Észak-Magyarország, 2007. december (63. évfolyam, 280-303. szám)
2007-12-15 / 292. szám
2007. december 15., szombat SZÓLÁSTÉR /8 ÉSZAK ELŐFIZETŐINK FIGYE Kedves Előfizetőnk! Ha bármilyen észrevétele van. lapunk terjesztésével kapcsolatban - legyen az késés, kézbesítési vagy bármi, amit a terjesztés kapcsán fontosnak tart hívja a 06-40/424-424-es, helyi tarifával hívható számot! Kollégáink hétfőtől reggel 7 és este 8 szombaton délelőtt pedig 8 és 11 óra között fogadják hívását, a szám hívható vezetékes és mobilszámról egyaránt. EGON TOP m (12. 14.) IZEI Internetes portálunkon tegnap estig az alábbi cikkeket olvasták a legtöbben. A listavezető írások, melyekhez időközben Önök több véleményt is fűztek, továbbra is megtekinthetők a BOON-on. BALESET, BŰNÜGY Halálos közúti baleset a 26-os főúton A Kazincbarcika felől Miskolc irányába közlekedő tömött kocsisorból kiválva egy Fiat vezetője kezdett előzésbe. Kirepült az autóból Egy személygépkocsi és egy kisteherautó ütközött péntek reggel Miskolc belvárosában. Halálos baleset az M3-ason Halálos baleset történt az M3-as autópálya Miskolc felé vezető sávjában. Ketten vesztették életüket a harsányi balesetben Halálos közlekedési baleset történt a 37-es számú főúton a taktaharkányi elágazásnál. Fejszével és láncfűrésszel estek neki az erdőnek A sajóládi erdő kiirtása miatt tiltakozik a Tiszántúli Természetvédők Társulata. Nyomozás indult a miskolci állványborulás ügyében Mi történt valójában? KÖZÉLET: I Statisztikai mélyponton a kormány A Gallup adatai szerint a kormánypárt lakossági megítélése olyan mélypontra süllyed, amilyenre nem volt példa a rendszerváltás utáni időszakban. Vége az ingyenszatyomak? Jövőre eltűnhetnek a nagyáruházakból az ingyenes, nem lebomló reklámszatyrok, a fogyasztókat meg- í próbálják átszoktatni a tartós szatyrokra. Havazik a Dunántúlon - járhatatlan utak, balesetek Kamionok akadtak el a lefagyott úton a Bakonyban, ezért járhatatlan a 82-es főút. Egyelőre a sószórók sem tudnak közlekedni. Közvetítés a közgyűlésről A miskolci közgyűlés ezévi utolsó üléséről is élő közvetítést adtunk. www.boon.hu C2Q Ét* További hírek, fotók és videók ! / NAPI ÜZENET ^ (J| Fecske Sándor olvasónktól A nemes büszkeség inkább rongyokban jár és száraz kenyeret vág, mintsem abból élne, ami nem az övé. Széchenyi István NE FELEDKEZZÜNK MEG RÓLA % Hamarosan Aletta, Lázár Miskolc (ÉM) - Bizonyára sokan vannak úgy, hogy elfeledkeznek a szeretteik, barátaik névnapjáról. Emlékeztetőnk ennek elkerülésében nyújt segítséget. névnapmenüDecember 16.Etelka, Aletta December 17.Lázár, Olimpia December 18.Auguszta ITT ÖNÖKÉ A SZÓ! Várjuk leveleiket az Eszak-Magyar- ország Szólástér rovatába a 3526 Miskolc, Zsolcai kapu 3., vagy a 3501 Miskolc, Pf. 178 címre. Telefonon a 46/502-900/3926 és 3241 számon érhetik el a Szólástér rovatot. SMS-eiket a 20/964-4444 szám fogadja, az eszakolvasoszolg @inform.hu címre pedig e-mailjeiket várjuk. A leveleket - ha szükséges - terjedelmi okokból rövidítjük megjelenéskor. Kérjük, a leveleken, e-mailekben tüntessék fel telefonszámukat is. SZÓLÁ8TÉS OLVASÓINK LEVELEIBŐL Kedves emlékeim A nemrégiben felújított Gárdonyival kapcsolatban nagyon sok emlék tolult fel bennem. 1959-ben, amikor Hejőcsabára költöztünk, mi gyerekek, feltérképeztük a környéket. Ekkor találtunk rá a Bárczi kertre, az öreg platánfára, amelynek törzsét csak hárman-négyen értük körbe. Ekkor fedeztük fel a kastélyt, amelyben akkor több család lakott. Nekem is volt innen osztálytársam, aki még az általános iskola idején elköltözött. A kastély meglehetősen romos állapotban maradt ott, de hamarosan megkezdődött a felújítása, és nemsokára könyvtár nyílt két helyiségében. Szívesen mentünk Én 1966-ban kerültem középiskolába. Nem sokkal később Batár Zoltánné, drága, volt általános iskolai osztályfőnököm keresett fel, és elmondta, hogy a Bárczi- kastélyban művelődési házat hoztak létre, amelynek igazgatója, Demcsik Iván az ő segítségét kérte, hogy toborozzon fiatalokat, hogy legyen kivel beindítani a Gárdonyi Géza Művelődési Házat. Mi, régi osztálytársak szívesen mentünk Morei néni hívó szavára. A Gárdonyi beindult - de hogyan? Volt egy alap mag, akik - mivel különböző középiskolákba jártunk - magunkkal hoztunk másokat. Mindenki csak két személyt hozhatott egy-egy összejövetelre, akiért felelt. Nem volt szabad alkoholt inni, dohányozni vagy botrányt okozni. Ha a meghívottad nem megfelelően viselkedett, a következő alkalommal te is kimaradtál a buliból. Érdekes módon nem tartottuk sérelmesnek a fentieket, mert ezáltal egy nagyszerű, összetartó gárda jött létre, akikkel életem egyik legkellemesebb időszakát töltöttem el. Változatos programok Szombat délutánonként találkoztunk és mindig valamilyen érdekes témát vitattunk meg, vagy ismert emberekkel beszélgettünk. Utána pedig öttől este tízig táncoltunk. így találkoztam Bessenyei Ferenccel, aki akkor vendégként Miskolcon játszott, valamint Benedek Miklós újságíróval, Faragó JáAz öreg fa Olvasónk emlékeiben élénken él fiatalságának „támasza”, a Gárdonyi kertjében ma is álló hatalmas platánfa, amely hosszú évek emlékezetes pillanatainak tanúja. Ahogy írja; e képre nézve „a múlt a jelenben él”, és a régi emlékek szinte megelevenednek. (Fotó: Garai Istvánná) nos, azóta fiatalon elhunyt olimpikonnal, filmesztétával és még sok más közéleti személyiséggel. írtunk helytörténeti pályázatokat, könyvtárba, levéltárba jártunk, kutattunk. Együtt szilvesztereztünk, hiszen ide szülők, családtagok is jöhettek. Tartottunk jelmezbált, ahol az egyik barátunkról csak éjfélkor derült ki, hogy a csinos paraszt menyecske valójában fiú. Kiállítást rendeztünk kézimunkáinkból és makettjeinkből. Nyaranta a város és a megye helytörténeti emlékeit látogattuk meg, és utazási költségeinket részben vagy egészben a műve-lődési ház fedezte. Az összejöveteleken mindig ott volt az igazgató, Iván és felesége, Margó. Fiatal házasok voltak, és jól érezték magukat köztünk. A Gárdonyi kertjében Hogy ne csak egy szűk réteg klubja legyen, rengeteg előadói estet, koncertet szervezett a Gárdonyi. Mensáros László irodalmi estje, Sándor György humorista fanyar humora megmaradt bennem. Az akkoriban feltűnt Hungária együttes, Máté Péter, Dobos Attila és Mary Zsuzsi is színpadra álltak. Szalonnát sütöttünk, paprikás krumplit főztünk a Gárdonyi kertjében. Nem volt egyetlen haszontalanul eltöltött hétvégénk sem. A szüléink pedig nyugodtak lehettek, hiszen jó helyen voltunk. Mire az érettségi évébe értünk, már nagy élet folyt a Gárdonyiban. A mi klubunk - amelynek a Héli- osz nevet adtuk - mellett működött itt könyvtár és nyugdíjasklub is. Tanítványaim is látták Érettségi után elmaradtunk egymástól, hiszen tanulmányainkat többnyire más városokban folytattuk. Néhány év múlva - már tanárként - visszavittem tanítványaimat diákkorom színhelyére. Gárdonyi hejőcsabai itt-tartózkodásáról írt novelláját olvastam fel nekik. Akkor már a főépület mellett a gazdasági épületben barkács szakkör és amatőr festők klubja is működött. Jó volt látni, hogy a hejőcsabaiak- nak volt hová menniük, ha közösségi életre vágytak. Az utóbbi években az önkormányzati képviselő által szervezett Csaba-napon szomorúan néztem a leromlott épületet és az elhanyagolt parkot. Őszintén örülök neki, hogy sikerült újra „feltámasztani” a Gárdonyit. Bízom benne, hogy az elődök nyomán az utódok sikeresen munkálkodnak majd. Juhászné Bartha Emőke, Miskolc „A múlt a jelenben él” Én 66 évvel ezelőtt ismertem meg a Gárdonyit. A háború előtti gyönyörű termek, szobák, a kedves tulajdonosok, a gondozott, szép környezet, a park, a virágok, a bokrok, a fák ma is emlékeimben élnek. Nem voltunk tulajdonosok, csak 1942 végén, mint Erdélyből eljött családnak adtak lakhelyet az udvarban - a kastély bal végéhez közel lévő épületben. Ott nőttem fel, 22 éves koromig az volt az otthonom, de a szüleimnek még tovább is. Szép emlékeim vannak ezekről az évekről. Egy régi ismerős Az elmúlt időszakokban több alkalommal láttam fotókat a szépen felújított épületről, és a képeken gyakran látható egy ismerős fa törzse. Ez a fa túlélte a háborút és az azóta eltelt hosszú éveket. Ő sok évtized tanúja. Ma is kíváncsi, bekukucskál az üveges ajtón is, nézelődik, csodálkozik, megköszöni, hogy élhet. Kár, hogy nem tud beszélni! Bár engem megszólított: arra késztetett, hogy keressem meg a 43 évvel ezelőtt mellette és róla készített képet. Nem a szokásos mai kép, de beszédes. Nekem mindenképpen! Támasz volt akkor is. Biztosan véletlen volt ez a beállítás, de engem emlékezésre késztetett. Ez a fa odatartozik a Gárdonyihoz, figyel, kíváncsi, talán még szurkol is, hogy sikerüljenek a terveink! Vigyázzanak rá! Garai Istvánné, Miskolc Időseket köszöntöttek Karcsa község önkormányzata - a hagyományokhoz híven - ebben az évben is megemlékezett az idősekről. Minden 60 év feletti helyi lakos meghívót kapott erre az emlékezetes rendezvényre. A gyönyörűen felújított Nagy Géza Művelődési Központ zsúfolásig megtelt a szépko- rúakkal. Dakos János polgármester úr köszöntötte az egybegyűlteket, majd ajándékkosárral kedveskedtek községünk legidősebb férfi és női polgárának. Szabó Ágnes, református lelkésznő megindító szavai szívhez szólóak voltak. Az általános iskola tanulóinak műsora után három énekkar következett: a református asszonyok kórusa, a Karcsaiak Karosáért Egyesület énekkara, majd a bodroghalmi vegyeskórus. A jelenlévők fergeteges tapssal köszönték meg a gyönyörű műsort. Nyugdíjas lakosaink nevében ezúton mondok köszönetét az emlékezetes délutánért önkormányzatunknak, a szervezőknek, valamennyi segítőnek és szereplőnek. Kívánok mindannyiuknak szeretetteljes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet! Szabadka Gáborné, Karcsa A NAP ELŐFIZETŐIG Kralicsek László Miskolc (ÉM - KHE) - Negyven éve előfizetője az Észak-Magyarországnak Kralicsek László, de lapunkkal már sokkal korábban megismerkedett. Hűségének jutalmát a napokban vehette át szerkesztőségünkben.- A helyi hírek miatt szeretem az Északot - mondta nyertesünk -, hiszen minden érdekel, ami a városban vagy a megyében történik. Szép sorban, az összes hírt áttanulmányozom. Nem maradnak ki a gyászhírek sem, néha régi ismerősökre bukkanok ezeken az oldalokon. Aztán jön a sport, a helyi sportolók és csapatok eredményeire mindig kíváncsi vagyok. Egyvalamit nem szeret csak nyertesünk, a politikát. Annál szívesebben vesz részt nyereményjátékainkban, legutóbb is szorgalmasan gyűjtögette a mozaikokat abban a reményben, hátha övé lehet az autóvásárlási utalvány. Olvasónk ma már nyugdíjas, aktív éveit a DIGÉP-ben töltötte. Ma a család nyújtja számára a legtöbb örömet, amikor egy-egy születés- vagy névnapon és más ünnepek alkalmával eljönnek a gyerekek és az unokák. OLVASÓINK ÍRIAK Egy elkésett levél... Kedves Mikulás bácsi! Miklós napja környékén szinte mindenhol találkozhattunk veled. Ott voltál a városokban és a legtöbb faluban: láttalak az óvodákban, az iskolákban, a kórházakban a gyermekek között, de láttalak az utca forgatagában a felnőttek között is. Mindenütt ajándékokat osztogattál: szaloncukrot vagy csokit. Láttam, hogy a környezetedben mindenki mosolygott. Egy pillanatra megállt a rohanás, a tülekedés. Az emberek megilletődve, mosolyogva vették át az általad adott apró ajándékokat. Egy kis időre béke költözött a környezetedbe - de sajnos csak arra az időre, amíg jelen voltál. Kedves Mikulás bácsi! Jóságos voltál, minden rosszat megbocsátva megpróbáltad az ajándékaiddal egy kicsit megváltoztatni az embereket. A rosszak is kaptak ajándékot. Pedig sokan vannak olyanok, akiknek virgács járt volna. Igaz, hogy nem láttalak bemenni az Országházba, sőt a pártok és szakszervezetek központjaiba sem. Mit is adtál volna az ott tartózkodóknak, amikor nem volt nálad virgács? A szaloncukrot megérdemelték volna? Nem hiszem, mert csak a maguk és esetleg a pártjuk érdekeinek védelméért minden eszközt felhasználnak. Egyébként sem neked kellett volna ezekre a helyekre ellátogatnod, hanem a krampusznak. De nemcsak virgáccsal, hanem kukoricával is, hogy a többségnek rosz- szat akarókat legyen mire letérdepeltetni. Remélem, kedves Mikulás bácsi, hogy jövőre a rosszaknak kiutalod a virgácsot - hacsak addigra nem javulnak meg. Mi - a többség - várunk jövőre is, és talán kicsit mosolygósakban, mint az idén. Papp András, Alberttelep
