolcsóbban beszerezhetünk : Benkő Sándor kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczy-u. 16. sz. „Mokka keverék“ cégem különlegessége 1 kg. 4*40 korona, ::: villany erővel pörkölve. :::
