Északkelet, 1909. július (1. évfolyam, 1–4. szám)

1909-07-11 / 2. szám

2. oldal. ÉSZAKKELET Szatmárnémeti, 1909. ténetében ? Jelenti a magyar vallást, a magyar nyelvet, a magyar szabadsá­got. Nekünk Kálvin reformációja nem­csak lelkiismereti szabadságot adott, hanem polgári jogainknak, sokszor ha­lálra szánt alkotmányos életünknek és nemzeti sfabadságunknak is fenntartó oszlopává lett. A kálvinizmus tántorithatlan jelle­met, törhetetlen akaratszilárdságot plán- lált az ő követőinek szivébe. Egysze­rűség, munkásság, takarékosság, az erkölcsi tisztaság, nyíltság, megbízha­tóság, az igazságszeretet, a megismert igazsághoz való tántoríthatatlan ragasz­kodás jellemezték mindig kálvinista magyar népünket. Hogy ilyen magvak befogadására a mi országunkban leg­alkalmasabb volt az egyenes magyar lélek, mi sem mutatja jobban, mint az körülmény, hogy Magyarországon a Kálvin által megtisztított evangéliumi vallást, magyar vallásnak nevezik; és méltán, mert néhány református német község kivételével, — melyek betele­pülés folytán keletkeztek, — nincs az országban a született reformátusok közt egy lélek sem más, mint tiszta magyar! A magyar lélek és a kálvinista lélek közeli rokonok egymással. A kálvinista vastagnyakuság ko­rántsem azt a makacsságot jelenti, mely a józan okok előtt se hajlik meg, hanem jelenti az egyszer meg­ismert igazsághoz, a meggyőződéshez tántoríthatatlan ragaszkodást, azt az állhatatosságot melylyel képesek voltak őseink meggyőződésükért börtönbe, vagy gályára menni, de arra már nem, hogy ezt megtagadják! A kálvinista egyenes, következe­tes, hajthatatlan szilárdságra egy nem­zetnek se volt oly nagy szüksége, mint épen a magyarnak, melynek jo­gai önállósága, léte annyi ostromnak volt és van kitéve. A hamisítatlan kálvinista szellem táplálta mindig a küzdelmeket, mikor szabadságért küz­dött a magyar. Világosságot hozott a reformáció, hatalmas lépéssel vitte előbb a nem­zeti művelődést; ez tette általánossá az iskolázást, hogy az irás olvasás, Isten igéje hozzáférhető legyen min­denkinek. És az áldásthozó reformáció ha­zánkban — épen úgy mint azon nagy férfiak, kik ez eszmét a sötétségből kihozták, — sok keserves nyomorgat- tatáson, véres küzdelmeken ment ke­resztül. De Istennek hála él ma is, mert az igazság, még ha hegyeket henge- rítenek is reá, onnan is szétlöveli su­garait és megszégyeníti ellenségeit. Beteljesedatt a bölcs Gamáliel mon­dása: „Ha embertől vagyon e tanács és dolog, semmivé lészen, ha pedig Istentől vagyon, ti fel nem bonthatjá­tok. “ Istentől vagyon tehát, ki nem akarja, hogy az ő tiszta evangéliuma a véka alá rejtessék, hanem hogy vi­lágodon mindenkinek! És te Istennek választott edénye: nagy reformátorunk! nyugodj békén jeltelen sírodban! Tested porlad, de lelked, szellemed él örökké közöt­tünk alkotásodban s mi hű követőid vagyunk utolsó lehelletünkig! Szabó Béla. A cseléd-ügy rendezése. Nem sokára megkezdi működését váro­sunkban a „Városi cselédszerző intézet“, a melynek a felállítására vonatkozó szabályren­deletet a belügyminiszter már jóváhagyta. Ez az intézmény nagyban fog segíteni azokon a bajokon, amelyek a cselédszegőd- tetések körül felmerültek s most is fennálla- nak. A szabályrendelet 3 §.-a szerint „az intézet célja a cselédszegődtetésnél felmerült bajok elhárítása érdekében a szolgálatot adóknak a cselédfogadás, a cselédeknek a beszegődés körüli segédnyujtás. Célja továb­bá a cselédszerzésben a jelentkezők bősége vagy hiánya között az egyensúly fenntartása s e célbólj[a számfeletti cselédeknek az or­szág más részén való elhelyezése és az eset­leges cselédhiánynak az ország más vidéke­iről cselédek behozásával való megszün­tetése.“ E cél elérésére az intézet abban az irányban fog működni, hogy jó, rendszerető cselédeket neveljen, meggyőzze a cselédeket is arról, hogy ez az intézmény az ő javukat is szolgálja. A jó és hűséges szolgálatot tel­jesítő cselédek jutalmazásban és anyagi tá­mogatásban is részesülnek. E tekintetben a a szabályrendelet 17-ik §-a következőképen intézkedik: „A cselédszerző intézet jövedel­mének az összes üzleti költség és a személy­zetet illető jutalék levonása után megmaradó összege felerészben a városi pénztárt illeti és annak hováforditásáról á* törvényhatósági bi­zottsági közgyűlés évenként, az évi száma­dás bemutatása alkalmával határoz. Az összeg másik felerésze pedig egy alapítvány létesí­tésére szolgál, melynek kamatjövedelme hosz- szabb ideig ugyanazon munkaadónál vagy an­nak egyenes leszármazottjánál szolgáló cse­lédek megjutalmazására szolgál. Önhibájukon akadt. Megismerkedtem ugyanis egy barna, kis varróleány nyal. Nekem ugyan nem varrt, de azért gyakran jöttünk össze. Egy alka­lommal aztán megígértem neki, hogy elvi­szem a színházba szombaton. Megmagyaráz­tam szépen, hogy a karzatra megyünk, mivel hogy ott jobb a levegő. Mint a hegy­magaslatokon, künn a természetben. Kész volt egészen a tervünk, csak a pénz hiányzott. No de sebaj 1 Ezen is segítünk! Elmentem szombaton dél felé Domo­kos bácsihoz, hogy pár forintot kérjek tőle kölcsön. Az öreg úr nagy szeretettel fogadott: megölelt és megcsókolta a homlokomat. Le­ültetett maga mellé s csak úgy ömlött belőle a kedveskedés. — Ejnye, eszemadta, beh rég nem voltál nálam ! Az óta még a bajuszod is meg­nőtt ! Egész helyre legény lettél! Az édes apádra emlékeztetsz! Maholnap végzett em­ber léssz! Mert szorgalmas vagy, úgy-e? — Az. Csak pénz... — Ez az, kedves öcsém! Igazad van. Tanuld meg, hogy a pénz a világ tengelye. Azon fordul meg minden a világon. Beszél­hetnek nekem akármit. A pénz a fődolog, j Mert az embernek, akárki legyen is, mindig szüksége van valamire! — Én is éppen egy pár könyvet... — Azt, kedves öcsém, azt! A könyv a legjobb barát. Az nem csal meg, az nem árul el, hanem mindig csak a javadat munkálja. — Azért akarok ... — Jól teszed, kedves öcsém! Legyen aka­ratod ! Az akarat nélküli ember olyan, mint a hajó, amelynek a kormánya eltörött. A nagy embereknek, akik a halhatatlanság révébe jutottak, mind erős akaratjuk volt. Te is akarj, de erősen akarj! Tégy össze éjét, na­pot és tanulj! — De szükségem ... — Azt kedves öcsém! A szükségét a tanulásnak mindig érezni kell! Aki nem érzi, az menjen s fogja meg az eke szarvát! Úgy is becsülni fogom. Mert én mindenkit be­csülök, aki a működési körét jól választotta meg. Szeretem és segítem, amiben csak lehet. — Ha volna szives nekem is... — Szives vagyok én kedves öcsém mindenkihez. Ez volt a bajom egész éle­temben ! Bolondja voltam másoknak. Tettem, amit tehettem. De a háláról, arról ne be­széljünk! Pedig hány embert segitettem ki a nyomorúságból! — Nekem is most három forintra.... — Az kicsi pénz, kedves öcsém! Hidd el nekem, hogy' kicsi pénz! A mai világban sok kell, ha az ember csak valamihez is akar kezdeni. Hát még ha valami üdvös válla­latba akar fogni? — Pedig nekem most csak annyira... — Igen, neked csak annyira mennek a vágyaid. Te kevéssel beéred, mert csak magadról kell gondoskodnod. Itt éreztem, hogy elpirulok. — De kedves öcsém, majd meglátod, hogy változik az élet! Ketten, hárman, né­gyen lesztek és igy tovább. Akkor pedig több kell! — De hallgasson meg édes bátyám!... — Óh, tudom én mit akarsz mondani! Én is úgy gondolkoztam, mikor fiatal, ta­pasztalatlan legényecske voltam. Én is rö­vidlátó voltam! Hanem engem az élet már sokra megtanított! Várj te is, amig ilyen fe­hér lesz a hajad, mint az enyém! Akkor majd, ne félj, másképen látsz! Ne felejtsd el, hogy te most még a tavaszban vagy s a tavaszi buja, lombos világban szükebb ám a látkör, mint tél felé, mikor a lombok meg­Kávét legjobbat és legolcsóbban beszerezhetünk : Benkő Sándor kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczy-u. 16. sz. „Mokka keverék“ cégem különlegessége 1 kg. 4*40 korona, ::: villany erővel pörkölve. :::

Next

/
Oldalképek
Tartalom